Hókifli
Vegyük úgy, hogy jól megél az ablakán túli balszerencséből. Elég pár kattintás, becsomagolja, kész a regény. Meleg kályha mellett körbeírja a méteres hó örömét, még csak nem is csuklik közben, a megfagyott bárány véres nyakát ki ne hagyja, latyakot varázsol, viharos szelet a fűtetlen városba. Imádja az árvizet, ő igazi katasztrófaturista. Körberepült madáretetőt állít a ködbe, reszkető őzet a fák tövébe. Ilyen gazdag, akkor is, ha panaszt tesz, hogy ő konkrétan szegény. Még hogy ő? Hisz mézeskalács házat vesz a gyerekeknek, krimit árul a kiadóknak. Tenyeréből esznek. Tökéletes életrajzot kerekít egy futballistának. Menő blogger. Kacsát úsztat jégtáblán januárban, vagy egyenesen azt állítja, hogy kinyírták a fehérorosz kormányt. Google-címszavakból építkezik, a háború és a forradalom az éterben semmiség, bármit lehet mondani hotelszobában karosszékből.
Nekem nincs az íráshoz üres bútorom, alkotóházam, egy percem, hogy hópelyhet figyeljek.
A boldogság kétszer tíz kiló, itt ülnek rajtam, kacag, majd hirtelen macskahangon nyüszít, hogy bepisilt a pelenkába. Mindenhová cipelem, élvezem és siratom. Kajálom a rosszul ejtett szavakat. Aluljárókba, tornatermekbe, játszótérre járunk, ez is a világ. Trolin és az állatkertben ugrálunk. Csimpánz és a makik között reggeliztünk már. Rokonokhoz viszem, aztán a közértbe. Rám ragad az anyaság,mint rágógumi a tűsarokra. Néha lepattan a járdán, megbicsaklik, kapkod, és fejetlenség van. Ezen aztán jót nevetünk, mindegy, hogy esik odakint az eső. Tenyeremből esznek. Bújnak, dicsérnek az arcukkal. Máskor meg ellöknek. Leugrálják a képernyőmet, kicserélik a címszavakat, és a világmegváltó gondolatot simán szétlabdázzák.
Anya nincs egy tapodtat sem gyerek nélkül. Fotelben sem ücsörög, nem meri megkockáztatni. Mert gyerek akkor is van, ha lefeküdt, és alszik, átment a szomszédba, vagy elvitték a nagyszülők. Vagy ha anya feküdt le, és álmában csörgőzik, gügyög, pelenkázzák. Darabokra hullik az este, akkor is egészben ébred a reggel. Örülj, szép év következik, egyre könnyebb lesz, mondja az újesztendő. Erre anya ujjongva kitör, mesél egy dalocskát. Szemetet visz a földszintre, vásárol, autót vezet, tőzsdézik, apehba rohan, süteményt süt, finom lesz, vagy odaég. Ugyanúgy tereget és mosogat, mint tavaly. A gyerek a rongyban ott csavarodik a vállán. Anya már csak olyan, hogy az egyik percben dúdol, a másikban imát mond. Tréningben és miniszoknyában, hangulat váltja a ruhát. (Egyszer utánanéztem, melyik a kényelmesebb a háztartásban, a szakirodalom a csinos anyát ajánlotta, az emancipált szupernőt, a karriert, a háztartást és a különórákat igenis meg lehet oldani, fontos a korai fejlesztés, a jó iskola és a nyelvtanulás.)
Akkor hogyne lenne a gyerek, ha leül anya írni. Lóg rajta, de nincs idő sajnálkozni, elesettnek lenni pláne béna volna. Akkor is, ha két izzadt, nyálas száj piszkálja bőszen a füleimet, írni minden pózban lehet. Én is akarok számítógépezni! Én is, énis, énis. Visszhangzik a szoba. Anya író lehet a szobasarkában, a szétszórt játékok közepén akad egy ösvény legóvárosban, oda bekuporoghat. Szopja a hüvelykujját, sietni kell. Kapsz egy játékfotelt, tessék, anya, ide csücsülj le törökülésben. Mondd, hogy ne tüsszentsünk közben, lázasak és taknyosak se legyünk. Nehogy mellémenjen, kiömöljön, háromszor kelljen törölni. Írjál, a jól fűszerezett tökfőzelék megvár. A hókifli, cukrozott hinta, vattázott, csikorgó, földes utcák januárban, elleszünk addig, csak siess már.
I!
Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:
01. 18.
FÁY MIKLÓS
Zenekritikus, színház-, lmés ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.
01. 25.
PAPP SÁNDOR ZSIGMOND
Radócon (Radauti), az egykor volt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa.
02. 01.
LÁNGH JÚLIA
Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.
