Haneke mindenhol
A legjobb filmek versenyében a legszembetűnőbb jelölés az osztrák nagymester, Michael Haneke francia–osztrák koprodukcióban készült Szerelem című művéé, de ugyancsak lelkesedésre ad okot, hogy az első filmes Benh Zeitlin rendezte A messzi dél vadjai is a listára került. A produkciónak a Sundance Intézetnél Gazdag Gyula volt a projektfelelőse és a mentora, így ez a siker kicsit a miénk, európaiaké és magyaroké is. Arról nem is beszélve, hogy Haneke és Zeitlin is ott van az öt legjobb rendező között. Ha pedig tisztán a számokat és a papírformát nézzük, akkor A napos oldal című romantikus vígjáték, Ang Lee Pi élete című drámája és Steven Spielberg történelmi tablója (Lincoln) jelölései kötelező körök voltak. Ez utóbbi kapta egyébként a legtöbb jelölést kategóriánként: tizenkettőt.
Minden bizonnyal az eddig említett öt film között oszlanak majd meg a díjak, a kérdés csupán az, hogy milyen arányban. Még akkor is, ha tulajdonképpen kilenc produkció került fel a legjobb filmek listájára: a Kathryn Bigelow rendezte thriller, a Zero Dark Thrity, Ben Affleck Argo című akciója, Quentin Tarantino Django című western komédiája és Tom Hooper musicale, A nyomorultak is ott van.
A legnagyobb harc talán a színészi elismerések „eloszlása” körül lesz.
Kérdés, hogy a Lincoln szerepében brillírozó Daniel Day-Lewistól elveheti-e valaki a díjat: a lehengerlően éneklő Hugh Jackman (Nyomorultak), az életében először jó Bradley Cooper (A napos oldal) vagy az amúgy mellőzött The Master (Joaquin Phoenix) és a Kényszerleszállás (Denzel Washington) főszereplője kap-e valamit vigaszágon. A női mezőny még ennél is érdekesebb, hiszen itt az a központi kérdés, hogy a veterán francia színésznő, Emmanuelle Riva (Szerelem) jelölése előre lejátszott verseny-e, vagy csak egy gesztus az
Amerikai Filmakadémia tagjai részéről. Mindenesetre izgalmas, hogy vele csap össze például A messzi dél vadjai amatőr gyerekszereplője (Quvenzhané Wallis) és az indie vonalból kinőtt, de ma már Hollywood legnagyobb új reménységének tartott, huszonkét éves kora ellenére már másodszor jelölt Jennifer Lawrence. Ugyanakkor Naomi Watts (A lehetetlen) és Jessica Chastain (Zero Dark Thirty) is bivalyerős ellenfél.
A legjobb idegen nyelvű film kategóriában sincs túl nagy meglepetés, hacsak azt nem tartjuk annak, hogy Fliegauf Bence Csak a szél című műve szóba sem került: már a december végén közreadott, úgynevezett kilences listán sem volt rajta. (A legtöbb nevezettet a tagok zöme nem is nézi meg, úgynevezett előválogató csoportok választanak ki egy szűkített mezőnyt. Ebbe ezúttal kilenc film jutott be, és – ma már tudható – a Csak a szél nem volt köztük.) De nem érdemes ezen túl sokat csodálkozni, a „külföldi” kategóriában nem elég ugyanis, ha egy film jó, óriási lobbi és marketingerő kell a sikerhez. Magyar részről ez sajnos elmaradt, noha papíron volt Golden Globe- és Oscar-kampányunk is, sőt neves nemzetközi alkotók is kiálltak a magyar jelölt mellett. A rendező azonban a Facebook-oldalán nemrég azt írta: mintha sokaknak az lenne az érdeke, hogy eltűnjön a süllyesztőben a film. Ha igaz, ha nem, ez történt. Mindenesetre most az Oscarért a már említett Michael Haneke Szerelem című műve mellett négy másik alkotás indul: egy kanadai (Kim Nguyen rendezése, a War Witch), egy chilei (Pablo Larrain műve, a No), egy dán (az Egy veszedelmes viszony Nikolaj Arceltől) és egy norvég (a Kon-Tiki). Nagyon furcsa lenne, ha nem Haneke kapná a szobrot, viszont az már legalább meghökkentőnek számítana, ha a legjobb film és a rendező kategóriában is ő tarolna. Ez a helyzet filmtörténeti szempontból is példátlannak minősülne.
