A három másodperc tehát kamu, s bár biztos vannak tök hülye aranyhalak is, többségük memóriája akár három hónapra is kiterjedhet. Ráadásul időérzékük is van, egészen gyorsan megtanulják például, mikor kapnak kaját.

ATV - A messziről jött ember című műsor, Fiala János

A magyar aranyhalak tehát a lapokra, a rádiókra, a közéleti tévéműsorok politológus, elemző vendégeire vannak bízva, akik különben olykor leginkább éppen azon dolgoznak, hogy ne arra és ne úgy emlékezzünk, ami és ahogy történt.

Nem állítanám, hogy nem létezik valóság, csak azt, hogy a legtöbben kognitív disszonanciával isszuk a reggeli kávét. Ezen változtatni szerintem nem lehet. De azért az jó, ha jön néha valaki, és legalább kideríti rólunk, hogy. Fiala János most azt játssza, hogy jön. Hogy ő „a messziről jött ember”, aki nem hülye, csak tájékozatlan, ahogy erre a program címe is utal. (Én még hozzátenném, hogy kekec is, meg türelmetlen, és néha arrogáns – fialás.) Úgy tesz, mint aki alig tud valamit a magyarokról, erről az országról, mint aki néhány napja van csak itt, és szeretné megtudni, mi történt velünk a közel- és a félmúltban. Hogy milyenek vagyunk. De legelébb is: mire hogyan emlékszünk.

A két részből álló műsor első adásának első etapjában a pogácsasütőt, a volt politikust és a nyugdíjas tengerészt faggatja. Milyen a tipikus magyar. Hogy mennek a dolgok. Ha most nem jól, utoljára mikor mentek jól. Mi az az MSZMP, ki volt az első embere. Mit jelent az, hogy a „Kádár népe”. Mi volt jobb itt, mint a környező szocialista országokban. Mit az, hogy mi voltunk a legvidámabb barakk. Aki visszasírja Kádár idejét, mit sír vissza. Mi az a Trabant. Honnan jöttek és mit akartak az ellenzéki pártok. Sikerült-e beváltani az ígéreteket. Ilyenek. Az egyeskének, ketteskének és hármaskának becézett beszélgetőtársak szavába azonnal belevág a magát négyeskének nevező műsorvezető, ha nem ért egy nevet, egy fogalmat, egy fordulatot, vagy ha mellébeszédre gyanakszik. Majdnem tökéletes érzékkel egyébként – és azért csak majdnem, mert bárhogy igyekszik, az ember nem tud úgy tenni, mintha fogalma sem volna semmiről. Nem tud idepottyantott idegenként viselkedni a saját hazájában. De megpróbál olyasmire is rákérdezni, amit mi evidenciának tekintünk.

A második körben már csak egyetlen partnere van Fiala Jánosnak, most éppen Keller László, egykori úgynevezett közpénzügyi államtitkár személyében. A műsorvezető nem alákérdez, de nem is a megsemmisítés a célja. Itt már levetkezi az éppen most érkezett, a magyarok iránt különösképpen érdeklődő turista szerepét, és úgy tűnik, arra kíváncsi, a meghívott közéleti aktor hogyan értékeli egyrészt saját szerepét, munkáját, társai viselkedését vele szemben, ennek mentén nyilván némi fogódzót kap a néző arra nézvést is, milyen ember a politikus. Bratyizás nincs. És nincs jópofi a betelefonálókkal sem, akik kérdezhetnek a vendégtől – ha nem kérdés hangzik el,hanem buksisimogatás, kéznyalás vagy éppen fejtegetés kezdődik, Fiala azonnal „kinyomja” a delikvenst. Ez ismerős lehet: a rádióban még agresszívabban csinálja ezt. Itt kérdezni kell.

Igaza lehet annak, aki azt mondja, a műsor nem reprezentatív, nem eléggé reflektált. Az sem tudható egyelőre, hogy meddig tud érdekes maradni az egyébként jól dizájnolt program – pár hétig, hónapig, évig is talán? Az sem téved nagyot szerintem, aki szerint Fiala János elviselhetetlen.

Új tévéműsora viszont jó. Aranyhalak figyelmébe: etetés csütörtök esténként az ATV-n.