Épületes feladatok
Bármi megtörténhet, és erről a legtöbbet a másik esélyes pályázó, Horváth Ádám mesélhetne, aki Vass Lajost váltotta miniszteri biztosként az Opera élén. Miután a főigazgatói pályázaton az előző miniszter, Réthelyi Miklós őt nyilvánította nyertesnek, kénytelen volt lemondani. A kinevezéséről szóló hírek megjelenése után nem sokkal ugyanis a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleményt adott ki, amelyben közölte: a kormány előző napi ülésén Orbán Viktor „feladatul tűzte” Réthelyinek, hogy az Operaház főigazgatói pályázatáról egyelőre ne hozzon döntést.
Tekintsünk most el egy pillanatra a főigazgató személyétől, és vegyük számba, milyen feladatokra számíthat a Viperaházként csúfolt intézményben, az ország egyetlen dalszínházában – az épület működtetésén, vezetésén túl.
Leginkább arra, hogy kivitelezze a másik játszóhelyük, az Erkel Színház felújítását és újranyitását. Első ütemben a „játékra alkalmas állapotig történő rekonstrukció” a feladat, amelyről január 1-jén írtak alá kivitelezési szerződést a kétfordulós közbeszerzési pályázaton nyertes Laki Épületszobrász Zrt.-vel. Nincs a cégnek túl sok ideje erre, márciustól ugyanis száz napig próbaüzemben működik majd a teátrum a II. János Pál pápa téren. Ez idő alatt – a tervek szerint – az Operaház társulata 80 előadást ad majd. A hivatalos megnyitó tíz hónap múlva lesz, november 7-én, Erkel Ferenc születésének 203. évfordulóján. Az Operaház vezetése arra számít, hogy ezt a napot a Magyar Opera Napjának nyilvánítják.
Ókovács Szilveszter egy korábbi interjúban említette: szeretné, ha törvényben rögzítenék, hogy minden középiskolás életében egyszer eljusson egy opera-előadásra, mondjuk az Erkelbe. Az is felvetődött benne, e nélkül ne kapjanak érettségit a diákok. Megkérdeztük a dalszínházat, hol tart ez a projekt, amelyre azt a választ kaptuk: ez csak egy vágy, a határon túli „kötelező” osztálykirándulás mintájára. Egyelőre májusra szeretnének az Erkel előadásaira szervezni 40 ezer diákot és pedagógust. Az oktatási államtitkársággal közös levelet küldtek az iskoláknak, de anyagi támogatást nem kértek a hivataltól. Az Operaház saját forrásból és úgynevezett „címkézett plusztámogatásból” kívánja ezt az OperaKaland nevű projektet elindítani.
Többször nyilatkozták már az Operaház vezetői, hogy igen rossz állapotban van az Andrássy úti Ybl-palota, ráférne egy alapos felújítás. Ezt állítja a jelenlegi megbízott vezetőség is, amely folyamatosan funkcionális felújításokat hajt végre az épületen. Ez persze nem helyettesíti a teljes rekonstrukciót. Ókovács egyébként beleírta a pályázatába, hogyan látná jónak a rekonstrukciót – bezárás nélkül: 2015–17 között, három nyáron át, három ütemben kellene felújítani a házat.
A csoportos létszámleépítéssel már nem lesz túl sok gondja az új vezetőnek, noha a tavalyi procedúra – jogszabályi kötöttségek miatt – még nem fejeződött be (tartós betegállomány, szakszervezeti védettség, egyéb felmentési feltételek miatt). Már csak néhány dolgozó felmentési ideje tart, ők az utolsó napon végkielégítésre is jogosultak. Rajtuk kívül nem várható további munkatársak felmentése.
A vezetőség korábban azt ígérte, a most elbocsátottak jó része munkát kap majd az újra nyitó Erkel Színházban. Megkérdeztük, most is így gondolják-e. Azt a választ kaptuk: irracionálisnak tartják, hogy a leépített közalkalmazottakat „direktben” visszafoglalkoztassák. Az Erkel megnyitásával a hiányzó munkatársakat minőségi szempontok alapján válogatják majd ki. Arról egyeztek meg az érdekképviseletekkel is, hogy a felvételkor az azonos szakmai szintű jelentkezőknél előnyt jelent, ha valaki korábban az Operaházban dolgozott. Ezt betartják, amint a létszámbővítés elindul – ígérték.
A közalkalmazottak negyedét már elbocsátották, aki maradt, az valamivel jobban keres
A közalkalmazottak negyedét bocsátotta el a dalszínház, köztük az összes operaénekest, ami 34 plusz 2 státuszt jelentett. Közülük 35-en kaptak szerződésajánlatot – egy évek óta nem éneklő kolléga a kivétel. A felkérést két művész nem fogadta el, a többi 33 fellép az évadban. A művészi és művészeti dolgozók közül tizenegy százalék, a támogató területekről – színpadi műszak, műhelyek, épületüzemeltetés, adminisztráció – összesen tizenöt százalék az elbocsátottak aránya. A tisztán adminisztratív munkatársak huszonkilenc százalékát bocsátották el. Hogy mekkora megtakarítást jelentett a csoportos létszámleépítés? Az elbocsátott karmesterek és magánénekesek rendszeres havi illetménye, cafeteriája, közreműködési díja összesen 233 millió forint volt. Az intézményben a csoportos létszámleépítés előtt már évek óta az elbocsátott magánénekesek csupán az egyötödét teljesítették annak az előadásszámnak, amennyit kellett volna. A többi szerepre külsős, szerződéses operaénekeseket szerződtettek. Emiatt a dologi oldalon eddig is évi félmilliárdos nagyságrendű volt a vendégművészek honoráriuma, ez most növekedett, hiszen az eddigi közalkalmazottakat is így szerződtetik a mostani szerepeikre. Az azonban nagy különbség, hogy most csak azt kell fizetni, aki énekel is, és az énekel, aki a legalkalmasabb az adott szerepre az adott előadáson. A honoráriumok jelentősen emelkedtek, mivel fel tudták használni a korábban feleslegesen kifizetett pénzt. A magukat karbantartó, jó képességű énekesek jelentős fellépési díjhoz juthatnak, amelyet egyénileg állapítanak meg. Az ország gazdasági helyzete miatt azonban a megmaradt közalkalmazottak lényegi tartós bérrendezésre nem számíthattak. Változó bérelemekkel és béren kívüli juttatásokkal ugyanakkor kiegészült a fizetésük. Kormányhatározatban kapott az intézmény 400 millió forintot – egyszeri támogatásként – a devalválódó fizetések ellensúlyozására. A dalszínházban egyébként egy évtizede nem volt béremelés.
