A fürdővállalat már 2006-ban, tehát Horváth Gábor irányításának idején elkezdett harcolni az épületrészért, a küzdelmet az utána következő Ferenczi Tibor és a mai vezérigazgató, Szőke László sem adta fel; ő végül győzött: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő és a cég a minap megállapodott az átadás-átvételről, az ünnepélyesre tervezett aktus január második hetében várható.

A déli szárny korábban Aranybárány néven fogadóként működött, amelyet 1916-ban ásványvíz-palackozó üzemmé alakítottak át. A II. világháború után az épület bérleti jogát a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat kapta meg, amely a nevéhez híven úgyszintén palackozott italokat állított elő a műemlékként számon tartott közegben, az alant fakadó forrásokat bőségesen kiaknázva.

A vállalat jogutódja egészen 2005-ig működött, akkor állt le a termelés, a traktus azóta is üresen áll, bár éppen hogy csak: vakolata a tégláig lerohadt, külsejét a háború utáni helyreállítás óta kizárólag a falfújkálók „felületkezelik”. A cég 2011-ben adta vissza a szárny bérleti jogát az államnak. Az épületrész alapból 500 négyzetméteres, de van még egy háromszáz négyzetméteres alagsora, sőt egy százhúsz négyzetméteres galériája is, mi több, a tetőzete is hasznosítható – ez így együtt már tekintélyes méretű tér, amelyet igen nagy hiba volna továbbra is pusztulni hagyni.

Nem is akarják hagyni. Szőke László érdeklődésünkre elmondta, már megvan az I. kerületi önkormányzat elvi építési engedélye, amelynek alapján a hajdani palackozóüzem is a fürdő organikus része lesz, hogy megint pontosabbak legyünk, egy wellness élményfürdőt álmodtak bele. A földszintjére három eltérő hőmérsékletű élménymedencét építenének, alagsorában különféle masszázsokban lehet része a publikumnak, galériáján szaunákat alakítanak ki, a tetején pedig egy elegánsra szabott éttermet és egy napozót.

A vezérigazgató szerint a vállalkozásban aligha lehet kockázat, a Rudas ugyanis a város legnépszerűbb gyógyfürdője, átlagos kihasználtsága csaknem hetvenszázalékos – a jellemző szám Budapesten 35-40 százalék –, és különben ez sem szégyellnivaló adat. A számítások szerint a vázolt elképzeléseket, természetesen a teljes tatarozással, valamint a Rudas kabinsorának korszerűsítésével együtt (ez a munka kimaradt a múlt hónapban véget ért felújítássorozatból) hozzávetőleg egymilliárd forintból tudnák valóra váltani. Az összeg felét a BGHY Zrt. állná, a hiányzó pénzt az államtól remélik.