Könnyebb eladni azt, ami tetszik
A decemberi klubest témája a zenekari menedzsment magyarországi helyzete volt. Vajon léteznek-e valós receptek a zenekari karrierépítésben, mennyire alkalmazhatók a külföldi modellek hazánkban? – ezt próbálták megvilágítani a különben népesnek mondható érdeklődő sereg előtt a hozzáértők, zenészek és menedzserek.
Ott volt Kovács Ákos Dadan, aki például a Supernem és a Hated Tomorrow menedzsmentjéért felel, Papp Szabi, az előbbi zenekar frontembere és Rusz András, aki a Majdnem Híres gyakornokaként került az említett zenekarokhoz. A menedzser legfontosabb megoldandó feladatai, a gyakorlati tippek mellett sztorikat is hallhattak az egybegyűltek – ha minden iskola ilyen volna, nem lenne ennyi, a sulitól szorongó gyerek, az biztos.
„Nem tudtunk hazai előképekről. 2006-ban a PANKKK program alapítói között voltunk, mi vetettük fel és kaptuk meg az egyesületen belül az oktatás témáját. Mivel nem kaptunk rá támogatást sosem, egyesületi formában hoztuk létre, önköltségesen a képzést. Azt láttuk, hogy a magyar zeneipar általánosságban elég alacsony szakmai színvonalon működik” – mondja Réz György, a Majdnem Híres vezetője. Ez nem feltétlenül az iparágban dolgozók sara, hiszen korábban nem volt olyan képzés hazánkban, ahol meg lehetett volna tanulni a fortélyokat.
Szerencsésebb országokban, praktikusan: tőlünk nyugatra viszont egyetemi, főiskolai szinten tanítják a zeneipar működtetését. Van azért, aki magas szinten műveli ezt a szakmát itthon is, ők jellemzően autodidakták, de olyan is akad köztük, aki az Egyesült Királyságban, Németországban, Ausztriában, Skandináviában tanulta meg, mit hogyan érdemes. Réz György szerint nemcsak a zenekarok járnának jobban, ha professzionálisabban működne a könnyűzenei ipar. Hanem az egész ország. S hogy miért?
Ha a jobban menedzselt zenekarok jobban működtetett klubokban tudnának jobb reklámmal megtámogatott koncerteket adni, illetve, ha menőbb videoklipekkel dolgoznának a bandák, akkor összességében több pénz lehetne az iparágban. Több munkahely, több adóforint. A Majdnem Híres Rocksuli indulásakor, 2010-ben az egyetlen hely volt az országban, ahol akkreditált könnyűzenei menedzserképzés folyt. Mára már többen felismerték, hogy ilyen képzésre szükség van, de általában csupán valamilyen részterületet emelnek ki „a” zenéből, s azzal foglalkoznak, míg a Majdnem Híres konkrétan szakmát tud adni a hallgatók kezébe.
„A akkreditáció egyfajta minőséget garantál, hiszen szigorú tanmenetet, módszertani munkát kellett leadnunk, elfogadtatnunk, hogy megkaphassuk” – így a vezető. Néhány felsőoktatási intézményben is mód van rá, hogy ebben a témában órákat vegyenek fel a hallgatók: ilyen a Budapesti Műszaki Egyetem vagy a Corvinus – általában itt is a rocksulihoz előadóként közel állók szervezik ezt. A képzési struktúrát, a tanmenetet a tekintélyes angol szakirodalom, illetve nemzetközi „art schoolok”, a Majdnem Híressel jó kapcsolatot ápoló finn, angol, német vagy bolgár egyetemek programjai alapján dolgozták ki, de persze figyelemmel voltak a magyar viszonyokra is.
Jövőre már a negyedik évfolyam indul el. Eddig hatvan végzősük volt, legalább harmincan aktívan a szakmában maradtak; közülük többen dolgoznak nagy lemezkiadóknál, zenecsatornáknál, illetve a fesztiváliparban is, és persze vannak jócskán, akik konkrétan zenekarok útját próbálják egyengetni. Ilyen például Szabó Zsolt, aki jelenleg a BeatKOHO-val, a Live Act Folkkal és a The Trouserszel dolgozik együtt. „Fontos, hogy tetsszen a zene, amit csinálnak, de azért kell egy kis távolság. Ha nem rajongó az ember, könnyebben fogalmaz meg kritikát, ha kell – ezt egy „fan” nem biztos, hogy megtenné” – mondja.
Nála két fontos tényező alapján dől el, hogy elvállalja-e az adott bandát. Az egyik a már említett „tetszés”, a másik pedig, hogy emberileg is rendben legyenek a tagok. Ha bármelyik hibádzik ugyanis, akkor nem fogja tudni megfelelően képviselni az előadót, kisebb a motiváció arra, hogy mindent megtegyen a produkció előbbre jutása érdekében. Hiszen, ahogy mondja, ezt a szakmát nem lehet szimplán üzleti szempontok alapján végezni. Nem csak a menedzsernek járó gázsiszázalék a fontos.
Felidézve a rocksulis emlékeit, Szabó Zsolt elmondta: az első félévben az elméleté volt a főszerep, a poptörténelemé vagy a szerzői jogé például, a második félévben azonban már a gyakorlat dominált. Projektmunkákat kaptak, ki kellett menni „terepre” – ő például a Szigetre került. Úgy véli, a menedzserségbe leginkább élesben lehet belejönni. „Ha el tudsz menni gyakornoknak egy olyan menedzser mellé, aki jól futó zenekarokkal foglalkozik, akkor nagyon rövid idő alatt mindent megtanulhatsz erről a szakmáról” – állítja. S hogy mitől lesz jó egy menedzser?
– A menedzser mindig nyugodt. Soha, semmilyen helyzetben nem jöhet ki a sodrából, különben elveszti az irányítást az események fölött – így Szabó. –Muszáj diplomatikusnak lennie, mert legalább két irányból jönnek az igények és a megoldandó problémák. És gyorsnak kell lennie: előfordul, hogy tényleg csak három másodperced van eldönteni valamit, amin egy egész koncert sikere múlhat. Nincs idő tökölni.
