A szerkesztők támaszkodhatnak a világ gazdag animációsfilm-termésére, itthon azonban jobbára a tévéarchívum emlékezetes darabjaira hagyatkozhatnak.

Azokra tehát, amelyek még a rendszerváltás előtt kerültek képernyőre. Az elmúlt két évtizedben alig gyártottak nálunk gyerekeknek szóló animációt, különösen sorozatot vagy egész estés nagyfilmet – mármint közpénzből. A kivételek között említhetjük (a Macskafogó és a Vuk köpönyegéből előbújó folytatások mellett) a Kecskemétfilm Magyar népmesék című folyamát. Az Oscar-jelölt M. Tóth Géza műhelyében forgatott, kétszer 13 részes Bogyó és Babócát csak azért nem, mert azt a KEDD stúdió maga finanszírozta. Ettől még persze ugyanúgy kivétel.

A hazai filmfinanszírozás (jobban mondva az állami filmpolitika) nem számolt gyerektelevízióval, és persze nem törekedett elmaradását legalább részben behozni, amíg késett annak beindítása. Mi több, a jelenlegi kormányzat éppen akkoriban állította le a filmfinanszírozást 2010-ben, amikor megszületett a gyerekcsatorna ötlete. Aztán az új szereposztásban a Médiatanács égisze alatt kezdték el támogatni az animációs filmeket, és az utóbbi időben szerencsére több gyerekanimáció finanszírozásáról is döntöttek. Eszerint elkészülhet Kingl Béla és Simon József Kartonka című alkotása; Gyulay Líviusztól a Karinthy által fordított híres, XIX. századi mű, az Egy komisz kölyök naplója adaptációja; Varga Zsolt Iván Bojtorján története; Kapitány Frigyes hős gyurmahernyóról szóló sorozatának egy epizódja.

Kicsiknek szóló művel jelentkezhet az Oscar-díjas Rófusz Ferenc is. A Toppik című, 13 részesre tervezett széria különleges, szeretni való lényeket mutat be, gyerekekhez hasonlókat, akik egész nap ajándékokat készítenek a világ összes népe számára az ünnepekhez. Játékos kultúrtörténet is lesz ez a film, mondja Rófusz, amelyben megismerhetjük a népek ünnepeit, szokásait, a világ sokszínűségét és szépségét.

Hegyektől övezett völgyben laknak a Toppik, ahová alagútban érkeznek, vonaton az ajándékokért, és bizony előfordulhatnak bajok, például beomlik a pálya, elzáródik az út. Az ilyen vészhelyzetekben segít a Toppik különleges eszköze, a varázsbot, amelynek titkát csak egyetlen Toppi ismerheti, s ha ő meghal, a többieknek meg kell találniuk a csodatevő tárgyat.

A Kecskemétfilmnél alkotó, Balázs Béla-díjas Horváth Mária is újabb epizódot álmodhat Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő című művéből, miután a Vacskamati virágja című már korábban valóra vált. A Maminti, a kicsi zöld tündér története egy fa kivágása körül bonyolódik, itt is szerepel Ló Szerafin, Mikkamakka, Szörnyeteg Lajos, Bruckner Szigfrid és a többi, sokak által szeretett erdőlakó, nem beszélve Dömdödömről, akire éppenséggel ráborul a kivágott törzs. Várhatóan tavaszra lesz meg a hétperces epizód, és még hátravan 11 folytatás, de nem tudni, azok mikorra készülhetnek el. Mert a hazai animációs finanszírozás nem kezeli egységként a sorozatot. Évente egy, esetleg két epizódot pénzel belőle, így azonban egy évtized kell a teljes szériához, míg folyamatos támogatás esetén elég lenne hozzá 2-3 esztendő.

Mindkét produkció alkotói említik, külföldről szinte lehetetlen befektetőt találni, a kész sorozatot azonban, ha jó, vadásszák a nemzetközi televíziós piacon. Kellene tehát 2-3 év alatt 90-100 millió forint hazai befektetés egy-egy szériához, amely aztán néhány év alatt megtérül, talán még többet is hoz. A Vacskamati virágját például sok fesztiválra elvitték, és jellemző: Kínában annyira tetszett, hogy azt mondták, ha van belőle 50 epizód, azonnal viszik. Hát nem volt.

Rófusz Ferenc arra gondolt, ha elkészül A Toppik első részével, fölkínálja a projektet a Kickstarter (szó szerinti fordításban: Kezdőrúgás) nevű kanadai világhálós portálon, ahol befektetőket lehet gyűjteni. Számos produkciós terv talál itt támogatóra, nem egyet „túljegyeznek”. Köztük lehet akár a nemzetközi érdeklődésre számító Rófusz-film is. Bár hazai befektető sem kizárt, hiszen az MTV vezérigazgatójának nagyon tetszett ez a történet.

A Toppik Rófusz Ferenc műhelyéből