A Vigyázat, Műcsarnok 2.0 címmel megtartott eszmecserén előbb a kultúrpolitika egykori és mai státusviselői mondhatták el a véleményüket, majd az esztéták, végül pedig a művészek szólaltak meg. Az esemény előtt a decemberben lemondott (és várhatóan január végén távozó) igazgató, Gulyás Gábor összegezte az elmúlt év eredményeit az újságírók számára. Kiemelte a Műcsarnokban végrehajtott fejlesztéseket, például az alagsorban létrehozott új kiállítóhelyet, a Mélycsarnokot, a Flash Art című folyóirat elindítását és a nézőszám-növekedést, valamint az év legsikeresebb kiállítását, a Mi a magyar?-t, amely megdöntötte az intézmény látogatócsúcsát, 19 ezer fizető nézőt vonzott.

A tárlatot egyébként a konferencián szinte minden előadó méltatta, és az utóbbi idők egyik legfontosabb műcsarnoki eseményének tartotta. Mint ismeretes, ezt a kiállítást nevezte a csarnok tulajdonjogát jövőre átvevő MMA elnöke, Fekete György „nemzeti blaszfémiának”, és éppen az MMA fog vétójogot kapni jövőre az intézmény tartalmi kérdéseiben. Ezért mondott le Gulyás. Bár a konferencián felszólalók közül sokan fordulatban reménykedtek – az intézmény átadását februárban ratifikálhatja a parlament –, de vajon megteszi-e, megteheti-e, látva a művésztársadalom felháborodását, és látva, hogy maga az MMA is megosztott ez ügyben?

A konferencián felszólaló Keserü Katalin művészettörténész, egykori Műcsarnok-igazgató, MMA-tag azok közül az akadémisták közül való, akik nem helyeslik az MMA itteni hatalomátvételét. Úgy fogalmazott, hogy az intézmény „jelenlegi státusában tudja betölteni hivatását”, és még „nem lezárt ügy” a Műcsarnok átadása. A kormányoldal kultúrpolitikusai közül a jelenlegi kulturális államtitkár, L. Simon László volt hivatalos az eseményre, a kiadott programban szerepelt is a neve a megszólalók között, de végül nem jött el.

Így az első Orbán-kormány egykori kulturális minisztere, Rockenbauer Zoltán fémjelezte némileg a hallgatóság számára a jelenlegi hatalmi erőt, noha Rockenbauer egyáltalán nem ennek képviseletében volt jelen. De mint egykori mértékadó fideszes miniszternek, kiemelt érdeklődés övezte szavait. Szerinte a jelenlegi probléma az MMA köztestületté válásának módjában van. Kiderült, hogy tíz évvel ezelőtt, minisztersége idején is volt ilyen kezdeményezés a műakadémia részéről, Makovecz Imre személyesen kereste meg, de ő akkor nemet mondott arra, hogy az MMA-t a másik művészeti akadémiával, a Széchenyi Művészeti Akadémiával szemben kiemelt helyzetbe hozza.

A Műcsarnok átadása pedig akkor fel sem merült. Véleménye szerint e nemzeti intézménynek az irányítását hiba lenne az MMA-ra bízni, vezetőjének kinevezését pedig az MMA elnökére ruházni, mert pozícióját sem az MMA, sem annak elnöke nem széles körű választás alapján nyeri el, és egy irányba húzó ízlést, egyoldalú nézetrendszert juttatna érvényre. „Súlyos tévedés lenne a Műcsarnok stratégiájának középpontjába a nemzeti szalonrendszer felélesztését állítani. (…) Ez semmiképpen nem lehet egy nemzeti intézmény programja. Amennyiben mégis azzá teszik, a Műcsarnokot többet nem sok joggal nevezhetnénk nemzetinek. (…)

Az MMA véleményem szerint akkor járna el helyesen, ha ezt felismerve, deklaratíve lemondana a Műcsarnokkal kapcsolatban frissen megszerzett jogosítványairól” – mondta Rockenbauer. Szavaival egybecsengett az MSZP–SZDSZ-kormány egykori miniszterének, Bozóki Andrásnak a mondandója is, aki olyan intézményként képzeli el a Műcsarnokot, mely a kortárs művészeté, amely nemzetközi kontextusban gondolkodik, amely trendet alakít, amely nem feltétlenül a nézőszám növelésére, hanem a minőségre koncentrál, és amely autonóm. Nézete szerint 1984-től máig a Műcsarnok ilyen volt.

A kritikusok és esztéták szekciójában felszólaló Sturcz János méltatta Gulyás Gábor tevékenységét, aki nem több pénzből, de érdekesebben adott teret a kortárs művészetnek, mint elődei, de a hatalom most kihátrál mögüle, „saját embere” mögül. György Péter esztéta váratlanul tudományos hangvételű hozzászólásában a nemzeti identitás gyökereit kereste, és a Kádár-rendszer időszakának ma elhanyagolt, eltagadott szerepét hangsúlyozta. Babarczy Eszter kárhoztatta a művésztársadalmat megosztó „ideát” és „odaát” besorolást, amelyet maguk a művészek hoztak létre, politikai klientúrákba sorolódva; ezt ősbűnnek nevezte.

Hangsúlyozta: az MMA nem választott testület, nincs felelőssége, önkényesen dönthet, ez a baj vele. Babarczy egyike volt azoknak, akik valamiféle együttes fellépést szorgalmaztak a helyzet rendezésében, az egyetemisták közelmúltbeli szerveződéséhez hasonlóan. Erre a többedmagával alapított Facebook-csoportot ajánlotta. Egy másik csoport, a Szabad Művészek néven szerveződött alakulat – köztük Kisspál Szabolcs, Nemes Csaba, Lakner Antal, Pacsika Rudolf képzőművész, Bojár Iván András építészetkritikus és több művészeti egyetemista – a konferencia előtt az előtérben Vigyázat, kultúrpuccs! feliratú transzparenssel demonstrált az MMA térnyerése ellen.

A konferencia utolsó felvonásában művészek szólaltak fel. Például Szombathy Bálint, akinek a Mi a magyar?-on bemutatott„határlevizelős” médiamunkája különösen indulatossá tette az MMA elnökét. A vajdasági származású Szombathy az alkotás megszületésének indítékairól beszélt, és Fekete György „presbiter” politikai bűnbeesését elemezte. A szintén délvidéki származású drMáriás Csurka István hangját imitálva (ha jól értettük) arról a most uralomra jutó magyarságfogalomról beszélt, amelybe ő mint „idegenszívű” és mint „külföldről magyarnak látszó” már nem férhet bele.

Végszó és mindenféle közös állásfoglalás helyett (amit a közönség soraiból néhányan sürgettek), drMáriásnak az a megjegyzése kívánkozik összegzésül, hogy felemelő volt már az is, ahogy a szakma az ebédszünetben végre családias hangulatban tudott beszélgetni a büfében. Ennél egyébként több, normalizálódást ígérő momentum látszott. Hogy mást ne mondjunk, a két volt miniszter és a volt Műcsarnokigazgató egybehangzó véleményét.

Törvényjavaslat már van

Benyújtotta a kormány a parlamentnek azt a törvényjavaslatot, amelynek alapján a Műcsarnok és a Pesti Vigadó épülete ingyenesen a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tulajdonába kerülhet az államtól – adta hírül szombaton az MTI. Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere indítványa szerint a Pesti Vigadó a magas színvonalú művészi alkotómunka közösségi feltételeinek megteremtése, a Műcsarnok pedig a kulturális értékek védelme és gyarapítása, valamint a művészeti és a történeti hagyományok megőrzése érdekében kerül térítésmentesen a Magyar Művészeti Akadémia tulajdonába. Az átruházásról szóló szerződéseket az állam nevében Orbán Viktor miniszterelnök írja majd alá. Az Országgyűlés a tervek szerint február 11-én ülésezik először, így a jogszabályt leghamarabb azt követően tudja elfogadni a Ház.