Régen Munkácsy is más volt
A galériás egyelőre nem ismerte el a tévedést, és nem kártalanította ügyfelét. Az eset nyomán megkérdeztük Bellák Gábor igazságügyi szakértőt – ő készítette a szóban forgó képeket leleplező szakvéleményt –, mennyire rendkívüli ez az ügy, mennyire fertőzött hamisítványokkal a budapesti műkincspiac.
–Nem rendkívüli eset –mondja Bellák Gábor –, hogy egy aukciósház által eladott képet visszavisznek, mert kiderül, hogy hamisítvány. Mindegyik nagy budapesti aukciósháznál történt már hasonló. Ilyenkor kártalanítják az ügyfelet. A pereskedés hosszabb és költségesebb. Ez egyébként akkor lenne igazán nagy ügy, ha pokoli magas árakon eladott tárgyakról lenne szó. Vagy ha a hamisító és a galéria összjátékára derülne fény. De ilyenről nem tudunk.
– Egyszerre öt kép nem túl sok? –kérdeztük. – Jó nevű festők alacsonyra árazott képe mindig gyanús – válaszolja az igazságügyi szakértő –, ezek valószínűleg nem száz százalékig biztos szerzőségű képek. Ha valaki ezekre utazik, gyakrabban belefuthat hamisítványokba. – Tudomása szerint a most jelentkező károsult sok ilyen képet vásárolt, s ha mondjuk tíz év alatt öt hamisnak bizonyult, akár azt is mondhatjuk: belefér. A gyanúba keveredett képek között két Mednyánszky is szerepel, az ő esetében például eleve érdemes óvatosnak lenni. Nagyon sokat hamisították. Volt olyan hamisítványa, amelyet a szakma is évtizedekig eredetinek vélt.
És az a kép, amelyet alkotója Egri szignóval írt alá, pontos i-vel, az árverési katalógusban pedig Egry József képeként jelent meg? Ennek fel kellett volna tűnnie a galériásnak vagy a szakértőjének, gondoljuk mi. Legalábbis erősen gondolkodóba kellett volna esnie a szerzőséget illetően, és ha az kétséges, nem magára vállalnia a kép aukcionálását.
Azt illetően, hogy vannak-e Budapesten híresen „bevállalós” galériák, a szakértő hangsúlyozza: minden galéria mögött állnak szakértők, mindegyik valamiféle kontroll alatt működik, de a galériás dönti el, hogy a kételyek ellenére árverésre küld-e egy tárgyat. Ha igen, vállalnia kell érte a felelősséget. – A legnagyobb galériáknak nincsen szükségük rá, hogy az eredetiséget illetően kockáztassanak, hisz a jó minőségű műtárgyakat hetven százalékban úgyis nekik kínálják fel árverezésre. Van miből válogatniuk. De mindenhol becsúszhat tévedés. Mert minden galériához nap mint nap visznek be kétes eredetű műveket, rengeteg ilyen kép forog – állítja Bellák Gábor. Az igazságügyi szakértő évente körülbelül kétszáz képet véleményez, és ezek zöme hamisnak bizonyul. Persze hozzá általában a már eleve kérdéses képek kerülnek. De mit is jelent az, hogy hamis? – Ez nem úgy van –, mondja, hogy valaki fog egy Gulácsyt, és az elejétől a végéig lemásolja, hanem például fölbukkan egy Gulácsyszerű kép, és azt addig retusálgatja, míg „Gulácsy” nem lesz belőle. Aztán esetleg még szignóval is ellátja. Vannak ügyes hamisítók, nem is névtelenek, akik aműkereskedelem perifériáján dolgoznak. Azt azonban ne képzeljük, hogy hamisító műhelyek ontják a kétes képeket.
A bizonytalan szerzőségű művek jelentős része nem is mai munka. Néhány éve sokat írtak egy gyűjteményről, amely bővelkedett hamis Csontvárykban. Érdekessége miatt később kiállítást is rendeztek az anyagból. Ezek a képek például nyolcvan évvel ezelőtti darabok, azóta lehet tudni róluk, de ma sem képesek a szakértők megmondani, ki festette őket. Úgy gondolják, két-három kéztől származhatnak. Egyébként közgyűjteményekbe is került belőlük.
– Átértékelhet egy festményt a festő életművének újabb kutatása is. A legcsalafintább ügy egy „Munkácsy” volt, amelyet a Bizományinál adtak el a nyolcvanas években, meséli Bellák Gábor. – Akkor, fiatal műtörténészként én is rámondtam volna, hogy Munkácsy. Aztán huszonöt év után, valamikor 2008 körül újra bírálat alá került a kép, és a modern Munkácsy-kutatás fényében azt kellett mondanom róla, hogy nem eredeti. Ne feledjük el, Munkácsynak volt egy műhelye, ahol a tanítványai festettek az ő modorában. Ő belefestett, szignálta, és attól kezdve az Munkácsy képnek számított. De ez nem azt jelenti, hogy ami száz éve Munkácsynak számított, az ma is az. Ma már pontosabban el tudjuk különíteni, hogy mi való Munkácsy kezétől.
Fölmerül a kérdés: meddig vállaljon garanciát a képért a galéria?
Tíz-, húsz-, harmincéves garanciák nincsenek, véli Bellák Gábor. A nagy múltú angol műkereskedőházak is csak az eladás után pár évig vállalnak garanciát. Ezt az időt a galériának magának kell meghatároznia. Nálunk a Bizományi 1957 óta rendez árverést, és néha évtizedek múltán bizonyosodik be egy-egy képről, hogy nem eredeti. A BÁV pedig még mindig úgy érzi, hogy garanciát kell érte vállalnia.
Az, hogy mi eredeti és mi hamis, nem egyszemélyi döntés kérdése –nem kell hogy egyetlen bíráló véleménye döntő legyen. Kivéve ha a két fél által közösen elfogadott szakértőről van szó. Ha ilyen nincs, akkor a bíróság előtt mindkét fél a maga szakértőjének véleményét vonultathatja fel, és a bírónak kell döntenie, aki nyilvánvalóan nem hozzáértő. Már csak ezért sem viszik szívesen bíróság elé a vitás ügyeket.
Érdekes egyébként, hogy a Nemzeti Galéria 2000 óta nem vállal bírálatot. Éppen azért, mert egyre gyakrabban fordult elő, hogy véleménye miatt céltáblává vált az aukciósházak harcában.