Közismert, hogy a XII. kerületi, Stromfeld Aurél utcai színészmúzeum Gobbi Hilda ötletéből, saját kivitelezésében született, neki köszönhető megannyi emléktárgy megszerzése is. Úgy vélte: egy látogatónak sokkal többet jelentenek a személyes tárgyak – például, ha megnézheti Tímár József fröccsös poharát –, mint ha órákat mesélnének neki a művészetéről – mondja Gajdó Tamás színháztörténész. Nemzeti ügy lett a színészmúzeumot gyarapítani, a művészek halhatatlanságáért tenni. Gobbi akkor nem hagyományos múzeumban gondolkodott. Valami olyasmit szeretett volna, ami úgy mutat, mintha bepillantanánk a színészek életébe. A teremőrök is olyanok voltak, akik kötődtek a színházhoz: egykori filmgyári alkalmazott, korábbi színházi titkár, egy karmester özvegye. Ennek köszönhetően jóval személyesebb lett a tárlatvezetés. Temérdek anyag gyűlt össze Bajor Giziről, Jászai Mariról és Márkus Emíliáról – ezeket ma is jól tudják használni a múzeumban, noha az alsó szinten már nem a nekik szentelt emlékszobák láthatók, hanem időszaki kiállítások.

A kiállításon ma már nem csak akkor van helye egy színésznek, ha meghalt

Az intézet mára igyekezett megszabadulni attól a gondolattól, hogy a múzeum falára csak akkor kerülhet ki egy színész, ha már meghalt. A mostani tárlaton is – amely nemcsak az OSZMI tárait mutatja be, hanem azt is, miként változott az évtizedek, század nyomán a János vitéz, Az ember tragédiája, valamint Shaw Szent Johannája – találkozhatunk mai színészekkel. Láthatjuk például Kútvölgyi Erzsébet, Varjú Olga, Eszenyi Enikő, Olsavszky Éva fotóját Johannaként, valamint a legfrissebb Nemzeti-előadásból Bánfalvi Eszterét. A János vitézből és a Tragédiából is láthatjuk a mostani, nemzetibeli előadás képeit. Ha nem a falon, akkor a digitális keretben. Aztán böngészhetjük a számítógépet is, olvashatunk tanulmányokat, és meghallgathatjuk Fedák Sári János vitézét – konstatálva: feltehetőleg nem a hangja miatt vált kultikus színésznővé –, vagy Beregi Oszkárt Ádámként a Tragédiában.

A tárlatot még olyan érdekességekkel tetézik,mint az intézet egy új szerzeménye: a frontszínházat vezető Tolnay Andor direktor és neje, Medgyesi Juci hatalmas álló koffere. Ilyenben szállították 1945 előtt a primadonna és a bonviván jelmezeit – meséli Gajdó. Térhatásúvá válnak a vígszínházi sztereo képek is, és ott van két igazi kuriózum, G. B. Shaw egy kézzel és egy géppel írott levele Bárdos Artúrnak az 1936-os Szent Johanna próbaidőszaka alatt.

A legrégebbi és az egyik legérdekesebb darab az a kiváltságlevél, amelyet Felvinczi György 1696-ban kapott I. Lipót császártól, hogy színházi előadásokat csináljon. Ez a kifejezés nincs benne szó szerint a latin levélben, de az igen, hogy vásárokon és egyéb helyeken, közönség előtt játszhatják betanult szövegeiket magyarul – az első magyar színigazgató, Kelemen László társulatának működése előtt 100 évvel. Még könyveket is árulhatott Felvinczi, hogy az adósságait rendezhesse.

Az OSZMI igazgatónője, Ács Piroska nem érti, a székesfővárosban lakók miért gondolják, hogy „messze van” a Bajor Gizi Színészmúzeum. A várost átszelő 105-ös busz, amely történetesen a Deák téren is megáll, az utca elején teszi le a látogatót. A számok ismeretében mégis érthető, hogy folyamatosan azon törik a fejüket, mivel csalogathatnák be az embereket. A fiatalokat és a nyugdíjasokat múzeumpedagógiai foglalkozásokkal csábítják. A kisiskolások akár jelmezt is húzhatnak magukra, huszárosat, tündéreset: a 25 jelmezt abból az anyagból választották ki, amelyet nemrég kaptak az Erkel Színház jelmeztárából. A szcenikai tár vezetője, Turnai Tímea pontosan ismerte az Erkel kosztümjeit, és mivel elsőként válogathatott közülük, azonnal tudta, milyen híres produkciók, tervezők ruháit kell elhozni. Ezeket az OSZMI szcenikai gyűjteményébe leltározták be, és könnyűszerrel elővehetik egy előadást vagy jelmeztervezőt bemutató kiállításra.

A középkorosztálynak, amely még tudja, ki volt Ruttkai Éva vagy Gábor Miklós, azonban kevés az ideje a munkába rohanás és a gyereknevelés között. Ők legjobb esetben is csak családi programra vonzhatók ide. A fiatal felnőtteket szintén az iskolán keresztül igyekeznek megfogni: az OSZMI már oktatási anyag lett a Károli Gáspár Református Egyetem és a veszprémi Pannon Egyetem színháztörténész- – teatrológus – hallgatói számára. Együttműködést kötöttek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel is, ahol a média design szakosok azt dolgozzák ki, „hogyan kell eladni egy ilyen intézményt”. Ismertető filmet is forgattak a múzeumról: egyikük például egy kutya perspektívájából, az eb fejére helyezett kamerával pásztázta végig Bajor Gizi villáját, felidézve, hogy a színésznő mániákus kutyatartó is volt.

Hogy könnyű-e ma újabb relikviákhoz hozzájutni, az bonyolult kérdés –mondja az igazgatónő. Bár siránkozni nem szeret, tény, hogy az állami támogatásuk gyakorlatilag az intézmény fenntartására elég. A szakmai tevékenységre célirányosan pályáznak az NKA-nál, többek között restaurálásra, egy-egy új darab beszerzésére is. Szerencsére akadnak adakozók, a színházzal szívből foglalkozók. Legtöbbjük még életében eldönti, mi hova kerüljön. Jó példa erre a nemrég elhunyt Székely György professzor, aki halála előtt elrendezte, melyik kézirat vagy levél kerüljön az OSZMI-ba és melyik a Széchényi könyvtárba.

Persze a gazdasági nehézségek más közintézményekhez hasonlóan ezt a múzeumot is érintették, de Ács Piroska az előremenekülést, a folyamatos megújulást keresi. Úgy gondolja, akkor tudnak a Bajor Gizi Színészmúzeumba több látogatót vonzani, ha kiállítóhelyet nyitnak a Krisztina körúti épületben is, amelyet amúgy rendeltetésszerűen használ a színházi szakma, a kutatók, az újságírók. Kombinált jegyet is kiadhatnak: aki megnézi a „lenti” tárlatot, ingyen bemehet a pármegállóra lévő múzeumba, és fordítva. Egy földszinti, külön megközelíthető helyre tervezik az Első Magyar Bábtárat. Így a páratlan, európai hírű bábanyagot még jobban megismerhetné a közönség. De egy belső színjátszó teret is álmodnak mellé, a kertben pedig megnyílhatna egy kis szabadtéri színpad. Nem beszélve arról, hogy pár villamosmegállóra található a nemrég nyílt Mesemúzeum, amellyel – a báboknak hála – még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot.