Nagyon nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy milyen is lesz az idei moziév a forgalmi adatok szempontjából – legalábbis Magyarországon. A világ boldogabbik felén a nézőszám és a bevételek nyilvános adatnak számítanak, ezt ott másképp nem is lehetne elképzelni, mivel a tengerentúlon szinte csak a bevételek alapján ítélik meg egy-egy film sikerességét.

Odaát a moziüzemeltetés – legalábbis a multiplexeké – üzleti tevékenység, így senkinek sem áll érdekében az eredmények eltitkolása. Az idei év újdonsága a magyar multiplexvilágban viszont az, hogy nincsenek statisztikai adatok: a filmiroda honlapján megállt az adatközlés 2011 márciusában. Az intézmény január elsején betagozódott a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság alá. Lehet, hogy itt lelkesen gyűjtik az adatokat, de hogy nem hozzák nyilvánosságra azokat, az is biztos.

Őszig működött az önkormányzati tulajdonú Budapest Film Zrt. által üzemeltetett fővárosi statisztikai rendszer, de ez is megszűnt, lévén hogy ez már a hatóság dolga (lenne). Az egyedüli kapaszkodót a Filmforgalmazók Egyesülete által küldött heti top 10-es listák adják, ezekből derül ki, melyek voltak a hazai mozikban a legnépszerűbb filmek, de a teljes piaci forgalomról csak elképzeléseink lehetnek.

Formális válaszra persze senki sem vállalkozott, így nem tudjuk eldönteni, hogy az optimista vagy a pesszimista verziót tartsuk-e igazán mérvadónak. Az előbbi szerint minden szuper, a nézőszám minimum stagnál a korábbi évek viszonylatában, az utóbbi viszont állítja, hogy az idei forgalom több mint tízszázalékos visszaesést fog produkálni.

Az egészséges filmiparral és -kultúrával rendelkező európai országokban körülbelül az éves forgalom tíz-tizenöt százalékát szokták hozni a hazai filmek (és most nem Európa egyetlen nyereséges filmiparáról beszélünk, a franciáról, ahol ez az arány sokkal erősebb). Nálunk viszont a magyar filmek idén kvázi kimutathatatlan forgalmat „generáltak”. Igaz, hogy nem is nagyon volt mi megmozgassa a piacot. Egyrészt mert a Fidesz-kormány és Andy Vajna kormánybiztos által megreformált finanszírozási rendszer következtében az új, úgymond minőségi forgatókönyveken alapuló magyar filmeket még csak most kezdik el forgatni vagy „utómunkázni”.

Amelyek pedig „rendszertől függetlenül” elkészültek, hát azok nem váltották meg a világot. A Balogh István által rendezett Tüskevár még a premier hetében sem tudott bekerülni a top 10-be, a Koltai Róbert nevéhez fűződő Magic Boyst pedig az év nagy bukásai között tarthatjuk számon. Szajki Péter második mozijáról, a romantikus komédiaként reklámozott melodrámáról (Nejem, nőm, csajom) pedig a két ünnep között derül majd ki, hogy mekkora az érdeklődés iránta. Ám az szinte kizárt, hogy az éves toplista közelébe kerüljön.

Az év esztétikai szempontok szerint értékes magyar filmjei, Fliegauf Bence Csak a szél című műve műfajához képest jól teljesített (túllépett a 30 ezer nézőn), illetve Deák Krisztina Aglaja című, generációkon átívelő drámája kicsi, de értő közönségre talált (tízezer néző körül lehet). Azt, hogy a magyarországi mozipiaccal nincs minden rendben, az is bizonyítja, hogy a bombasikerek sem robbantak nálunk akkorát, mint ahogy azt néhány évvel ezelőtt megszokhattuk.

A Harry Potter-széria vagy A Gyűrűk ura trilógia milliós nagyságrendű nézettségi adatai ma már szinte álomszerűnek tűnnek. Az amerikai box office adatok alapján a tengerentúlon taroló Bosszúállók (több mint 623 millió dolláros bevétellel) hazánkban még háromszázezer nézőt sem tudott összehozni, ám ez is elég volt ahhoz, hogy az év negyedik legnézettebb alkotása legyen. A magyar mozibajárási szokásokról az is sokat elárul, hogy taroltak az animációs filmek: a Jégkorszak 4. – Vándorló kontinens első helyét (556 ezer eladott jegy) még az első héten csaknem 114 ezer nézőt vonzó A hobbit –Váratlan utazás című fantasyje sem veszélyezteti nagyon. Ugyanakkor beszédes, hogy az amerikai listán csak a 13. helyig jutott a Jégkorszak 4. (világviszonylatban negyedik).

Hasonló a helyzet az itthon bronzérmes Madagaszkár 3.-mal (320 ezer néző) is, mely a tengerentúlon a kilencedik helyig jutott (világviszonylatban hetedik). Ebből is látszik, hogy a világban jellemző tendencia nálunk is érvényesül: a fő mozilátogatóknak a gyerekes szülők, illetve a nagycsaládosok számítanak, akik főleg hétvégén dobják meg multiplexek forgalmát. A másik nagy célközönség, a tinik, viszont nem feltétlenül a mozikban költik el a pénzüket (nálunk amúgy is inkább a tehetősebb, középgenerációs réteg adja a multiplexközönség törzsét), ők azok, akik kisebb fáziskéséssel jönnek rá, hogy mi az, ami nemzetközi szinten épp menő.

Annak idején az első Alkonyat film is szerényebben teljesített a hazai mozitermekben, mint a későbbi epizódok. A tengerentúlon 408 millió dolláros bevételével a harmadik helyig jutott Az éhezők viadala nálunk épp csak feljutna a harmincas listára. Ez nyilvánvalóan nem az ízlésbeli különbségek miatt van így, hanem azért, mert Suzanne Collins bestsellere közel sem annyira ismert, mint a nyugati fiatalok körében. Ami viszont valóban az ízlésre vezethető vissza: a James Bond-széria népszerűbb Európában, mint az Egyesült Államokban. Ez a trend pedig ránk is igaz: a mintegy 400 ezer néző a Skyfallt a 2012-es év legnépszerűbb élő szereplős filmjévé tette (és még javában műsoron van), míg a tengerentúlon „csak” az ötödik legerősebb filmje az idei évnek.