A napi őrület nem tanítható

Bálint Lajos-díjat kapott nemrég a Nemzeti Színház művészeti titkára, Márton Éva. A többi titkárkolléga szavazta meg neki. Ennél talán nem is kaphatott volna nagyobb elismerést.

Márton Évát néha telefonban, máskor levélben keverik össze az operaénekes Marton Évával. Ilyenkor csak mosolyog, hogy egy vessző lemaradt, és persze boldogan lenne ő világhírű... Pedig a maga munkakörében ő is legendás, tesszük hozzá. Schwajda György embere volt, ment vele, ahova hívta, Szolnokra, a Művész Színházba vagy az épülő Nemzetibe. Egyszer mondott neki nemet, a kaposvári igazgatása kezdetén, akkor már nem akart ingázni Budapest és a somogyi város között. Húsz évig – több menetben – dolgozott Szolnokon. Legtöbbet természetesen Schwajdával.

Aztán Pestre költözött, Alföldi Róbert hívta vissza a Nemzetibe. Örült, mert őt csak az a színház vonzza, amely elgondolkodtatja. Népszínháznak nevezni a csakis szórakoztatni vágyót – nem az ő műfaja. A havi műsor összeállítása egészen más vidéken, mint Pesten. Az előbbinél fix napokra szólnak a bérletek, adottak a bemutatók, ennek szellemében kell összeállítania a tervet. A Nemzetiben szabad bérletek vannak, azaz nem kötődnek napokhoz, így ez nem köti meg a kezét. Itt viszont jóval többet kell sakkozni előadásokkal, színészekkel.

A pesti művészek, különösen a Nemzetiéi ugyanis igen keresettek, ezerfelé vendégszerepelnek. A titkári értekezleten – havonta egyszer – összeül az összes művészeti titkár, és előre „végigjátssza” az egész hónapot. Embervásár, így hívják ezt egymás között, és alkudoznak, csereberélnek, hogy mindenki a lehető legjobban jöjjön ki az egyeztetésből. Sok színház igazodik a Nemzetihez, de Márton Évának is alkukat kell kötnie.

Olyan is előfordult már, hogy nyolc színház küzdött azért, hogy egy esti előadás létrejöhessen – sikerrel. Sértődés sosincs, hiszen egyszer ennek, máskor annak áll össze jobban a havi műsor. A művészeti titkárnak a színészek összes fellépéséről tudnia kell – meséli. Nem olthatatlan kíváncsiságból, hanem pusztán azért, hogy ne szervezzen nekik keresztbe, ne írjon be nekik előadást, ha máshol játszanak. Ahogy az épületben folyó munkákat is jelezni kell neki. A Nemzeti esetében 20 ezer négyzetméter napi működését koordinálja.

Semmi sem megoldhatatlan – vallja Márton Éva –, persze csak ha időben kap információt. Arra már régen rájött, neki mindig meg kell őriznie a hidegvérét. Sosem lehet ideges. Mert ha egy művész felrohan a titkárságra fáradtan, bármit mond is, csak nyugodtan lehet reagálni rá. Ekkor ez a nyugalom átszáll a másikra is. A művészeti titkár egyébként roppant szókimondó ember, ami szívén, a száján. Aki nem tudja róla, megtapasztalja. Ezt rögtön deklarálta Alföldi Róbertnek is, amikor hívta a Nemzetibe. Szolnokról ismerték egymást, a legendás Amadeus-előadásból, ahol Darvas Iván partnere volt Alföldi.

Később az új Nemzetiben, a színház nyitóelőadásánál, Az ember tragédiájában találkoztak újra, ahol a színész Lucifert játszotta. Hálás érte a sorsnak, hogy együtt dolgozhatnak. Persze, nincs az a gyermek, aki arról álmodozik, hogy felnőtt korában művészeti titkár lesz – Márton Éva sem így gondolta. Rendező szeretett volna lenni, de negyedikes gimnazista korában súlyosan megbetegedett az édesanyja, így nem mozdult Szolnokról. A város színházához került harmincöt éve, Sánta Ágnes mellé, aki nyugdíjba vonulása előtt öt évvel döntött úgy, hogy kineveli az utódját. Őt nevezi tanítómesterének.

Ezt a tárgyat nem oktatják iskolában, de Márton Éva szentül hiszi, osztályteremben ez a napi őrület amúgy sem lenne tanítható. Legjobb valaki mellé kerülni. Magát nem tartja jó tanárnak, képtelen leülni, és elmagyarázni, mi a munkája egy színházi titkárnak. De ha beáll mellé valaki, és kérdésekkel bombázza, akkor szívesen válaszol. Mellette elleshetőek a fortélyok. A titkárságon kívül egyébként két más színházi posztot próbált, az egyiket örömmel, a másikat szorongással.

Verebes István és Szurdi Miklós mellett lehetett rendezőasszisztens, boldog, kellemes munka volt mindkettő. Ami kevésbé emlékezetes: mikor egy belgrádi út alkalmával statisztálnia kellett A sötét galamb című produkcióban. Neki mindenképpen mennie kellett a turnéra, ellenben kevesebb embert vihettek magukkal, mint ahányan játszottak a darabban. Így lépett színpadra apácaként, és bár egy mukkot sem kellett szólnia, alig várta, hogy a másik oldalon kiléphessen. Mindez persze azért érdekes, mert az sosem okozott neki gondot, ha ki kellett állnia a színpadra, hogy bejelentse a nézőknek, pár percet csúszik, esetleg elmarad a produkció.

Beszélgetünk első nemzetis időszakáról, meg arról, szépnek talál ja-e az épületet. Erre nem tud elfogulatlanul válaszolni. A harmadik gyerekeként tartja számon a fia és a lánya után. Nagy iskola volt az építkezés, sokat lehetett belőle tanulni. Persze mindenkit megviselt a Nemzeti Színház építése körüli botrány, a Schwajdát ért támadások. Ahogy az Alföldit ért méltatlan becsmérlések is. Félelmetes volt, amikor a Jobbik szimpatizánsai a művészbejáróval szemben ócsárolták a direktort, míg a főbejáratnál az ellentüntetők próbáltak szolidaritást vállalni a színész-rendezővel.

Hogy milyen állapotban van a társulat, félnek-e az igazgatóváltástól? Mostanában mindenkit Hollósi Frigyes halála viselt meg. Senki sem számított arra, hogy nem jön vissza közéjük. Mikor Hollósi elment, úgy döntöttek, bár a közönség kiszolgálása a feladatuk, van egy pont, amelyen nem szabad túllépni. Annyira a színészre szabták a szerepet a Vesztegzárban és az Elsurranó patkányban, hogy végleg levették a műsorról, A jég című darabot pedig félretették.

Hogy mi lesz, ha jön az új igazgató, Vidnyánszky Attila? Majd kiderül. Színházon kívül nem tudja elképzelni az életét, azt mondja: nem is ért máshoz, csak ehhez. Most a Bálint Lajos-díjat melengeti magában, amely már a harmadik nagy elismerése a 2002-ben kapott Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt és a 2006-os Bánffy Miklós-díj után. Azok állami kitüntetések voltak, ezt viszont a többi művészeti titkár szavazta meg neki. Ennél talán egy dolognak örült jobban: mikor a gyerekei megszülettek.

Márton Éva: Egy jó művészeti titkárnak mindig meg kell őriznie a hidegvérét
Márton Éva: Egy jó művészeti titkárnak mindig meg kell őriznie a hidegvérét
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.