L. Simon: az artmozik ma már csak vetítők
A politikus úgy fogalmazott, itt az ideje átgondolni, hogy a jövőben mit érdemes támogatni: elavult formációkat kell-e mesterségesen életben tartani, vagy az értékes artfilmeket eljuttatni a közönséghez?
Természetesen az átmenet nem azonnali hatályú. L. Simon jó híreket is tartogatott a mozisoknak: jövőre az Emmi kétszázmillió forintos keretet szán az artmozik működési támogatására, és az idei százmillióhoz hasonló keretösszeg lesz majd digitalizálásra. Továbbá ünnepélyesen bejelentette, hogy e hét kedden első alkalommal összeült a filmszakmai bizottság (melynek a törvény szerint már január 1-je óta kellett volna dolgoznia), és a forgalmazók filmjeinek művész kategóriába sorolása a feladata annak érdekében, hogy az artmozik vetíthessék, az állam pedig támogathassa őket. A kötelező feladatokon túl még arra is kérte L. Simon a bizottság (szakmai körökben igencsak kifogásolt) tagjait, hogy dolgozzák ki az artmozihálózat stratégiai megújításának tervét.
L. Simon László szerint az artmozik elvesztették a nézőiket. Példaképpen a szolnoki Tisza mozit említette, mondván, a sajtófőnöke rendszeresen egyedül találta magát az esti vetítéseken. Megkerestük Demeter Istvánt, a mozi üzemeltetőjét, aki elmondta: az esti játékrendben lévő előadásokon valóban visszaesett a nézőszám, de ennek az az oka, hogy mivel a már említett filmszakmai bizottság csak tegnapelőtt alakult meg, a korábbi meg 2011. december 31-én megszűnt, egyszerűen idén nem volt elegendő mennyiségű és minőségű artfilm, melyet vetíteni tudtak volna. „Ha van film, van néző is” – summázta véleményét a szakember. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a mozi napközben is működik, népszerűek az ifjúsági előadások is.
– Lehetséges út, hogy azokban a városokban, amelyekben nincs artmozi, más kapjon támogatást ilyen filmek vetítéséhez – vetette fel az államtitkár. Lapunk kérdésére, hogy ez mit jelentene egy olyan artmozimentes megyeszékhelyen, mint mondjuk Győr, Veszprém vagy Zalaegerszeg, azt a választ kaptuk: ott majd esetleg a multiplexek olyan termét támogatnák, melyben művészfilmek peregnek. Kár – tesszük hozzá –, hogy ezt az uniós szabályozás nem teszi lehetővé sem az Emmi, sem az NKA részére. Érdekes egybeesés, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap épp a minap adott ki egy közleményt a magyar mozipiac mintegy 80 százalékát lefedő Cinema Cityvel közösen, hogy a mozilánc által termenként szedett ötszáz eurós vászonhasználati díjakra a magyar filmek esetében jövőre kedvezményes díjat állapít meg, és azt a filmek bevételéből vonja majd le. A részleteket még csak most dolgozzák ki, a cél a nézőszám növelése. Hogy ez mennyire lesz sikeres akció, jó kérdés: a forgalmazók terhei csökkennek ugyan, a jegyárak viszont nem, tehát a filmrajongó majd továbbra is ugyanannyit fizet egy magyar produkcióért, mint mondjuk James Bond látványos akcióiért.
Nem túl jó hír a szaklapok kiadóinak, hogy L. Simon kifejtette: a jelenlegi folyóirat-támogatási rendszer hosszabb távon fenntarthatatlan lesz, és a nyomtatott forma egyre inkább átadja majd a helyét az online és egyéb digitális formátumoknak. Ezzel egyrészt szélesebb olvasóközönséget lehet elérni, a horribilis nyomdaköltségeket pedig például honoráriumokra fordíthatnák, hogy inkább a cikkek színvonalán javítsanak. „A hangosfilmek megjelenése után is szürreális lett volna a némafilmek életben tartására állami forrásokat költeni” – húzta alá.
Ez az alap egy másik alap
Az NKA pénzügyi függetlenségét a nyári jogszabályváltozások csak erősítették, hiszen bevételeiből maradványpénz nem vonható el, és újdonságként a miniszteri keret maximumát is az alap költségvetésének 25 százalékában rögzítették – hangsúlyozta L. Simon László, cáfolva a Humán Platform hétfői tüntetésén osztogatott, „névtelenül írt” szórólapján elhangzottakat.
A politikus szerint nem sérült az NKA szakmai függetlensége sem: a miniszter nem kapott többletjogköröket, a szakmai kollégiumi tagok delegálási rendje pedig változatlan maradt. Itt a kurátorok felét még mindig a szakma választja ki, nem úgy, mint például a Magyar Nemzeti Filmalapnál, ahol csak állami delegáltak kerültek be a döntőbizottságba. Az NKA rendszerének tökéletességét ecsetelve még hozzátette: a némileg átalakult kollégiumi rendszer döntéseivel szemben egész évben nem érkezett kifogás, és a miniszter sem élt vétójogával.
