Az 'alfahím' nem olvas kritikát
A Beregszászról származó, 2004-től egy éven át a Magyar Állami Operaház vezető rendezőjeként is dolgozó Vidnyánszky Attila 2006. január elsejével került a debreceni Csokonai Színházba. Akkor még művészeti vezetőként, azaz második emberként – Csányi János igazgató irányítása alatt.
A budapesti Bárka Színházból akkor távozó Csányi János Vidnyánszkyval együtt írta igazgatói pályázatát, és 2005–2006 fordulóján úgy ünnepelték kettejüket Debrecenben, mint a helyi színházi élet leendő megújítóit. Ebben olyan kivételes egyetértés mutatkozott minden politikai oldalon, hogy a cívisváros közgyűlése 42 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és három tartózkodással választotta meg Csányi Jánost a leköszönő Csutka István direktor helyére.
Vidnyánszky már ekkor bejelentette, hogy a 2006–2007-es évad első debreceni bemutatójaként szimbolikus módon Szőcs Géza (a későbbi kulturális államtitkár) Liberté című, 1956-os témájú darabját rendezi meg – ami így is történt.
Az új vezetők impozáns tervei között szerepelt a debreceni teátrum regionális jelentőségű fejlesztése és művészi színvonalának emelése, egy helyi színháztudományi akadémia létrehozása, az önkormányzati fenntartású intézmény közhasznú társasággá való átalakítása.
Ám mára elmondható, hogy mindebből alig valósult meg valami, sőt leginkább semmi. Igaz, ebben szerepet játszhatott az is, hogy Csányinak – máig tisztázatlan körülmények között – alig másfél év múlva távoznia kellett a színház éléről. Állítólag azért kellett lemondania, mert a színház 2006-os mérlege több tízmilliós tartozást mutatott, miközben pályázatában vállalta: úgy gazdálkodik majd, hogy nem lépi túl a színház költségvetési keretét.
Így lett utóda az igazgatói székben korábbi beosztottja, Vidnyánszky Attila, akiről – valószínűleg már csak későbbi ténykedése alapján – az a pletyka terjedt el Debrecenben, hogy része lehetett Csányi megbuktatásában. Ugyanis – így szólt a fáma – nem tudta sokáig elviselni a „másodhegedűs”-szerepet. Habár e rosszízű mendemondát semmi sem bizonyítja, azért adtak neki hitelt mégis oly sokan, mert Vidnyánszky – az őt közelről ismerők szerint – „alfahím” típusú személyiség, aki kizárólag vezetői pozícióban érzi magát biztonságban.
Közvetlen munkatársai szerint nehéz természetű, heveskedő, indulatos ember, aki nem bírja elviselni, ha ellentmondanak neki, vagy ha bírálják. Korábban maga Vidnyánszky hangoztatta széles körben, hogy mióta egy színikritikus lehúzta az egyik rendezését, nem hajlandó többé kritikát olvasni. Közeli ismerősei azt mondják róla: olykor eluralkodik rajta az a meggyőződés, hogy a hazai „balliberális” körök és kritikusok összefogtak ellene, ki akarják csinálni, mert az a bűne, hogy „nemzeti elkötelezettségű, keresztény” ember.
Debreceni ténykedésének egyik legnagyobb szakmai sikere az volt, hogy 2010-ben a Képzeletbeli operett meghívást kapott Párizs világhírű színházába, az Odéonba, ahol a debreceniek öt előadást tartottak, s mindegyiket telt házzal. S hogy Vidnyánszky vezetése alatt miképpen alakult a nézők és az előadások száma Debrecenben?
A városházán azt mondták: az összes nézőszám 2007-ben 68 485, 2008-ban 87 109, 2009-ben 88 150, 2010-ben 111 430, 2011-ben 90 564 volt. Ezzel szemben jelentősen csökkent az előadások száma: a 2009–2010-es évadban volt a csúcs, ekkor 406 előadást tartottak, 2011-ben viszont már csak 260 előadás volt. Csökkent a bérletesek száma is: 13 ezerről 12 500-ra esett vissza, ami – legalábbis Vidnyánszky szerint – „nagyon jó eredmény”.
