Vidnyánszky: a Nemzeti kihagyhatatlan feladat
Korábban az a hír járta, nem akarja közösen vezetni a Nemzetit Eperjes Károllyal. Ez azonban most nem igazolódott be, a színész ugyanis benne van Vidnyánszky csapatában, sőt már a pályázati időszakban megjelent interjúkban igazgatóhelyettesként említette őt a pályázó. Eperjes Károllyal tizenöt éve szoros szakmai és baráti kapcsolat fűzi őket össze, ő is segíti majd a munkáját a határon túli és a vidéki színházak előadásainak feltérképezésében, a program alakításában.
A Nemzeti programjának egyharmada ugyanis ezen teátrumok produkcióiból áll majd össze. Vidnyánszky Attila amúgy a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapító igazgatója, de már évek óta csak érzelmileg és mintegy védnökként kötődik anyaszínházához. A beregszásziak produkcióit is láthatjuk majd az általa vezetett Nemzetiben, de körülbelül ugyanannyiszor, mint a többi határon túli műhely előadását. Egyébként újságírók körében azt is megjegyezte: ha egyszer Magyarországon véget ér a munkája, szeretne visszatérni Beregszászra. Majd hozzáfűzte: ennek nyilván sokan örülnének Budapesten.
A rendező már most is igen sokrétű tevékenységet folytat. A debreceni Csokonai Színház igazgatója, az emberi erőforrások minisztere által kinevezett színházi bizottság tagja, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének vezetője. Hogy mennyit tart meg ezekből a posztokból, azt az elkövetkezendő fél évben dönti majd el – válaszolta kérdésünkre. A debreceni direktorságról természetesen lemond, ott majd új pályázatot írnak ki. A teátrumi társaság tavaszi közgyűlésén pedig újra lehet gondolni a vezetőséget. Azt még megfontolja, a kaposvári intézetvezetéssel mi legyen, a tanításról azonban semmiképpen nem mond le. Az ősszel indult osztálya, nem hagyja őket cserben, és amúgy is „temérdek gondolata van velük”. Azt mindenesetre megjegyezte: a budapesti színművészeti egyetemen évekig nem engedték tanítani, hiába jelezte hét éve, hogy szívesen vállalná. Szerinte ugyanis nem felelt meg annak a kritériumrendszernek, amely mentén a tanárokat választják. Hogy mire utalt ezzel, azt nem pontosította, mondván: kérdezzük meg az egyetem vezetését.
A Nemzetiben nem tervez színészstúdiót az új igazgató, átgondolatlannak tartja ugyanis azt a rendszert, mely szerint képzetlen fiatalok lepik el a szakmát. Nem véletlen, hogy az előadó-művészeti törvény módosításába belekerült, éppen a művészek védelmében, hogy egy társulat 60-70 százalékának diplomásnak kell lennie.
Hogy a jelenlegi nemzetis társulatból hány színészt tart meg, az – mint mondja – nem tőle függ. Kérdés, hogy hányan vállalják vele az együtt gondolkodást, az ő művészeti koncepcióját. Ettől függ majd az is, mennyi marad az Alföldi-repertoárból. Pályázatában ugyanakkor egyértelművé tette: új szcenírozásban szeretné bemutatni a három magyar klasszikus kulcsművet, Az ember tragédiáját, a Bánk bánt, valamint a Csongor és Tündét, ezzel is mutatva a hangvételbeli irányváltást. (Mindhárom produkció jelenleg is szerepel a Nemzeti repertoárjában.) Az első bemutató a János vitéz lesz.
Arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc előadása az Alföldi Róbert vezette Nemzetiből, Vidnyánszky Attila azt válaszolta: nem tud ilyet mondani. Az összes előadást látta ugyan felvételről, de tudja, hogy így nem az igazi. Ezért úgy gondolja, van most fél éve arra, hogy élőben is megnézze mindet.
