Falusi könyvtárak - Kvótát vezetnek be
Jövőre 1,7 milliárd forint jut a kistelepülési könyvtárak működtetésére, százmillióval több, mint tavaly. A pénz elosztásának szisztémáját tekintve nagyobb lesz a különbség. A korábbi modell szerint az érintett, nagyjából kétezer falu/község/ nagyközség egyenlő arányban részesült az 1,6 milliárd forintnyi állami keretből, vagyis egy helyre 800 ezer forint jutott. Jövőre nem így lesz.
A pénzt már nem a kistérségi társulások, hanem a megyei könyvtárak kapják, méghozzá normatív módon. Mint az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) illetékeseitől megtudtuk, a kistelepüléseket három csoportba osztották, az 1000 fősnél kisebb falvak után (hozzávetőleg 1700 ilyen van az országban) 600-700 ezer forint jár majd, az 1001–1500 fős települések után nagyjából egymillió, az 1501–5000 lakosúak után pedig 1,2-1,3 millió forint.
A településeknek december 31-ig kell megkötniük a szerződéseket a könyvtári szolgáltatásokat biztosítani hivatott megyei bibliotékákkal, de vállalniuk kell, hogy helyet, infrastruktúrát és embert biztosítanak a működtetéshez. A változtatás fő indoka, hogy például egy kétezer fős községben nyilván nagyobb az olvasás, a könyvtári ellátás iránti igény és elvárás, mint mondjuk egy kétszáz lakosúban, az eddigi rendszer tehát a pénzek okszerű felhasználását tekintve nem volt igazán jó: gyakran több jutott oda, ahol kevesebb is elég lett volna, és fordítva.
A lélekszám alapján történő elosztás jogszabályba foglalása előtt alapos szakmai egyeztetéseket folytak, és az érintett szervezetek legtöbbje egyetértett a változtatással – tudatta a tárca. Más forrásból úgy tudjuk: voltak kritikus hangok is. Néhány városi könyvtár, attól tartva, hogy kimarad a rendszerből, kifejezte nemtetszését. Megint mások szerint ez az aggodalom alaptalan, a városi könyvtárakra továbbra is szükség lesz, hiszen az ottani munkatársak ismerik a legjobban a helyi viszonyokat; főként tehát a lokális igények felmérésben, ebből következőleg a dokumentumok ésszerű elosztásában lehet számítani rájuk.
Felvetettük: egyáltalán nem biztos, hogy egy mondjuk 900 lakosú, nyugat-dunántúli településen kevesebb a könyvtárhasználó, mint egy 1500 fős dél-alföldi községben, sőt az sem biztos, hogy ennyire szét kell húzni a térképet. A szisztémából adódóan tehát megint csak nincs igazi garancia arra, hogy mindenhová annyi jut, mint amennyi valójában kell. A tárca képviselői azt mondják: nincs okuk feltételezni, hogy a megyei könyvárak ne lennének képesek gondoskodni a kiegyensúlyozott szolgáltatásról.
A fő probléma, hogy eddig az egész mozgókönyvtári ellátásnak hívott rendszer teljesen kusza volt. Egyik helyen a megyei könyvtár működtette, máshol a városok, megint máshol senki sem. A jellemző a város és a kistérsége volt, ahol a feladat elvégzéséhez többnyire volt egy főállású státusz, valószínűleg a kistérségi társulással kötött szerződésből finanszírozva. Most valószínűleg az lesz a gond, hogy hiába kap a megyei könyvtár pénzt, abból nem fogja tudni a saját, ezzel foglalkozó megyei munkatársait és a járásszékhely könyvtárában dolgozók státuszát is fizetni, egyszerre.
Tehát a megyei könyvtár tényleg a városokon keresztül akarja ellátni a munkát, csak nem lesz ember, akit erre alkalmazni tudnának – jegyezte meg az új rendszerrel kapcsolatban a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók szakszervezetének elnöke, Földiák András. A Könyvtár, Információ, Társadalom című szakmai hírlevél szerkesztője, Mikulás Gábor is megfogalmazott néhány észrevételt. Úgy látja: a döntéshozók most messzebbre kerültek a döntés következményeit élvezőktől vagy elszenvedőktől, és ez a menedzsmenttapasztalatok szerint rosszabb döntéseket vetít előre.
Emellett – hívta fel a figyelmet – a legjobb nyugati minták szerint a támogatást nem a szolgáltatók, hanem az ellátandók kapják valamilyen formában, és ők határoznak, kitől milyen szolgáltatást vesznek igénybe – ebben a modellben elégedettebbek a felhasználók. Hozzátette: nem ismert olyan hazai felmérés, tanulmány, amelyből kiderülne, hogy a kistelepülési ellátás mely formája hol a leghatékonyabb: mozgókönyvtár (pl. könyvtárbusz) vagy a könyvtáros utazzon-e a kistelepülések könyvtárhelyiségébe, mely akár más funkciókhoz is kapcsolódik (posta, kávézó, önkormányzati információs pont, kocsma, játékbolt, teleház stb.). Márpedig ha nincsenek ilyen adatok, akkor sajnos nagy a valószínűsége a szakmaiatlan, a hatékonyságot figyelmen kívül hagyó döntéseknek – vélekedik Mikulás Gábor.
