Csodaceruza és papírmozi
Idegmunka következik, a könyvárviszonyok rögvalóságának röpke elemzése, majd a tárcában landol további két kékhasú. Kifordulva az ajtón, a heves szívdobogás csak nem akar csillapodni. A pesti KönyvFieszta szerencsére lenyugtat. Már azzal, hogy rögtön a Csodaceruza mosolygós kiadványai fogadnak a helyszínen, a lánykori nevén Gödörnek hívott Akváriumban az Erzsébet téren, miután részvétlenül magunk után hagytuk a kocsmazónát.
Sándor Csilla Mária főszerkesztő ezzel a címmel korábban gyerekkönyv-ismertetőt adott ki, amit most megkettőzött. Megjelenteti a kicsiknek szóló Csodaceruza Magazint, tele mesékkel és versekkel, mint például a legújabb számban Lackfi Jánosé: Télen / A fagylaltos nyaral délen / Télen / Legjobb napjaimat élem… (Télenkedés), és tele remek illusztrációkkal. A Csodaceruza másik, gyerekirodalmi folyóiratában tíz sikeres illusztrátort mutat be, akiknek munkái értékes művekben jelentek meg az idén. A többi között Baranyai Andrást (Mi leszek, ha nagy leszek? – Csimota Kiadó; Márton és Micike az autószerelő műhelyben – Kolibri Kiadó), vagy Kasza Juliannát (Labirintó – Cerkabella Kiadó). Kasza a magazinban fölveti, az örvendetesen fejlődő hazai mesekönyvkiadással ellentétben a felnőtteknek szólóból kiveszett az illusztráció. Jó lenne visszahozni, mondja, csakhogy ebből az következhetne, hogy még nehezebben megfizethetővé válna a könyv, nem a világpiaci árakhoz, hanem a hazai vásárlóerőhöz képest.
Jó hír, hogy a KönyvFieszta rendezői (Szerep Alapítvány) és résztvevői (ötven könyvkiadó) kedvezményes vásárban egyezett meg, a kiadványokhoz 20-30, néhol akár 50-70 százalékkal olcsóbban lehet hozzájutni a standokon vasárnap estig. De a leárazás mértéke a jelenlegi könyvpiaci recesszióról árulkodik.
Továbblépve föltűnik a Scolar standja és ott a kiadó több mostani „slágerkönyve”, mint például Karafiáth Orsolya Kicsi Lilije (a szerzővel ma pódiumbeszélgetés lesz), Gerlóczy Márton útirajzos Check Inje (vele tegnap volt) vagy az új Ungvári Tamás-kötet, az Életem enciklopédiája. Aztán sorakoznak a standok, a többi között a Jaffáé, a Kossuthé, a Kortársé, a Manó Könyveké, a Magyar Naplóé. Még beljebb, a Jelenkor sátránál vaskos regényirodalmat találunk: az Európai Unió irodalmi díjasa, Horváth Viktor Török tükrét és a szerző újabb kötetét A kis reccs címmel (az író ma szerepel pódiumon) Oravecz Imre és Nádas Péter nagyregénysikerei társaságában. A csaknem két évtizedig készült Párhuzamos történetek, amely habkönnyűnek nem nevezhető olvasmány, már a harmadik kiadásnál tart.
A legvédettebb hátsó traktusban – itt van egyébként a legkellemesebb meleg, mert elöl egy kissé fázik az ember, ha ruhatárba adta a kabátját – a terep a „papírmozié”, más szóval a képregényé. Különlegessége a mostani KönyvFiesztának – amely a korábbi vegyes fogadtatás ellenére újból kísérletet tesz a karácsonyi könyvvásár élénkítésére –, hogy bemutatja a hazai képregénykiadás palettáját.
Mi több, a szerzők és kiadók több pódiumbeszélgetést tartanak ma és holnap is. Kertész Sándor képregénytörténész például a Kádár kor kiadástörténetét fogja föleleveníteni, például azt, hogy az 1956-os felkelés után az államszocialista kultúrpolitika mégis megengedte a nyugati „kultúrmocsoknak” mondott műfaj újjáéledését népművelő szándékkal: klasszikus irodalmi művek földolgozásaként. Nyugaton persze a comicsot önálló irodalmi leágazásnak tartották és tartják – Japánban éppenséggel a könyvek egyharmada tartozik ebbe a kategóriába –, amelyre akár külön szakosodnak a kiadók. Nálunk a Füles hetilap (és több más újság) szerzett érdemeket a képregény terjesztésében a rendszerváltás előtt, olyan legendás rajzolókkal, mint a többi között Korcsmáros Pál vagy Zórád Ernő.
Korcsmáros éppenséggel Rejtő Jenő regényeinek megrajzolásával ért a csúcsra és tett szert a legnagyobb népszerűségre, ami, mondhatni, halála után ma is érvényes. Ezt bizonyítja, hogy unokája, Korcsmáros Gábor már a hetedik nagypapa által illusztrált regényt, jelesül A Láthatatlan Légiót adja ki, amelyet A szőke ciklon követ majd. A hírneves nagyszülő annak idején durva papírra nyomott fekete-fehér munkája főnixmadárként szárnyalhat azzal, hogy nagy formátumban, szépen kiszínezve jelent meg. A kiadó meséli, egy-egy kötet majd egy teljes évi előkészítést igényel, ennek során Garisha H. Zsolt átdolgozza a szöveget és frissíti a képanyagot egészen odáig, hogy egy-egy a Rejtő-regényben szereplő, de az eredeti feldolgozásból hiányzó alakot is társít hozzá, aztán Varga „Zerge” Zoltán kiszínezi az egészet.
A kétezres évek második felében tapasztalt felfutás után manapság szűkül a képregényműfaj hazai mozgástere, a korábbi évi százzal szemben idén már csak 45 új kiadvány kerül a könyvesboltokba, mondja Bayer Antal, a Képregény blog szerkesztője. Ezt egészíti ki 40-50 szerzői kiadású füzet. A grafikusok jobbára szenvedélyből, műfajszeretettől vezérelve rajzolják ezeket, megélni belőle nem tudnak. Így lehet, hogy mégis pultra kerülnek újdonságok. Most például a Lucky Luke 17. része, az ötödik Kalyber Joe, a Slusszkulcs Klán vagy a nem kevésbé groteszk Ágoston, a nukleáris baromfi ezer élete című.
