Mint korábban hírül adtuk, hatvanhatmillió forint támogatásban részesült huszonegy magyarországi artmozi. Ahogy Havas Ágnes fogalmaz, mivel a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és az Európai Unió támogatja a filmkölcsönzési díjakat és a marketingtevékenységet, ők kifejezetten a mozik működési és rezsiköltségeihez akartak hozzájárulni. Ehhez bekérték a pályázóktól a teljes mérleget, megnézték a kiadási és bevételi oszlopokat, és kiderült, hogy némelyik artmozinál sokkal kevesebb a hiány, mint azt a közvélemény gondolja, illetve vannak olyanok is, amelyek konkrétan nyereségesek. A filmalap vezetői úgy gondolják, hogy a működési költségek kiegészítése során például azt is figyelembe kell venni, hogy az ingatlanon belül működik-e büfé, és azt a mozis üzemelteti-e, vagy esetleg kiadta egy alvállalkozónak.

Ezek minimum érdekes kijelentések annak ismeretében, hogy az utóbbi két évben sosem látott számban zártak be artmozik az állami támogatások „eltűnésére” és az ebből következő csődre hivatkozva. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) friss nyilvántartása szerint tizenöt moziteremtől (ebből tizenegy vidéki) vonták vissza az art minősítést, és ezen a listán még nem szerepel a júliusban megszűnt Odeon-Lloyd, illetve a december 1-jén bezárt budapesti Kino. (A hatóság reakcióidejéről egyébként sok mindent elmond, hogy a 2011 májusában bedőlt csepeli artmozi eltűnését most szeptemberben sikerült nyilvántartásba venniük.) A Kino kifejezetten érdekes példa, mert a mozi befejezte ugyan a vetítést, de az ott működő kávézó-reggeliző hely megmaradt, a levonuló moziüzemeltető Szueztől a vendéglátósok átvették ugyanis a bérleti jogot. Azaz aki a kolbászos rántottáért vagy a csapolt mexikói sörért volt itt törzsvendég, észre sem fogja venni, hogy időközben az ország egyik legrégebbi mozija elvérzett. Az már más kérdés, hogy az ingatlan birtokosa, a százszázalékos fővárosi tulajdonban lévő Budapest Film Zrt., amely a vagyonkezelés mellett moziüzemeltetéssel is foglalkozik, hogyan magyarázza majd a kulturális funkció megszűnését.

A mozis armageddon háttere, hogy a tavalyi filmtörvény-módosítás értelmében – amelyet Andy Vajna, a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztos vezényelt le – megszűnt az artmozik normatív támogatása: ez a működési költségekhez való hozzájárulás volt a korábbi pénzosztó szervtől, a Magyar Mozgókép Közalapítványtól. A filmalap vezetője szerint a normatív támogatás rendszere a jól teljesítő mozikat egy szintre helyezte azokkal, amelyek üres nézőtér előtt játszották a filmeket, és az üzemeltetőik semmit sem tettek azért, hogy megtöltsék a termeket, mert nem voltak érdekeltek a termek kihasználtságában. Havas Ágnes hangsúlyozza, hogy az új támogatási rendszer kialakításakor, amikor felosztották a feladatokat a Nemzeti Kulturális Alappal és a kulturális misztériummal, az artmozik támogatása az utóbbi kettőhöz került – állítólag Szőcs Géza volt kulturális államtitkár személyes közbenjárására.

A rendszer szépséghibája csupán az, hogy szinte csak elméletben létezik. Az NKA csak az ősszel hirdette meg első pályázatait, a minisztérium pedig az idén nem rendelkezett semmilyen büdzsével, amelyet filmes ügyekre fordíthatott volna. Az egyetlen kivétel az a százmillió forintos digitalizációs pályázat volt, melynek nyersei a multiplexekben is használt, úgynevezett DCP-vetítőkre fordíthatják az elnyert összeget. (Erre egyébként azért van szükség, mert a régi, 35 mm-es kópiák szinte eltűntek a piacról.) Az viszont súlyos mulasztás volt a minisztérium részéről, hogy az új filmtörvény értelmében csaknem egyéves késéssel állította fel azt a (politikai erővel verbuvált) szakmai bizottságot, melynek a forgalmazók által bemutatott filmalkotások artkategóriába való besorolása a feladata, így a mozik lehetőségei az idén szinte minimálisak voltak. Egyébként Andy Vajna kormánybiztos és a filmalap folyamatosan egyeztet az NKA-val és az EMMI-vel az artmozikról – ha úgy tetszik, folyamatosan emlékeztetik a két intézmény illetékeseit a feladataikra.

Megkerestünk több moziüzemeltetőt, és egyöntetűen állították: nincs olyan mérleg a világon, melynek alapján az derülne ki, hogy az artmozi-üzemeltetés ma Magyarországon kifizetődő lehet. Habár tényleg vannak olyan filmszínházak, melyekben van büfé, és az némi bevételt generál, de számos olyan vetítőhely is létezik, ahol csak a konkrét jegybevételekre számíthatnak, és optimális esetben a helyi önkormányzatra, amelyik vállalta az „elkaszált” normatív támogatások pótlását. Mindemellett a szakma úgy gondolja, hogy egy pénzosztó szervnek azt kellene vizsgálnia, hogy egy mozi megfelel-e mondjuk a kulturális kritériumoknak, és ha igen, akkor egyszerűen támogassa. Ez így van az EU-s pénzek esetében is: az Europa Cinemas-tagok minden európai film minden egyes nézője után kapnak egy eurót, senki sem vizsgálja, hogy van-e mondjuk ajándékbolt a mozi területén. Csak összehasonlításképpen: az amszterdami Rialto artmozi például évente 800 ezer eurós költségvetéssel dolgozik.

– Nem szeretném, ha azt a következtetést vonná le bárki, hogy az artmozik ellen vagyunk. Szükség van ezekre a vetítőhelyekre – mondja Havas. Hozzátéve: hamarosan mozikba kerülnek az első, filmalap által finanszírozott mozifilmek, közös érdek tehát, hogy ne zárjon be több mozi az országban. A megváltozott filmnézési szokások figyelembevétele mellett sem hagyhatjuk, hogy az országban bárkinek száz kilométert kelljen utaznia ahhoz, hogy találjon egy artmozit.

Kérdés azonban, hogy ezt ki fogja „elintézni”. Regionálisan is eléggé abszurd az artmozik elhelyezkedése, illetve hiánya. Mert az, hogy Esztergom, Tatabánya, Győr, Zalaegerszeg, Kaposvár, Dunaújváros, Székesfehérvár, Balassagyarmat, Salgótarján, Gyula és Szekszárd nem rendelkezik artmozival, sok mindent elmond a valóságról.

Kik nyerik a Golden Globe-ot?

Közzétették az idei Golden Globe-jelöléseket, melyeket a Hollywoodban dolgozó külföldi tudósítók szavazatai alapján állítanak össze. A legjobb film kategóriában Ben Affleck (Argo-akció), Quentin Tarantino (Django), Ang Lee (Pi élete), Steven Spielberg (Lincoln), Kathryn Bigelow (Zero Dark Thirty) filmje szerepel. Ugyanőket jelölték a legjobb rendező címére is. A színészek mezőnyében nagyobb a szórás, itt olyan nevek is versenyeznek, mint a független filmek állandó arca, John Hawkes (A kezelés) vagy a hosszú kihagyás után visszatérő Joaquin Phoenix, aki Paul Thomas Anderson Velencében elismert, de a tengetúlon bukó The Masterjének a főszereplője. A színésznők versenyének különlegessége, hogy a francia Marion Cotillard egy nem angol nyelvű filmben nyújtott alakítással érhet ismét a csúcsra.

Akadhatnak, akiknek föl sem tűnik, hogy már nem vetítenek a rántotta mellé