Lesz itt egy nyilvános ház
Közelebbről: egy színtársulat (talán egy világvégi cirkusz) tagjairól, akik egy olyan térben szeretnének előadást fabrikálni, amelynek díszletei, építményei hangszerként is használhatók. Ámde akárhogy igyekeznek, ez nem sikerül, és éppen ez a sikertelenség lesz végül maga az előadás: szép szomorú igyekvés, éppen olyan, mint általában a mindennapok.
Szóval a Hólyagcirkusz nevű színházi társulatról, zenei közösségről lenne itten szó, már amennyiben szavakba lehet fogalmazni azt a semmihez sem hasonlítható zenei/színházi tevékenységet, amely ennek az együttesnek a sajátja. Szürreális darabok túlrajzolt figurákkal, szövegekből épített kollázsokkal, különös hangszereken (hólyaghegedű, bicikliküllők, vázfuvolák, szöghegedűk, üvegxilofon) kísért zenével. Az előadásokban olykor meglepő szereplők is feltűnnek, mint néhány éve az akkor 89 éves egykori artista, Gazdag Géza bácsi, máskor meg bizonyos Bangó Kálmán szellemét idézik meg, aki valaha csillogó lokálokban muzsikált, élete vége felé üveglapocskákból tákolt magának xilofont, és az utcán térdepelve szórakoztatta néhány fillérért a budapestieket.
Fontos leszögezni: a Hólyagcirkusz nem cirkusz, csak a cirkusz egyszerre szép és fájdalmas, tiszta és maszatos, ördögien ügyes és szánni valóan ügyetlen, magasztos és elesett esztétikáját használja valamennyi művében. A Hólyagcirkusz előadásainak állandó szereplői a bohócok, bohócfélék, akik a legplasztikusabban hordozzák magukban a fenti kettősségeket, és még a művész leghitelesebb figuráját is megjelenítik.
Szőke Szabolcs mondta egyszer: a művészet monotematikusait szereti, azokat, akik egyetlen dolgot boncolgatnak egész életükben, egyetlen gondolat körül járkálnak, az vizsgálják különféle nézőpontokból. Ő jelesül a cirkuszt, noha az ő cirkusza csak nyomokban, szellemiségében, karaktereiben idézi a manézs valódi világát. A Hólyagcirkusz társulat valamennyi darabja éppúgy tekinthető vizuális költeménynek, mint egy személyes túlvilág ábrázolásának, kafkai sötét komédia, melankóliába ágyazott humor, érzékeny filozófia.
A Hólyagcirkuszt Szőke Szabolcs zenész, színész, képzőművész 1997-ben alapította néhány Stúdió K-ban játszó társával. Eleinte csak a humorral és a színházzal összekapaszkodó zenei performance-okat csináltak, ezekből kerekedtek ki aztán a Hólyagcirkusz társulatának semmihez sem hasonlítható előadásai. A Stúdió K-ban töltötték első hét évüket, majd átköltöztek a Merlinbe, miközben rengeteget léptek fel külföldön, a különféle fesztiválokról számos díjat hoztak el, de itthoni sorsuk valahogy rendezetlen maradt. Amikor aztán a Merlinnek költöznie kellett a Károly körútról, ők is költöztek, és idén tavasszal – úgy tűnik – végleges otthonra leltek a Baross utcában található egykori ruhatisztító üzem felújított épületében, egy bizonyos Patyolat nevű helyen.
És most meg azt kellene meghatározni, hogy mi is ez a Patyolat, ami természetesen nem ruhatisztító szalon, hanem egy kívül egyelőre riasztóan lepukkant, de belül már szépen felújított lakóház, amelybe lassacskán beköltöznek a civilek és művészek. Lesz a házban műterem, étterem, már működik egy hangstúdió, amely az összes patyolatos színházi és zenei eseményt rögzíti, az első emeleten pedig félig-meddig elkészült egy színházterem: ez lesz a Hólyagcirkusz otthona.
Egy belső térben kivirágzott romkocsma, mondjuk első meglepetésünkben, de Szőke Szabolcs tiltakozik: igen, látszólag olyasmi, de azért ez inkább színházi közeg, tisztességes méretű színpaddal, nyolcvan főt befogadó nézőtérrel és hozzá tartozó társalgóval/ presszóval, amely zenei események idején külső terével megduplázhatja a nézőszámot. Az üzemszerűen jövő tavasszal nyitó Patyolatban nemcsak a Hólyagcirkusz társulatát láthatják az érdeklődők, de hallgathatnak majd improvizatív zenét, klasszikus kortárs (főleg kamara-) muzsikát, és rendeznek ott kiállításokat is. Figyelembe véve, hogy a Patyolat szinte karnyújtásnyi közelségben van a nyócker zaklatott lelkű mélyéhez, mindez merész csapásiránynak tűnik, de Szőke Szabolcs szerint legyen az ember előítéletektől mentes, akit pedig érdekelnek az efféle programok, bizonyára odatalál, ők bárkit örömmel fogadnak.
A Patyolat még csak egy félkész, titkos hely, mostanában, ahogy az alkotók mondják, próbaüzemet tart, szűken szivárgó információkkal. Így tehát csak a szerencsések lehettek jelen tavasszal, a bolondok napján vagy május elején, a győzelem napján tartott nyílt programjaikon. De most itt egy újabb eseménysorozat december 13. és 17. között, a Hólyagcirkusz 15. születésnapját ünneplő minifesztivál, amelyen a társulat előadja a Tudom, hogy élsz című darabját, valamint legújabb, gyerekeknek szánt (és ezzel a Hólyagcirkusz számára új irányokat is kijelölő) Vigyázat, rossz nyuszik! című zenés, verses gyerek- (felnőtt-) műsorát, de színre kerül Szőke Szabolcs több zenei produkciója, és hallható lesz az Ávéd Balance Trio koncertje is.
A Hólyagcirkusz tehát éppen 15 éves, márpedig, ha egy társulatot másfél évtizedig nem rágnak szét a problémák, nem omlik rá a támogatásokért, játszóhelyekért folytatott napi küzdelem, mi több: ebben az alternatív kultúrát lesajnáló világban még otthonra is lel, nos, az bizonyára valami olyat tud, amitől fülük érjen bokáig.
