Leltár szerint üres
Tele van a város sebhelyekkel, amelyekbe sok esetben évek óta két marékkal szórja a sót a nemtörődömség. Ennek az urbanisztikai kórságnak a lehetséges ellenszereiről szólt a Lakatlan című beszélgetés-, illetve vitasorozat, amely szeptember óta folyt a Művelődési Szinten (MüSzi) a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) szervezésében, s amelynek idei szezonja a héten zárult. A program keretében számos szakember ütköztette véleményét az alternatív kulturális központban. Jártak itt építészek, urbanisták, kereskedők, hajléktalan emberek, jöttek Zágrábból, Prágából, Bécsből, Amszterdamból és például Chisinauból is, hogy megbeszéljék az üres városi terek aktuális problémáit, elmondják nemzetközi tapasztalataikat, s hogy valamiféle megoldást keressenek a magyar, illetve a budapesti helyzetre is.
Legutóbb Landwehr Klára, a Királyutca-Designutca Klaszter képviselője, Csaba Ders pécsi főépítész, Victora Zsolt galériás, Horváth Dániel, a Rév8 és a Magdolna Negyed Program munkatársa beszélgetett, Polyák Levente moderálásával. Csak előtte megnéztünk három rövid videoetűdöt. A Chicago Pop Up Art Loop, valamint a dublini Pretty Vacant programról szólók tulajdonképpen sikertörténetet mutattak be: hogyan képes a civil szféra belakni a hosszú ideje üresen álló városi üzlethelyiségeket. A harmadik kezdeményezés is sikerre volt ítélve, csakhogy a hivatal másként döntött. A Kétfarkú Kutya Párt megalapításának köszönhetően meglehetős hírnévre szert tett Victora Zsolt vezetésével megvalósuló Űrtér projekt egy használaton kívüli Király utcai helyiség belakását mutatta be – most azonban hiába keresnénk a belváros szívében ezt a helyet. Victoráékat ugyanis kipaterolta az erzsébetvárosi önkormányzat... „A leltár szerint üres a helyiség” – indokolta a vagyonkezelő a döntést.
A leltár pedig nyilván sosem téved.
Annak okát, hogy egyre több az üres üzlethelyiség, Csaba Ders a gazdasági válság és egyéb tényezők mellett abban látja, hogy azt elmúlt esztendőkben identitásbeli krízisben vannak maguk a városok is. Átalakultak az alapvető struktúrák és városhasználati szokások, áthelyeződtek a súlypontok. Az utcák, terek, amelyek korábban közlekedési vagy kereskedelmi csomópontok voltak, mára jórészt elvesztették e funkcióikat, s a többnyire önkormányzati tulajdonú helyiségek kezelői mintha nem kapcsoltak volna időben, hogy ezzel a problémával azért csak kellene kezdeni valamit. Landwehr Klára a Király utca példáját említve elmondta: Pest egyik legfontosabb utcájában ma közel 80 működő és majdnem 30 üres üzlethelyiség áll.
Na de kinek fáj az, ha egy tér üres?
Lényegében mindenkinek. A bennszülött pesti szomorú szívvel sétál el egy koszvadtan üres kirakat mellett.
A külföldi látogató viszont egyenesen nem érti, hogy fordulhat elő, hogy frekventált helyeken a semmi fogadja. De a szomszédos üzletek forgalmának is árt, ha egy utca tele van ürességtől tátongó helyekkel, hiszen mennél több a foghíj, annál kevesebben járnak arra, így az ott elkölthető, elköltendő forintok is máshová vándorolnak.
És rossz a helyiségek tulajdonosainak, az önkormányzatoknak is, hiszen köztudott, hogy a nem használt, nem fűtött, nem karbantartott ingatlan sokkal gyorsabban amortizálódik, mint az, amelyikben van élet.
Már az üres helyek felkutatása is nagy gondot okoz egyébként, a sokszor pontatlanul vezetett nyilvántartások miatt – derült ki a beszélgetés során. A nemrég elindult www.lakatlan.crowdmap.com oldal éppen ezen szeretne segíteni: itt bárki „bejelentheti”, ha gazdátlannak vélt helyiséget lát, amely így lajstromba kerül, kategóriákba sorolódik, az adatok pedig teljesen nyilvánosak.
Kézenfekvő volna tehát, hogy a piaci árnál méltányosabb összegért, vagy akár csak a rendbehozatalért, rezsiköltségért cserébe öntevékeny csoportok, művészek, civilek kaphassák meg e helyiségeket, mert ők meg a folyamatos helyhiánnyal küszködnek. Erre akadt már precedens Budapesten is, mondjuk a Victora által vitt Boulevard és Brezsnyev galéria, vagy a Király utca–Kazinczy utca tűzfalát színessé tevő Neopaint csoport esetében. Victoráékat kirakták, és most úgy hírlik, a neopaintesek sem maradhatnak Király utcai műtermükben. És ez csak két eset.
A Magdolna negyed esete speciális. Itt nemcsak az épületek, valamint a környezet megújítása volt a cél (például konkrét felújítással, zöldesítéssel), hanem a városrész lakói társadalmi integrációjának elősegítése is. Például a Kesztyűgyár megnyitásával. Horváth Dániel elmondta, míg néhány évtizeddel ezelőtt tele volt a negyed műhelyekkel és kisiparosokkal, mára (részben a fentebb említett súlyponteltolódások következményeként) szinte alig találunk ilyeneket. Céljuk volt, hogy újra megtöltsék e funkciókkal az elhagyatott helyiségeket, és nem is voltak teljesen sikertelenek, ám sajnos nem volt meg az „odaköltözni” vágyók szükséges „kritikus tömege”, ami törvényszerűen odavonzott volna másokat is, emellett pedig a bérlők sokszor nem tudták vállalni a bérletidíj-emelkedés terheit. Jó példa is akad azonban: a Palotanegyedben, a Horánszky utca 13. alatt kezdett működni a H13, amely szellemi és szabadidős színtérként, valamint a körzetben működő vállalkozásokat segítő központként határozza meg önmagát.
Csaba Ders pécsi főépítész szerint nem csak az önkormányzatok rugalmatlansága gátolhatja meg, hogy egy-egy üres helyiség benépesüljön. Az ő városában például nagy ellenállásba ütközött a terv, hogy a civilek, művészek nyomott áron vagy ingyen kapjanak helyeket (a felújításért cserébe) – és éppen a szomszédos üzletek tulajdonosai tiltakoztak. Nem érezték fairnek.
