Most mindkettőt – a Párisz ítélete című szobrot és egy XVII. századi angol karosszéket – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. vissza akarja perelni az örökösöktől, és már be is nyújtotta az állami visszavételre vonatkozó perújítási kérelmeit. A Sigray-leszármazottakat megdöbbentette a lépés. „Nem mintha nem szokhattak volna hozzá az elmúlt húsz évben a váratlan fordulatokhoz, ám erre azért még ők sem számítottak” – fogalmazott kérdésünkre Patay Géza ügyvéd, a család jogi képviselője.

Az Iparművészeti Múzeumból eddig egyetlen tárgy került vissza Sigray Antal leszármazottaihoz

A Sigray-hagyaték visszaszolgáltatásának ügye lassan két évtizede húzódik. Sigray Antal, aki politikusként a két világháború között elsősorban a nyíltan vállalt németellenességével hívta fel magára a figyelmet, Magyarország német megszállása előtt a családi vagyon egy részét tartós letétbe helyezte különböző múzeumokban. Jól tette. Amikor 1944-ben a németek bevonultak, a Gestapo az elsők között tartóztatta le Sigrayt, akit Mauthausenbe szállítottak.

A gróf túlélte a koncentrációs tábort, ám főúri származása a kommunista hatalomátvétel után újabb veszélyt jelentett rá. Sigray a családi vagyon még megmaradt részét az ötvenes évek elején szintén tartós letétbe helyezte, amelynek darabjai végül hat magyarországi múzeumba kerültek.

A hagyaték értékét eddig hivatalosan nem mérték fel, így csak becsülni lehet, hogy a XVII–XIX. századi ülőgarnitúrák, komódok, dísztárgyak, gyertyatartók, festmények, ruhák összértéke meghaladhatja a százmillió forintot. A rendszerváltozás után a még élő Sigray-örökösök megkeresték az érintett múzeumokat, amelyek közül három – a keszthelyi Balatoni Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, valamint a Szépművészeti Múzeum – gond nélkül visszaadta a letétbe helyezett műtárgyakat a tulajdonosoknak.

A hat örökös 2002-ben kezdett tárgyalásokat a Nemzeti Múzeummal, az Iparművészeti Múzeummal, valamint a keszthelyi Helikon Kastélymúzeummal a még letétben lévő több mint 200 műtárgy visszaadásáról. Ezúttal azonban falakba ütköztek, a három intézmény a kulturális tárca utasítására elzárkózott a tárgyak visszaadásától. Ezután indultak a próbaperek, melyeknek egybecsengő jogerős ítéletei 2007–2009 között a kiválasztott műtárgyak visszaszolgáltatására kötelezték a múzeumokat. A verdiktek indoklása szerint a szóban forgó tárgyak egy percre sem kerültek az állam tulajdonába, így azok a letétbe helyező gróf leszármazottait illetik meg.

A visszaadás nem sikerült túl elegánsra: az ünnepségek elmaradtak, sőt a Nemzeti Múzeumból 2007-ben végrehajtónak kellett kihoznia az ott őrzött festményt. Aztán két évvel később a végrehajtó újra bekopogtatott a Nemzeti Múzeum ajtaján, miután az örökösök az összes ott található képet visszaperelték. Patay Géza szerint a családtagok ekkor úgy gondolták, nem kell majd többé bíróságra járniuk, felgyorsulhatnak az események, és belátható időn belül a teljes kollekció – a Helikon Kastélymúzeumból 89, az Iparművészeti Múzeumból pedig 103 műtárgy – visszakerülhet a jogos tulajdonosokhoz. Csalatkozniuk kellett.

– Pedig a 2010-es kormányváltás után látszólag felgyorsultak a tárgyalások, a vagyonkezelő már a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban őrzött tárgyak elszállításának időpontjáról egyeztetett a családdal, aztán hirtelen nagy csönd lett – idézte fel a közelmúltat Patay Géza. – Majd derült égből villámcsapásként az MNV Zrt. perújítási kérelmet nyújtott be a Párisz ítélete és az angol karosszék ügyében.

A perújító beadvány szerint új bizonyíték került elő az ügyben, ami azt támasztja alá, hogy a szóban forgó tárgyakat 1952-ben állami tulajdonba vették. A perújítási kérelem mellékletéből kiderül: az emberi erőforrás tárca közgyűjteményi főosztálya idén februárban azzal a kéréssel fordult a Magyar Országos Levéltárhoz, hogy gyűjtsön adatokat a Sigray család ivánci kastélyának államosításáról (az itteni ingóságok közé tartozott eredetileg a Párisz ítélete című szobor is).

A levéltárban egy hónapig kutatták az iratokat, végül az intézmény vezetője a minisztériumnak küldött válaszlevelében azt írta, hogy „sajnálatos módon nem hozott eredményt a Sigray család ivánci kastélyához tartozó egyes műtárgyak államosítására vonatkozó adatok keresése”. Egyetlen dokumentumra bukkantak: fellelték a kastélyhoz tartozó ingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló jegyzéket. A kulturális államtitkárság értelmezése szerint mivel a műtárgyak feltehetőleg a kastélyban voltak az államosításkor, így automatikusan állami tulajdonba kerültek.

Erre a bizonyítékra alapozva kezdeményezték a perújítást. Patay Géza szerint mindez semmi másról nem szól, mint időhúzásról. „Egy ingatlanjegyzék nem alapozhatja meg ingóságok állami tulajdonba vételét, főként úgy, hogy a tárgyakról még leltár sem készült. Az új bizonyíték nem írja fölül az ügyben született jogerős ítéleteket, amelyek szerint a műtárgyak a leszármazottak tulajdonát képezik” – fogalmazott.

A Keszthelyi Városi Bíróság nem sokáig húzta az ügyet, november végén már az első tárgyalási napon elutasította a perújítási kérelmet. Az elsőfokú végzés indoklásában az a súlyos megállapítás is szerepel, hogy a perújítást kezdeményezők „joggal való visszaélést” követtek el, mivel egy olyan bizonyítékot terjesztettek elő, amelyben semmilyen újdonság sincs. A perújításnak azonban még nincs vége, információink szerint a vagyonkezelő fellebbez majd a döntés ellen.

Patay Géza tájékoztatása szerint az örökösök annyira abszurdnak tartják a kialakult helyzetet, hogy most már nemzetközi fórumokhoz – az UNESCO-hoz, a külföldi szakmai szervezetekhez és a szaksajtóhoz – kívánnak fordulni. Eddig az tartotta vissza őket, hogy nem akarták lejáratni a magyar hatóságokat és intézményeket, ám ma már úgy látják, Magyarországon csak az írott jog deklarálja a magántulajdon szentségét, a gyakorlatban viszont maga az állam képtelen azt tiszteletben tartani.