– Tudod, papa, mikor tizenhat éves voltam, és éjjel forgolódtam az ágyban, de sokszor elgondoltam, hogy milyen emberem is lesz majd nekem egyszer, milyenre vágyom, milyen lesz majd az az igazi.

És akkor mindig azt álmodoztam, hogy nem kell valami nagy loboncos, dús fekete hajú, ugyan, jó nekem egy olyan mákos, őszbe hajló, már amennyire lesz annak a hajnak ideje megőszülnie, mert a nagyja csakhamar kihull, de nem baj az, milyen jóleső is egy kicsit májfoltos, sima fejbőrt simogatni.

Arra vágytam, hogy legyen szép szeme, nem baj az, ha kicsit vizenyős, a fehérje véreres és sárgába hajló, nem baj az, csak szép, fáradt, szomorú legyen az ötdioptriás üveg mögött, arra vágytam, mindig csak arra.

És orrából, füliből nyugodtan türemkedjen csak elő egy kis gyér szőrpamacs, legalább lesz, ami az út porát kiszűrje belőle. Irtózva gondoltam arra, hogy esetleg délceg, sportos, fess vitéz lesz. Én azt szeretem, mikor az utcán csoszogva, báván kullog a férfi, mint valami eleven kérdőjel, akinek tetején kókad a pont.

És milyen szépek is lesznek majd azok a meghitt reggelek, amikor egy félórán keresztül prüszköl, köpköd, harákol. Ilyenkor aztán lesz izgalom, hogy milyen a köpet, milyen annak színe, állaga; ha csak egyszerű, haragoszöld slájmot produkál, akkor örvendezünk, de ha véreset pök, akkor már kevésbé, kivált, ha friss vér mutatkozik, mert ha fekete, alvadt, az még lehet a fogínyből fakadó, arra rá se rántunk.

Mert a foga se kell hogy csillogjon, villogjon, mint egy debil sorozatszínész lapátsora, ugyan, nem is kell abból olyan sok, néhány épp elég ahhoz, hogy elnyammogja azt a kis papit. Különben sem lenne fogorvosra pénze. Mert én bizony, mikor ott álmodoztam az ágyban, tizenhat évesen, csakis szegény legényre vágytam, isten őrizzen, gondoltam, valami pénzes, jómódú pupáktól, a szegény a jó, annak szép a lelke. Az ilyent úgyis megszánja mindenki majd, a zöldséges mindig csúsztat a cekkerébe pár krumplit, paradicsomot, a húsos pedig a legszebb absniclit teszi neki félre. Milyen szép is lesz majd, álmodtam, mikor téli esténként ott kuporgunk majd kettecskén a petróleumlámpa aranysárga bűvkörében, és csendesen számolgatjuk, hogy mikor jár le az inkasszó.

Az a néhány odvas, fogkővel körbebástyázott csonk a pofájában épp elég neki, annál is inkább, mert olyan szórakozott lesz, szegény, néha két napon át elfelejt enni. De nem baj, az. Nagyobb gond lesz, hogy ha futja azokra éppen, a gyógyszereiről is elfelejtkezik, pedig egy marékkal be kell vennie reggel, este, ha meg beveszi, akkor összevissza keveri, mindegy lesz az őneki, csak gyógyszer legyen. De hát ott leszek én, majd porciózok, kitanulom szépen, melyik pirula mikor mire jó, hogy az Amiloridhoz nem kell kálium, mert az eleve benne van, viszont a Furonhoz okvetlenül be kell kapni egy kis jó Kaldyum retardot. Mert, reméltem kislány koromban, az én legényem vizesedik is majd, ki nem állhatom azokat a száraz, összeaszott, zörgő pasikat, a férfi vizesen jó, amelyiknek szépen puffad a finom vérerekkel márványozott lábfeje, mint egy elefántbébinek. No meg a hasában is kotyogjon pár liter.

Persze tudni kell megkülönböztetni a vizes hasat a nekiinduló köldöksérvtől, amely alig pár hónappal a hárított lágyéksérv után kezd mutatkozni majd, mert, ahogy ezt mifelénk fél-Ázsiában mondják, ha egy üzlet beindul…

Istenem, hogy elképzeltem én mindezt akkor abban az ágyban. És aztán teltek az évek, és én próbálkoztam és kísérleteztem, és oly sok stáción általverekedtem magam, de nem leltem meg az igazit sehogy sem. Már kezdtem is lemondani róla, amikor fölbukkantál az életemben. És én abban a pillanatban, az első pillantásra tudtam: ez az.

Lám, papa, valóra vált az álom, megadatott, enyém lett, csak az enyém a férfi, akiről annyit álmodoztam. Soha nem hittem volna. Persze ehhez neked is meg kellett higgadnod, be kellett érned, meg kellett öregedned, bizony, papa, maholnap már ötvenöt leszel, hiába, rohan az idő. Na, gyere, papa, vigyázz, vigyázz, vigyázz!Hát hangosítsd fel azt a hallgatót, az istenit! Vigyázz, itt a járdaszegély, óvatosan, papa, no, papa, hopp! Úgy van, ügyes, na, figyelj csak oda szépen, még csak az hiányzik, még egy combnyaktörés…