A Született Szovjetunióban úgy összefüggő történetek könyve, ahogy a Szovjetunió összefüggő köztársaságokból álló ország volt egykor. Nem lekezelő állítás ez a részemről, mintha a történelem egyik ostoba tréfájához hasonlítanám a kötetet, hiszen Vasile Ernu opusából éppen az derül ki, nem is volt olyan rossz az a Szovjetunió, valósággal kár, hogy megszűnt.

S ez abból a nosztalgiából derül ki, mely aranyfonálként húzódik végig a művön – a szerző kerek perec megmondja: „Ha visszanézek, be kell látnom: a Szovjetunió, a kommunizmus eltűnésével valami elveszett. Nem tudnám pontosan megmondani, mi az. Talán valamiféle pátosz, a dolgokhoz, a mindennapi élethez való egyfajta viszonyulás, az eszmék iránti lelkesedés képessége, talán a szenvedés egy bizonyos fajtája. (…) Nem kis meggyőződéssel hiszem, hogy az egyetemes emberi élettapasztalat egy lényeges, jelentős része veszett el.”

Ezt az élettapasztalatot próbálja összefoglalni, újrateremteni a könyv ötvenegy fejezetben, amelyek valójában esszék. Van, amelyik fölött ajánlás vagy mottó áll („Leninre a kő is emlékezik” – ez a Majakovszkij-sor az Uljanov, Lenin vagy egyszerűen csak Iljics fölött; „És már ittam is” – ez a Venyegyikt Jerofejev-állítás a Mit iszik a szovjet polgár? II. része előtt; „Az Ekaterina Degotyval folytatott beszélgetés nyomán” – ez vezeti fel A tárgyak nagy szovjet kalandját; „Ilja Kabakovnak ajánlom” – írja a szerző az Óda a szovjet tualethez ajánlásaként).

Van, amelyik „csak úgy” kerül elénk, mindenféle előzetes nélkül. Ezek az ajánlások és mottók, valamint a kétrészes epizódok (Kommunalka I–II., Szex a Szovjetunióban I–II., Mit iszik a szovjet polgár? I–II.) is arról tanúskodnak, Ernu részletekben írta meg a művét, az azonban, hogy ezek az első és második részek nem egymást követik, arról, hogy eleve egészként képzelte el. Aki ura az anyagának, csak az tud ilyen nagyvonalúan és magabiztosan szerkeszteni, annak sikerül éppen azt a helyet megtalálnia, amely minden szempontból a legmegfelelőbb.

Egy olyan könyvben, amely a Szovjetunióról szól, mi sem természetesebb, mint hogy az után a fejezet után, amely a Szex a Szovjetunióban I. címet viseli, s amelyből kiderül az, amit a keleti blokk minden felnőttebb polgára sejt, hogy ott is szabály volt: „A Forradalom érdekében a munkásosztálynak jogában áll tagjai nemi életébe avatkozni”, ez után tehát a Fanny Kaplan következik, Fanny, aki rálőtt Leninre, „mert Lenin elárulta a forradalom eszméit”.

„A nosztalgia és az irónia vegyülékével a szerző személyes, magánkommunizmust idéz fel és vetít elénk, amely szorosan kötődik azokhoz a biológiai életkorokhoz, melyekben megélte” – írja Daniel Cristea Enache, az egyik legérdekesebb fiatal román kritikus, és szavaival muszáj egyetértenünk. Milyen is lenne egy könyv, amelynek a „tualetről” szóló részében ezt olvashatjuk: „A kapitalista budoár láttán a szovjet polgárt a székrekedés kerülgeti, mivel e térrel nem áll meghitt viszonyban. Ez okból kifolyólag hiányoznak a nyugati vécével kapcsolatos emlékek. Ahol pedig emlékek nincsenek, ott lőttek az intimitásnak.”

Egy ilyen könyv kizárólag nosztalgikus és ironikus lehet ugyanakkor: a szerző tudja, hogy a Szovjetunió össze kellett omoljon, maga sem kívánhatott mást, mégis sajnálja, hogy ennek meg kellett történnie. Az eddigi idézetekből látszik talán, milyen remek munkát végzett László Noémi, a kötet fordítója, aki mindkét regisztert érti, és mindig megtalálja a megfelelő szavakat. Mint ahogy érti és megtalálja Tamás Gáspár Miklós is, a Hogyan írjunk a Szovjetunióról? című kiváló utószó szerzője, aki bár csípősebb, nem kevésbé nosztalgikus és ironikus: „Ennek a szeszgőzös, brutális kultúrának felejthetetlen, döbbenetes leleménye, hogy a szexualitásra azt a szót találta, hogy »kefélés«.

A kérlelhetetlen haladás aztán fölváltotta a »dugás« fogalmával. Benne van ebben az illúziótlanság büszkesége, a férfias kérkedés a finomság és a gyöngédség hiányával. Az akkori »modern nők« kihívóan használták ezeket a hímszavakat, bajtársiasan. S mint mindig, a rövidebbet húzták.”

A Született Szovjetunióban egy 1971-ben Moldovában született felnőtt szép, szomorúan vidám könyve.