Sosem lesz vége

2012-12-07

Ahogy a darab valamely pontján megállapítja az egyik – persze romlott – szerencsétlen, „az erény nem fizetődik ki, csak a komiszság, ilyen a világ, pedig nem kéne ilyennek lennie”.

A fentieket akár a brechti etika rövid összefoglalásának is tekinthetjük, minden dramaturgiai buktatójával és lehetőségével együtt. De a Kurázsi mama nem agitatív darab, már csak azért sem, mert talán ezen az egyetlen ponton kívül sehol sem találni benne olyan helyet, amely kimutatna az örök háború világából, amely afféle világtörvénnyé válik. A háborús morál megoldhatatlan dilemmái, pél dául hogy kifizetheti-e Kurázsi mama minden pénzét fia kiszabadítására, ha azontúl nem lesz mivel etesse őt, megmutatják, a béke és az ott érvényes erkölcs: kivételes, rendkívüli állapot. A rend a háború, sőt rend és háború egyek, amint az Őrmester a darab nyitóképében helyesen kifejti, a háború nemcsak természetes, de szinte természeti állapot, amelynek feltétlen erénye, hogy őszinte: a „magántulajdon szentségéről” és a „vállalkozás szabadságáról” megmutatja a mindhiába ravasz és harcedzett markotányosnő története, hogy valójában az alávetettségen és a kiszolgáltatottságon alapul. A túlélésért Kurázsi mama mások kiszolgáltatottságával üzletel azért, hogy a sajátját mérsékelje, de a háború világtörvénye okosabb nála. Elveszti együgyű fiát éppen úgy, mint a talpraesettet, a legvégén néma lányát is, csak az „üzlet”, a rongyos ekhósszekér marad, a megélhetés, amelyet egyedül a háború biztosít: ad és elvesz e világ visszavonhatatlan törvényei szerint: „de aki nincs még föld alatt, / kapcát cserél és talpra áll” – olvassuk a zárósorokban. Kiss Manyi és Psota Irén után ezúttal Kováts Adél húzza tovább a kocsit Zsótér Sándor rendezésében a Radnóti Színházban.