Pedig Hollósi Frigyes igazi színész is volt, színházi színész a legjobbak közül. A hatvanas években Szolnokon kezdte a pályát segédszínészként, a főiskoláról ugyanis fél év után kirostálták. Majdnem két évtized múltán onnan érkezett a Nemzetibe – csak 1980-ban, némi késéssel csatlakozva Székely Gábor csapatához. A szétváláskor pedig, 1982-ben a Katonába távozott az új társulat alapító tagjaként. 1993-ban kirándulást tett a rövid életű Művész Színházba, 2002-től meg ismét a Nemzeti Színház tagja volt, immár végleg.

Epizodista volt, elsősorban karakterszerepeket játszott, ahogyan a szakzsargon mondja. Rengeteg érdekes, eredeti kisembert, aki természetesen mindig kicsit ő maga is volt. Nem véletlen, hogy igazi, emlékezetes főszerepe Svejk volt Verebes István 1980-as szolnoki változatában (Az út avagy Svejk, a derék katona további kalandjai – rendezte Szurdi Miklós).

Most mégis főszerepből halt ki, de legalábbis egyik központi alakját játszotta KristófÁgotaEgy elsurranó patkány című darabjának, amelyet Gergye Krisztián rendezésében mutatott be a Nemzeti Színház. Súlyos, összetett értelmű szerep jutott neki a Kaszás Attila Teremben berendezett bonyolult, rácsokkal szabdalt térben. Alakja összefogta a szétcsúszásra hajlamos szöveget és a széthullásra hajló teret, játéka átvilágította a túlkomplikált rendezést. Pedig interjúiból, személyes megnyilatkozásaiból egy roppant egyszerű, egyenes gondolkodású embert ismerhettünk meg, akitől mi sem állt távolabb, mint a modern színház, a kortárs dráma komplikációi és komplexusai. Alapjában véve nyilván ösztönös tehetségű színész volt, amihez hatalmas szakmai tapasztalat járult. A színpadon, a játéktérben pontosan tudta, mit kíván a szöveg, a szituáció.

Hetvenegy éves volt. Még játszhatott volna. A Nemzetiben A velencei kalmárban várta új szerep. Ettől már megfosztotta a halál.

Hollósi Frigyes