Az első mohikán
A diorámaszerűen tálalt szett két részből áll, a különös nevű és látványos locomobilból – képünkön –, valamint egy cséplőszekrényből, amely itt ugyan nem látszik, de ugyancsak rendkívül plasztikusan fogjuk jellemezni. A messzebbről kisvasúti gőzmozdonynak látszó locomobil a mezőgazdaság gépesítésének egyik első és legfontosabb attribútuma. Mint az efféle szerkezetek legtöbbje, ez is Angliában készült, 1848 táján. Fantasztikus újdonság volt: a maga nyolc lóerős gőzmotorjával négyszer akkora teljesítményre volt képes negyedannyi idő alatt, negyedannyi emberrel, mint a hagyományos technológia; agrárproletáréknál is biztos nagy volt az öröm, amikor begurították a majorba.
A cséplőgép által működtetett ún. cséplőszekrény ugyancsak nagy csuda volt. A zárt, leginkább archaikus ostromgépre emlékeztető faalkotmány, mint afféle protokombájn, egymagában képes volt elvégezni a cséplés minden mozzanatát. A múzeumban őrzött darab ugyan nem az eredeti, de majdnem olyan, mint amaz lehetett, és nem is sokkal fiatalabb – ráadásul ugyanannak a gyárnak az itteni, székesfővárosi filiáléjában készült, amelynek a locomobilt köszönhetjük – tehát tökéletesen alkalmas a korabeli cséplés mikéntjének bemutatására.
Mint az intézményt igazgató Fehér Györgytől megtudtuk, a locomobilt és a szekrényt egy Torontál megyei (ma Szerbia), közelebbről törökbecsei földbirtokos, bizonyos Fehér József magánimportálta. Két fia, Sándor és Mihály nagyjából egyéves keresgélés után bukkant rá az áhított kombóra, a közép-angliai Lincolnban, a Clayton, Shuttleworth és Tsai nevű cégnél. Úgy tudni, hogy az áru felhajtásából az angliai Kossuth-emigráció egynémely jeles tagja is kivette a részét, Irányi Dániel és Ihász Dániel például majdnem biztosan, de – súgta meg Fehér –egyáltalán nem kizárt, hogy a tranzakciót maga Kossuth Lajos is segítette.
A szett, amelyért komoly summát, 4100 forintot fizetett a gazda, 1852-ben érkezett meg Törökbecsére; hogy mekkora szenzáció lehetett ez akkor, azt jól jelzi, hogy agráripari forradalom ide vagy oda, a hasonló gépek száma még tíz évvel később sem érte el a kétszázat – a teljes országban. A készlet csaknem ötven évig szolgálta hűségesen a Fehér családot, amely 1904-ben ajándékozta az MMGM-nek.
Ezúttal is mi kértük a múzeumot, válassza ki gyűjteményéből azt a tárgyat, amelyet különösen szívesen mutatna be olvasóinknak. A választás azért esett a cséplőgépkészletre, mert túl azon, hogy technikatörténeti szenzáció és még azon is túl, hogy miként, kik által került mai helyére, különösen izgalmas, mert egyetlen magyar közgyűjteményben sincs még hasonló se. És főleg – a legnagyobb meglepetést a végére tartogattuk – , mert ez volt a legeslegeslegelső gőzcséplőgép-együttes, amely hazánkban munkába állt.
