– Az emberek elszörnyedve reagálnak a konkrét esetekre, ám ennél többet a magyar társadalom nem nagyon foglalkozik az iskolai erőszakkal – mondja Takács Gábor, a Káva Kulturális Műhely vezetője. – Arra pedig csak nagyon kevesen keresik a választ, hogy mi állhat az egyes esetek hátterében. A kíváncsi érdeklődők közé tartoznak a drámapedagógiai műhelyek. Olyannyira igaz ez, hogy az idén huszadik alkalommal megtartott Színház-Dráma-Nevelés elnevezésű módszertani bemutatót és konferenciát (a hazai drámapedagógia legjelentősebb éves seregszemléjét) ezúttal Iskola és erőszak címen hirdették meg. A budapesti Marczibányi Téri Művelődési Központban megtartott bemutatók, foglalkozások, workshopok kivétel nélkül az iskolai erőszak témakörét járták körül.

– A probléma jóval összetettebb annál, mint hogy egy tanár felpofoz egy diákot, vagy esetleg fordítva – mondja Takács Gábor. – Az iskolai erőszaknak és az agressziónak sokkal rafináltabb eszközei is léteznek a tettlegességnél. A verbális megalázás formái például szinte kimeríthetetlenek. Ha mélyebbre ásunk, kiderül, hogy az erőszak évtizedek óta jelen van az iskolákban, igaz, a vissza-visszatérő konfliktusokban hol a tanárok, hol a szülők, hol meg a diákok tűnnek agresszívabbaknak. Az éppen most zajló közoktatási reform várhatóan az eddiginél is több frusztrációt okoz majd, miközben a pedagógusokat nem készítették fel a növekvő feszültségre.

Ahogy Bertolt Brecht sem tudta írásaival megállítani a fasizmust, úgy a drámafoglalkozásokkal sem szüntethető meg az iskolai erőszak – ezt már Andy Kempe, az angliai Reading Egyetem drámapedagógia-professzora fogalmazta meg, aki most először tartott workshopot Magyarországon. A világhírű drámapedagógus szerint a cél a problémákkal való szembenézés, a gyakran erőszakba torkolló konfliktushelyzetek elemzése, a lehetséges megoldások körbejárása. Kempe interaktív előadásában a „bully” (magyarul: zaklatás, kötekedés, szívatás) lélekrajzát próbálta színházi eszközök segítségével, a jelen lévő drámatanárok bevonásával felvázolni. Mint mondta, a pedagógusoknak a játék során meg kell tapasztalniuk az erőszak mibenlétét ahhoz, hogy később felismerhessék és kezelni tudják az éles szituációkat.

Az egyik legismertebb hazai drámapedagógiai műhely, a Káva a Játszótér című foglalkozással vett részt a rendezvényen. A 11-12 éves általános iskolásoknak szóló előadás a közösségből valamilyen okból kiszorított gyerekek problémájával foglalkozik.

– Minden osztályban előfordul, hogy a diákok kiközösítenek egy-két gyereket, de a közösség sokszor mintha nem is venne tudomást erről – mondja Takács Gábor. – A drámafoglalkozásokon azonban szembesülniük kell ezzel a problémával. A Játszótér arról szól, hogy a többséghez tartozó diákok a színházi játék segítségével átélhetik, milyen megaláztatásokat szenvednek el nap mint nap a kirekesztett osztálytársaik. A helyzet továbbgondolása már rajtuk és a drámatanárukon múlik.

A megalázottság és az erőszak persze folyamatosan új és új formákban jelenik meg az iskolákban. A Krétakör produkciója például egy friss jelenségre épül: a Mobil című színházi játék egy képzeletbeli iskolában játszódik, ahol az egyik diák telefonjával titokban felvételt készített a magyartanáráról a tanári vécében, majd annak tudta nélkül a filmet feltöltötte egy videomegosztó oldalra. A Schilling Árpád művészeti vezető által kidolgozott interaktív játék a probléma bonyolultságára hívta fel a figyelmet, a résztvevőknek végig kellett gondolniuk az eset összes lehetséges következményét. Nemcsak a diák cselekedetének morális elemzését végezték el, de foglalkoztak azzal a kérdéssel is, hogy egy iskolában kell-e korlátozni a mobilok használatát, és ha igen, akkor miként.

Szintén az iskolai erőszak összetettségéről szól az InSite Drama foglalkozása. A Bethlenfalvy Ádám színész-drámatanár által vezetett játék azt vizsgálja, kimutathatók-e összefüggések a klasszikus irodalmi művekben (például a görög drámákban, a Bibliában, Csáth Géza novelláiban), valamint az iskolában, a családban vagy az utcán napjainkban megjelenő erőszak különböző formái között. A színházi játékot irányító – Bethlenfalvy által megjelenített – iskolaigazgató a tanári karral kivetetné a tananyagból az erőszakot tartalmazó műveket, az ezúttal tanári szerepbe bújó nézőknek pedig állást kell foglalniuk a kérdésben.

Bethlenfalvy szerint a foglalkozásnak az a fő célja, hogy a résztvevők – tanárok és diákok – saját maguk jussanak el annak felismeréséig: az erőszak az egyén felelősségén túl jórészt társadalmi-kulturális gyökerű, ezért a különböző esetek megértése-kezelése rendkívül bonyolult feladat.

A drámafoglalkozások szembesítenek a gondokkal