Látogatás a Róth családnál
A működési forma változik ugyan – az intézmény a szép nevű kerületi ernyőszervezet, az ERöMŰVHÁZ Kft. irányítása alá került –, a tartalom azonban nem, mi több: az elmúlt évek alatt soha nem került ilyen közel a műhely teljes felújítása. A munkára – amelynek tervezése a minap kezdődött meg – hozzávetőleg 300 millió forintot szán az önkormányzat – tudtuk meg a múzeum igazgatójától.
Fényi Tibor elárulta: az emeletes alkotótér felső, most üresen kongó szintjét is hasznosítani akarják, különféle kultúr-összejöveteleket képzelnek el benne, az udvart pedig egy kis zöld szigetté varázsolnák, ahol játszóteret alakítanának ki. A 26-os számot viselő téglaborítású épület tulajdonképpen a második a vonatkozó helyrajzi számon, az elsőben bútorüzem működött, bizonyos Gelb Sámuel irányítása alatt.
Róth Miksa 1911-ben már egy átformált házba költözött be – a megújított épület terveit nem mellesleg az a Pecz Samu készítette, akinek sok egyéb mellett a Magyar Országos Levéltárat, a Fasori Evangélikus Gimnáziumot és a Fővám téri vásárcsarnokot is köszönhetjük. Ugyanebben az évben nyílt meg a már hivatkozott műhely is. Róth egyetlen munkájának honoráriumából, a mexikói Teatro Nacional üvegkupolájának kifestéséért kapott pénzből vásárolta meg az ingatlant.
A művész 1939-ig működtet(het)te műhelyét a pesti Csikágóban. Halála (1944), pontosabban a világháború után elsőként a Petőfi Sándorról elnevezett politikaitiszt-képző akadémia vert tanyát a műhelyben, később az Országos Szakipari Vállalat (Orszak) vette birtokába, amíg a tűzoltóság ki nem vegzálta, a gyúlékony fafödémre hivatkozva. Utóbb szükséglakásokat alakítottak ki benne.
A szoba-konyhákká szabdalt felső középpolgári otthonba az ötvenes években államrendőröket tettek be – különös, hogy Róth Miksa özvegye, Walla Jozefa és lánya, Amália is az épületben maradhatott (szintén egy-egy szoba-konyhás lakrészben). A családi legendárium szerint Amália magánál Rákosi Mátyásnál járta ki, hogy ne kelljen elhurcolkodniuk, egyebek mellett felhíva népünk bölcs vezérének b. figyelmét a körülményre, hogy például az ő kedves parlamenti irodájának ablakait is elhunyt rokonuk csodálatos festményei díszítik, majd mindehhez hozzáfűzte: készséggel a munkás-paraszt állam rendelkezésére bocsátja az Országház ablakainak eredeti terveit.
Ha netán megsérülnének, hitelesen hozhassák rendbe őket. Fényi először erős fenntartásokkal kezelte a sztorit, de aztán kinyomozta, hogy ha Rákosiig talán nem is, a titkárságáig biztosan eljutott Amália. A Nefelejcs utca 26.-ot a nyolcvanas évek elején védetté nyilvánították, Róth Amália pedig – Ráday Mihály kezdeményezése nyomán – 1987-ben az épületet a VII. kerületre hagyományozta, azzal a kikötéssel, hogy alakítsák emlékmúzeummá. A szükséglakókat és a rendőröket elkezdték szép sorban kiköltöztetni, majd 1999-ben annak rendje-módja szerint megnyitották az intézményt.
A ház első emelete lakásmúzeum, ahol a Róth család eredeti bútoraival, festményeivel, dísz- és emléktárgyaival szemebesülhet a látogató, valamint számos eredeti Róth-munkával, továbbá a Kossuth-mauzóleum Kernstok Károly elképzelései alapján készített félköríves mozaikjainak terveivel, de ugyanitt látható a pannonhalmi székesegyház homlokzatát ékesítő mozaikvázlata is. A szobák egy része kiállítótér, amelyekben részint a mozaiktechnika megújítását illusztráló gyűjtemény tekinthető meg, részint üvegfestmények, amelyek közül magam egy Rippl-Rónai-rajz alapján született ablakrészletet emelnék ki legszívesebben, ha egy szemernyi tisztesség se volna bennem.
A földszinten ugyancsak Róth-művek ejtik ámulatba a nézőt: itt azt demonstrálták, hogy a művész milyen stációkon át jutott el a historizmustól a szecesszióig. Fényi Tibor és a vendégkönyv tanúsága szerint látogatóik zömmel külföldiek – feltűnően sok köztük az amerikai –, akiket mindenekelőtt Róth világraszóló szecessziós mozaikművészete érdekel. A nyugati bedekkerek az ún. secret tip – titkos tipp – kategóriában ezt a kismúzeumot ajánlják a turisták figyelmébe a legmelegebben, ami szépen látszik a látogatószámon is.
Ugyancsak nagy hatással van rájuk a lakásmúzeum és annak berendezése is, ahol pont olyan érzése van az embernek, mintha látogatóba érkezett volna egy családhoz, amely azonban egy fatális véletlen folytán éppen nincs otthon, de mindjárt megjön; az enteriőrben csodálatosan kirajzolódik az is, milyen lenyűgözően magas színvonalú volt a honi iparművészet a város fénykorában.
