Bőre megráncosodik, haja kihullik, foga megsárgul tőle; kiveri a ragya, köhögni és krákogni fog, elapad a teje, veszélyezteti a magzatot, valamint a szmog- és stresszmentes nagyvárosokban élő antialkoholista, gyorsétterem-kerülő, saláta- és vitaminzabáló embertársait (...)!” – hívja fel a becses figyelmet a várható veszélyekre gyászos, fekete keretben a Köztelek utcai Skanzen klub dohánymúzeumának virtuális verziójában, annak is a főoldalán a szerkesztő, nem mondhatni, hogy mindközönségesen.

Akárhogy is: az e-dohánymúzeum szerénytelen véleményem szerint az egyik legjobb és legszórakoztatóbb hazai kulthonlap, többszörösen is rászolgált, hogy helyet kapjon sorozatunkban. A magyarországi dohányzás-kultúrtörténet bemutató oldal, amely – figyelem, figyelem! – „nem reklámoz semmit és nem kíván senkire semmilyen káros szokást rátukmálni”, azon igen kevés kulthonlap közé tartozik, amelyek nemcsak okosak, de még szépek is.

Igényes a lapfejben látható cigis-dohánymorzsalékos fotócsendélet, csinosak a betűk, tetszetősek a tónusok, jó tördelés – öröm nézni. A tartalom gazdagságát nézve pedig direkt pazar: a több mint hatezer fotóval szerelt site csaknem kétezer régi dohányipari termékkel ismerteti meg a nézőt.

A lapfej alatt két (talán találomra kiragadott?) cigaretta dobozának, vagy mondjuk inkább: csomagolásának képe fogadja a látogatót, elébb a legrégebbi Mátráé, amelyen három somogyi léptékű dombozat, valamint két elég nyomorult szál fenyő nem idézi fel felhőtlen a mátraházi vállalati üdüléseink hangulatát; már innen is be lehet szabadulni a hatalmas kollekcióból összeállított képes, jelzetes galériába, ahol először természetesen újabb Mátrákkal és Mátra előtagú dohányárukkal szembesülhetünk, például olyan cigarettamárkákkal, mint a Mátraaljai Szénbányák vagy az alutermoszokkal ékesített Mátrafém.

A címlap másik dísze a honi dohányipar másik emblematikus alakja, a 23 milligramm (!) nikotinnal dúsított románc, amelyet pedig majdnem mindenekelőtt a Rozmaring Kertészeti MgTsz által gyártatott Rozmaring Kertészeti MgTsz fantázianevű termék követ. A jobb oldalon felkínált menüsor a dohány mint amolyan bemutatásásával kezdődik, itt egyebek mellett megtudható, hogy írásunk tárgya a burgonyafélék családjának nemzetsége, valamint hogy a legsikeresebb magyar fajtákat hevesi zöldnek, csetnekinek, tarkányinak és muskotálynak hívják, majd a dohányzás története elevenedik meg, amelyből – sok egyéb mellett – pedig az derül ki, hogy valószínűleg Franciaország egykori portugáliai nagykövetének, bizonyos Jean Nicotnak köszönhetjük a menetrendszerű reggeli fuldoklásokat.

Alább a hazai történelem összefoglalója jön, ebben leginkább egy 1800-ban megjelent orvosi könyv, Enyedi J. „Falusi ember patikája” című művéből vett idézet ragadta meg a figyelmemet, tudniillik: „31. regula. A bőv nedvességű Emberek dohányozhatnak, mértékletesen, se nyálokat, se annak füstit el-ne nyeljék, se pedig reá semmit se igyanak. A száraz, sovány, Hecticus Emberek éppen ne dohányozzanak, mert azáltal még apasztják Testekben lévő kevés nedvességeket”.

Vannak itt azután szép számmal hírek a múltból, különféle érdekességek, egy jó nagy csokor szépirodalmunk dohányzást tárgyaló műveiből, egy ugyancsak óriási halom pompás dohányossztori, és fel van tálalva egy sor remek archív film is, főként hajdani Budapesti Nemzetközi Vásárokról szóló beszámolók. A honlap (legalábbis számomra) legérdekesebb része azonban a gigantikus galéria, közelebbről a galériában szereplő márkanevek. Csak néhány, ízelítőül: „Sport”, „Szent Imre Jubileumi emlék”„ Tiszavirág”, „Mese”, „Ifjúmunkás”, „Pajtás”, „Hajódaru”, „ Népstadion”, „MKP és SZDP Egyesítő Kongresszusa”, „Sztálinváros”, „Elektromodul”, valamint: „25 éves a Budapesti Röviköt Vállalat.”