Kinek akar ártani Plankó Gergő és Tamás Bence Gáspár?

Ezt a fölöttébb releváns kérdést eddig elfelejtették feltenni a kormány illetékesei, pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium általában ezzel a felvetéssel reagál, ha a médiamunkások arra vetemednek, hogy a valósággal riogatnak. És az Index két újságírója is olyasmivel foglalkozik a portál Riszpekt Ház című videosorozatában, amitől a törvényhozásban ülők többségét rázza a hideg: bemutatja, mi történik az óceánmélyen tisztelt házikóban. Ami tovább rongálhatja az érintettek idegrendszerét: a páros mindezt szórakoztató formában teszi. Ennek fényében nem is különösebben meglepő, hogy a múlt évben Kövér László ki is tiltotta a stábot a Parlamentből, mert úgy ítélte meg, a felvételek az Országgyűlés méltóságát veszélyeztetik. Mert a törvényhozás tekintélyét nem a padsorokban óbégató Karcsi meg Józsi, Iluska és Juliska alkalmi koktélja, szalonnácik gyűlöletben fürdőző performance-ai, valamint az alany és az állítmány egyeztetésének következetes tagadása, hanem az irónia, a humor és a nyilvánosság erodálja.

Mindenesetre az elnök visszaengedte a Házba a kettőst, amely a legszórakoztatóbb közéleti témájú mozgóképes tartalmak egyikét állítja elő. Ez a jelenség egyébként akár médiapolitikai vitát is eredményezhetne, ha az aktuális hatalom nem a Kuss! című szakpolitikai bravúr bemutatását erőltetné. Mert akkor felvetődne, hogy közszolgálati tartalom-e a Riszpekt Ház. A válasz korántsem érdektelen, mert éppen kábé hetvenmilliárd közpénzt költünk a retusálással világhírnevet szerzett közmédiára,miközben a magánforintokból olyan tartalom készül, amely korántsem a nyalást tekinti a közszolgálatának. (Ez persze megannyi lap, csatorna, portál oknyomozására, beszélgetős műsorára, riportjára is vonatkozik.) Nem szólva arról: az infotainment és az edutainment, azaz a szórakoztatva informálás és oktatás álom a közmédiának, a Plankó–Tamás-duó meg példát mutat. Legutóbb például mindenkinek elmagyarázták, miként szavazhat 2014-ben.

Pedig amúgy már a műsor létezése is bravúr, s a nyilvánosság átalakulásának egyik emblémája. Egy internetes portál ugyanis olyan mozgóképes tartalommal jelentkezik, amelynek nézettsége alighanem konkurál több hasonló műfajú tévés produkció vonatkozó adataival. Igaz, az attrakció korántsem tökéletes. Ezt onnan tudjuk, hogy nézzük. S aki figyelemmel követi az adást, látja: a főszereplők próbálkoznak, ötletelnek, újítanak. Keresik az ideális formát, hosszúságot. Miként „képernyős” arcukat is. De emellett mindig futja olyan kiszólásokra, mint például Plankó Hoffmann Rózsának címzett kommentárja: „Olyan szép definíciót talált ki az államosításra, hogy szinte kedvem lett állami tulajdonba kerülni.”

A készítők remélhetőleg azt sem feledik, hogy a nézettség felelősség is. Főként ha nem csupán a politika alkoholisták fogyasztják a műsort. Ezért fontos, hogy ne az a kép alakuljon ki: az összes politikus kabarétréfának tetsző kolléga, küldetéstudattal megvert kriptokádárjános, esetleg szélsőséges Csaba királyfi. Mert nem így van: vannak kivételek, ám bennük éppen a Muppet Show-kompatibilis társak miatt nem bízik a többség.

Persze ennek a legkevésbé sem a Riszpekt Ház az oka. Szóval ha bárkihez azzal a kérdéssel fordulnak, hogy „Kinek akar ártani Plankó Gergő és Tamás Bence Gáspár?” – kezdjen el gyanakodni. Mert a felvetés gazdájának alighanem súlyos gondjai vannak a nyilvánossággal.

Pedig kár félni. Ahogyan Tamási Áron mondta: az igazságot is meg lehet szokni.