Molnár is ott lesz

2012-11-30

Na, ezt meg kell nézni. A Vígszínház azt csinálja, ami jól áll neki. Most már csak arra van szükség, hogy üljenek a poénok.

Én úgy képzelem a jó színházat, hogy a színpadon nekem rólam szóló darabot játszanak a szereplők. Akkor is, ha réges-régi művet vesz elő a rendező. A legjobb mégis, ha a mi időnkben játszódik. A színház tehát rendeljen mai szerzőtől, ő meg írjon mai drámát.

Csakhogy ez mégsem ilyen egyszerű. A közönségnek elvárásai vannak, tudja, melyik épületbe teszi be a lábát, és ott mire számíthat. Tudja, milyen előadásokat lehet 1102 nézőnek előadni a Nagykörúton. Nem szívesen veszi, ha csalódnia kell.

A Vígszínház úgy oldja meg a problémát, ahogy kell. Bevonja bűvkörébe a tehetséges szerzőket, és „vígszínházi” darabot vitet velük színre.

Micsoda névsor: Hamvai Kornél (ó, a Szigliget Garas Dezsővel, Udvaros Dorottyával, Blaskó Péterrel a Nemzetiben!) írta, Varró Dani (a bravúros rímek mestere) szállította a dalszövegeket, Darvas Benedek (a Pintér-féle Parasztopera és sok más darab zeneszerzője) a muzsikát, és Ascher Tamás (!) rendezi az új előadást.

Megfelelően rejtélyes a cím is: A zöld kilences.

Jó, nem most játszódik a darab, hanem vagy száz éve, de a közönségnek így is minden ismerős lesz. Ismerni fogja a pesti helyszíneket, ismerni fogja a szereplők – egy valódi szélhámossal a középpontban – gondolkodását, és ismerni fogja a színházi stílust. Még nem járt el annyira az idő, hogy aki a Vígbe megy, ne Molnár Ferenccel a fejében nyitna be az ajtón. A rendező tudja ezt jól, mi meg tudjuk, hogy milyen pontosan el szokta találni, hogyan kell a Molnár-féle színházat a mai kornak megfelelően finomítani. És azt is tudja, mit jelent manapság az, hogy látványos színház.

El tudják képzelni, hogy ez ne legyen siker?!