„Dániában ez a téma nagyon fontos, legalábbis abból a szempontból mindenképp, hogy mindenki tud róla. Szinte ez az első dolog, amit az iskolában tanítanak” – mondja Nikolaj Arcel rendező, akit telefonon értünk utol. Az pedig még izgalmasabbá teszi a történelmi hátteret, hogy az utóbbi évszázadokban nem szűnő tudományos, politikai és kulturális viták tárgya: tulajdonképpen mi is történt a háttérben. Struensee vajon tényleg pozitív figura volt? Elfogadható-e, hogy a királynő belement egy tiltott szerelmi viszonyba? Pontosan milyen mentális problémája volt a királynak? A rendező szerint a mai napig rendszeresen jelennek meg könyvek, tanulmányok az esetről, és természetesen minden szakember egy-egy új elmélettel áll elő.

A kérdés az, mi lenne, ha közemberekből válna politikus

Felvetődik tehát a kérdés, hogy vajon a most látható filmváltozat mennyire hű a valósághoz. Arcel válasza röviden: amennyire csak lehetséges volt. Elolvasott minden szakirodalmat a konkrét helyzetről és a felvilágosodás eszméiről, továbbá három különböző történész is közreműködött a forgatókönyv megszületése és a forgatás során, és azok a történések, melyeket a néző a vásznon láthat, minden bizonnyal így is történtek. Azok pedig egy igen érdekes filmre való történetet hordoztak magukban: végül is egy német kisváros doktora, ha hivatalosan nem is, de Dánia királyaként tevékenykedhetett. Ahogy Nikolaj fogalmaz, ez a téma a mai kor nézőjének is izgalmas, mert a film tulajdonképpen azt a kérdést feszegeti, hogy mi történne, ha a politikusaink, vezetőink egyszerű, mindennapi, úgymond „dolgozó” emberek lennének. Ez persze bárhogy elsülhet a filmes szerint, de Dánia számára Struensee tevékenysége nagyon is hasznos volt. Noha tulajdonképpen mesteri manipulációval került hatalomra, az intézkedései jövőbe tekintőek voltak, és mivel a szegény emberek között élt, tudta, milyen reformokra volt szükség. De a doktornak buknia kellett – ebben pedig egyáltalán nem különbözött a világ más nagy, bukott ideológusaitól.

Az Egy veszedelmes viszony stáblistáján talán a legérdekesebb név Lars von Trieré. A dán filmművészet idősödő fenegyereke producerként vett részt a munkában. Nikolaj Arcel elárulta, hogy Trier tulajdonképpen a forgatókönyv-fejlesztési időszakban működött közre, ahogy a filmes fogalmaz, „elég sokszor jött be a szobába a dramaturgiai viták során”, csakúgy, mint később a vágási folyamat idején is. Arcel legalább négy alkalommal mutatta meg neki a kész filmet, és Trier mindig talált valamit a jelenetekben, ami nem működött – így hasznos és befolyásos alkotótársnak bizonyult. De a rendező azért örül, hogy Trier a forgatáson nem jelent meg a tanácsaival.

– A kérdés jogos, számos forgatókönyvet olvasok most – mondja Arcel arra a kérdésre, hogy kilépne-e a szerzői filmes világból, azaz megrendezne-e egy olyan filmet, melynek nem ő maga írta a forgatókönyvét. Ugyanakkor hozzáteszi: igazából akkor izgalmas egy film elkészítése, ha minden részlettel tisztában vagyunk, és ez hozza magával, hogy a filmes kénytelen belenyúlni a forgatókönyvbe. „A végén mindig úgy alakul, hogy a könyv nyolcvan százalékig végül az én mondataimból áll össze.” Ha már szóba került az átírás, nem lehet elmenni szó nélkül A tetovált lány mellett sem, hiszen éppen ő jegyzi a Magyarországon is sikerrel vetített svéd mozis verzió forgatókönyvét. Mint ismeretes, a filmnek készült egy amerikai remake-je is David Fincher rendezésében, melynek forgatókönyvét Steven Zaillian írta. „Vannak felesleges és vannak izgalmas remake-ek is” – mondja Arcel, akinek a szemében mind Fincher, mind Zaillian igazi hősnek számít, így nagy lelkesedéssel ült be A tetovált lány amerikai verziójára. De azon túl, hogy látott néhány érdekes technikai megoldást és színészi alakítást, olyan érzése volt, hogy ezt az egészet már látta. Így ennek az újrának bizony nem látja túl sok értelmét.