Mária-ház kontra Népszuper
De addig is itt a kiállítás, amely annak rendje s módja szerint a korszak előképének bemutatásával nyit, egyebek mellett egy 1810-ből való, ún. gondolkodószékkel. Csak a családfő, a gazda ülhetett reá vagy inkább belé, annyira, hogy ha ő meghalt, a bútort el kellett égetni; szerencsére akadtak olyan oldal- vagy egyenes ágiak, aki lazábban kezelték a szabályt.
Van itt még egy derék tonettszék, 1880-ban készült és a 14-es típusszámot viselte, ezekből nagyjából 50 millió kelt el a monarchiában és vidékén –emez szintén egy kistérségi háztartásból került elő, demonstrálva, hogyan szivárgott le a városi polgári tárgykultúra a paraszti közegbe. Látható továbbá egy harmadik szék a szociális indíttatású bútortervezés hőskorából, tehát a negyvenes évekből. Meglehetősen eklektikus darab, a karfája csigaformában végződik, amúgy talajgyökeres art deco volna.
A falusi életmódváltás kezdetei elevenednek meg ezután, amelyet mindenekelőtt egy kocsikerékkel, majd válaszul egy remekbe szabott Csepel Túra típusú kerékpárral illusztrált a rendező. A bicikli meglepően meredek szögben áll, orral felfele, meg is jegyeztem, hogy honi őstermelő aligha pedálozott valaha is ilyen szögben, de Sári Zsolt tudatta: ennek a szögnek üzenete van, ez ugyanis pont az a szög, amelyben a bringák a gépállomás falába vert szögeken pihentek. Az evolúciót másodjára egy cserép tejesköcsög és egy vajszínűre érett sárga plasztik tejtartóba helyezett 2,8 zsírtartalmú zacskós tej, harmadjára egy ún. Mária-ház (díszes toronyforma tokba rejtett szentháromság) és egy Orion gyártmányú Népszuper rádió, valamint egy tradicionális, hímzett népi női viselet és egy virágmintás otthonka ellentétpárja érzékelteti igen plasztikusan. Az ötvenes évek atmoszféráját két viaszosvászonnal borított hokedli és egy konyhaasztal teszi teljessé.
A polgári mintakövetés a 60-as években vált igazán elterjedt népszokássá – tudtuk meg. Az ezt taglaló blokkban már olyan tárgyakat láthat a vendég, amelyeket akkortájt szinte bármely városban is felfedezhetett volna. Megfigyelhető például a szép emlékű Carmen sarokszekrény (Bútorért Vállalat), vagy az ugyancsak jó nevű tervező, Burián Judit Erika és Gondola nevű széke (Szék- és kárpitosipari Vállalat), valamint a bárszekrénnyel kombinált, lakkozott könyvespolc, két méter világirodalmi remekkel.
A hetvenes évekbe átcsúszó látogatót először az a kerekded, narancssárga függeszték köszönti, amelynek tengerszint feletti magasságát egy fogantyúval és egy rafinált szerkezet segítségével lehetett variálni, bár tapasztalataim szerint nem túl sokáig, a lámpa tehát a legtöbb háztartásban ma is éppen olyan magasan lóg, ahogy 1974-ben úgy maradt. A képet az alatta helyet kapott, homokóra alakú, Pille nevű PVC-sámli árnyalja, amely eredetijét egy jeles dizájner, Henri Massonet alkotta meg, Tamtam címen, tehát nem hungarikum, bármennyire annak tűnik is. A felhozatalban egyebek mellett látható még két, kifogástalan kondíciójú piros szkájfotel, amelyeket amúgy normálisan fekete csikknyomok szoktak volt ékesíteni.
Ezután a népi demokratikus formaművészet legtörzsökösebb alakjai jönnek. Elsőül pompás szódásszifonokban, majd kotyogókban gyönyörködhetünk, utóbb kuktákban és a háztáji termelés, azaz a második gazdaság diadalát hirdető tejeskannákban. A falusi életmódváltozás egyik leglátványosabb tünete a fürdőszoba elterjedése volt, a nagy áttörést ehelyt mindenekelőtt rengeteg szappan jelzi, olyan különleges márkák, mint Pl. a Detské Mydlo (lanolinové). Komoly változás volt a gyermekek emancipációja is, tehát a gyerekszoba megjelenése is, e jelenségre főként játékokkal hívják fel a figyelmet, többek közt társasjátékokkal, lemezárugyári törpeautóval és egy műanyag majommal, amely a közeli kínhalálába beletörődött misszionáriusok arckifejezését hordozza.
A jólét és vele a fogyasztás az évek múlásával tehát nőttön-nőtt a magyar falun is; egyre több lett a tévékészülék (itt: Duna), felbukkant a frizsider (emitt: Szaratov), a lemezjátszó (ehelyt: Tesla), a kukoricaforma borozószett, a Mátraházáról hazahurcolt famókus és – hála a gondviselésnek – a tisztából nappalivá avanzsált szoba legfinomabb ékessége, kedvencünk, a porcelánnipp.
