Barátom meséli, hogy a hazai viszonylatban jómódú kisvárosban, ahol lakik, érdekes felszólítást tett közzé a helyi lap. Arra buzdítja a választópolgárokat, hogy a továbbiakban korlátozzák az online bejelentkezést a polgármesteri hivatalba. Ott tartunk ugyanis, hogy akinek nincs számítógépe, immáron nem tud ügyintéző közelbe jutni. Eltöprengek, miről is van szó.

A töprengésben segít Forgács Imre jogász-politológus-közigazgatási szakember (volt miniszter) legújabb könyve. (Amely a szerzőnek nem az első műve a neokapitalizmus szervi bajairól.) Az Európa elrablása 2.0 című munkának már az elején olvashatom az alábbiakat: „Igaza lehetett Max Webernek, aki szerint egy-egy korszak közigazgatásának gyökeres átalakulását nem a politikusok reformjai, hanem a technológiai változások indították el.”

Hát igen, kapcsolom össze a tudományt a hétköznapi élettel. Ezúttal a technológiai forradalommegdöccenéséről lehet szó a városkában, ahol a barátom lakik. Igaz, mint cimborám mondja – talán kárpótlásul – rovásírásos táblák fogadják az odaérkezőket a bevezető utakon. Az élet már csak ilyen bonyolult – teszi hozzá.

Amiként Forgács-műve is meggyőzően bizonyítja. Míg kormánypolitikusaink fáradhatatlanul vívják az Európai Unió elleni szabadságharcukat, a szerző szerint a messze a valóságos lehetőségei felett élő Egyesült Államoknak, a „nagy pénzügyi bajkeverőnek” van elsődleges szerepe abban, hogy immáron fél évtizede válságban vagyunk. „Ma már minden szakértő által elismert tény, hogy az amerikai jelzálogpiacról 2007–2008-ban kiinduló pénzügyi válság döntötte romba a világot” – írja a szerző, jelezvén, mit ért Európa modernkori elrablásán.

Forgács azonban – mint olyan kutató, aki évtizedek óta bírálja a neoliberális „papírgazdaságot” – nem hajlandó a népbutító bankár- vagy Amerika-ellenességgel operálni. Könyvének számtalan fontos megállapítása közül rengeteget lehetne idézni. A leglényegesebb talán ez: „A tőkeviszonyok 2008 utáni konszolidálása… csak új, nemzetek feletti jogszabályoktól és globális felügyeleti intézményektől várható.”

A sokrétűen érvelő munka a nemzetközi szabályozás minél gyorsabb és kiterjedtebb működésén túl, illetve azon belül az európai integrációnak a mainál sokkal hatékonyabb gazdasági, pénzügyi, jogi, politikai elmélyítését tartja üdvözítőnek. Magyarán jóval több Európát a jelenleginél! Hogy ez lehetséges-e, azzal kapcsolatban sokan szkeptikusak. A könyv bemutatóján – a művet egyébként nagyra értékelő – Kádár Béla professzor például annak a véleményének adott hangot, hogy a partikuláris (köztük a nemzetinek nevezett) érdekek alig legyőzhető akadályokat jelenthetnek.

rl Marxnak) van igaza, s a technológiai változások, s az általuk gerjesztett globalizációs strukturális átalakulások mégiscsak felülkerekednek a szóban forgó érdekeken és kikényszerítik azokat az intézményi reformokat, amelyek segíthetnek a jelenlegi – mégoly nagy – bajok orvoslásában. Reméli továbbá, hogy ennek következtében az említett – egyébként jómódú – városkában sem a normális működés gátja, hanem előmozdítója lesz a világháló. Rovásírással aligha intézhetjük ügyeinket.