Csupán csak csacsogó csajok
Hiányoltam a kutyát a Csak csajok című reggeli tévéműsorból, ami milyen is? Csajos. Bár azt nem tudom, mit takar ez a fogalom, lévén magam is csaj lennék, tagja a célcsoportnak, amelyik vélhetően nem hajnalban jár munkába, vagyis még otthon van, amikor a műsor kezdődik, viszont már felébredt reggel negyed kilencre, és megitta a kávéját is, hogy kellő összpontosítással tudjon figyelni három csacsogó nőre, akik hol jókedvűek, hol együttérzők, hol meg kissé tanácstalanok. Néha összekeverik a céklát a vörös káposztával, és feldarabolva már nem ismerik meg a kapribogyót.
Igazságtalan lennék, ha bármelyik adásról külön szólnék, hibát találva ebben vagy abban, például, hogy ha három nő egyszerre kezd el beszélni nagy vehemenciával, akkor nem sok értelmes szó hallatszik ki a zsivajból, még ha külön-külön mondanának is olyanokat. Vagy azt kifogásolva, mikor feledjük már el végleg a „kerül megrendezésre” közkedvelt szókapcsolatot, ami a klasszikus magyar nyelvben ugyan nem létezik, de karrierje évek óta töretlenül az egekben.
Puffoghatnék a felszínes kérdéseken és közbevetéseken, mint: „az iskolába induló gyerek az egy borzalom” – mármint nehéz felébreszteni, nyűgös, és legszívesebben délig aludna, bezzeg szombaton, amikor meg már hajnalban kipattan a szeme... Vagy, hogy a gyerekektől tanulunk, és ők azt adják vissza nekünk, amit mi adunk nekik, s ha mi idegesek vagyunk, hát ők hisztizni kezdenek. Na, de akkor mit kezdjünk a hisztiző gyerekkel, hangzik a kérdés, mire a három nő, akik amúgy anyák is, vagyis hisztiügyben autentikusak, mindjárt tanácsokkal is szolgálnak.
Arra a felvetésre szinte egyszerre hördülnek fel, hogy a toporzékoló gyereket nyakon kell önteni hideg vízzel, és ezzel egyet is ért mindenki, s persze valamennyien ismernek – ismerünk – gonosz anyákat, akik végső kétségbeesésükben csap alá dugják azt a büdös kölyköt, mi szuperanyák viszont inkább szellemesen eltereljük a gyerek figyelmét, vagy úgy teszünk, mintha a világ legtermészetesebb módja lenne, hogy csemeténk a Nagykörúton földre veti magát, mert nem kapott csokit. Majd abbahagyja.
De dicsérhetném a jobb pillanatokat. Az okos orvost, aki azt tanácsolja, hogy ne használjunk fültisztító pálcát, mert azzal csak ártunk – rend- és tisztaságmániás szülők rögtön a szívükhöz is kaptak, és biztos, ami biztos, megkérdezik majd a szomszédasszonyt is, mert az mondja majd meg a tutit. De fülgyertyával se próbáljuk orvosolni hallószervünk gyulladásait, mert jobb nem lesz tőle, viszont a forró, lecsöpögő viasz égési sérüléseket is okozhat. Hogy fül spray is van a világon, azt a tévéből tudtam meg – lám, mire jó a reggeli csajos műsor –, de szerencsére kiderült, hogy ez az információ is az „abszolút felesleges” kategóriába tartozik, lévén e szer gyógyhatását sem igazolja semmiféle tudományos tény.
Hopp, majd elfelejtettem, főznek is. A főzést persze ne tessék szó szerint érteni! Csábos alapanyagokat mutatnak szépen elrendezve – milyen jól mutat a lazacszínű lazacon az áttetsző lazacszínű kaviár –, picike falatkákkal épp csak az étvágyat gerjesztik fel, elvégre tojásos nokedlivel mégsem lehet kezdeni a napot. De kár is kiragadni egy-egy adást, mert a műsoroknak nagyjából egyformán csajosnak kell lenniük, könnyednek és trendinek, nehogy már valami komolyságot kapjon az a néző, korán reggel. Három műsorvezető váltja egymást a műsorsávban, s az RTL honlapján egy-egy mondat mutatja be őket.
„Barabás Éva a népszerű műsorvezetőnő imádja a gyerekeket és az állatokat. Lilu imádja a családját és a munkáját. Ördög Nóra imád táncolni, és egy amatőr színtársulatnak is tagja.” A szó, amit kerestünk: imád. Közhelyes, már rég érvénytelen, semmire se jó, alig tudjuk, jelent-e valamit. Túlfűtött, hiteltelen, felületes, odakent, művi, szirupos. A „szeret” jobb lenne, és hitelesebb. De azt a szót ebben a csillogó és elnagyolt világban már nem tartják elég erősnek. Érdemes lenne gyakorolni, szerethetőbb lenne tőle ez a műsor is. S nem kéne hozzá talán még kiskutya se.
