Túlvilági szerelem

2012-11-23

Két dátumról van szó. Az első 1884. május 31., a második 2012. november 28. Az előbbi az a nap, amikor GiacomoPuccini első operáját, a Le villit (Lidércek) bemutatták a milánói Teatro dalVermében, az utóbbi pedig az az időpont, amikor ugyanezt a darabot Feledi János rendezésében először tekinthetjük meg a Nemzeti Táncszínházban.

A villik olyan menyasszonyok, akik házasságkötésük előtt hunynak el. Ebből fakadóan nyughatatlan lelkek maradnak, kihűlt testük minduntalan táncra perdülne, és nincs az a fiatalember, aki kérésükre nemet tudna mondani. A két felvonás tavaszból a télbe nyúlik, és igazi drámára lehet számítani szenvedéllyel és nagy szavakkal, megszegett hűségfogadalommal, síron túl is tartó dühös ragaszkodással.

Az intermezzónál pedig vigyázni, a férfiak enyhe szorítást érezhetnek a kezükön, amikor kedvesük végignézi Róbert mainzi orgiáit. Közben teljesen megfeledkezik az őt hazaváró menyasszonyáról, a lány pedig belehal a bánatba.

A Puccini-darab táncadaptációja a Feledi Project műve. A társulat az idén jött létre, nevéhez köthető a Nemzeti Táncszínház Refektóriumában bemutatott Physpacom is. A jelenleg szabadúszó koreográfus munkái sikeresek, a Lidércek már a nagyszínpadon kapott helyet. Talán mert a mai, heroikus ideáktól mentes időkben a romantika időtlen szépségével elvarázsolhatja a nézőt, a tündérmesék, a villik és a szirének szimbolikáját pedig mindenki kedve szerint értelmezheti.