Magazin: Fel lehet használni filmek, tévésorozatok történeteit a családterápiában?

Barát Katalin: Feltétlenül. A Bergman-filmek esetében ez teljesen egyértelmű. De a sorozatokra is érdemes figyelni. Most éppen a Született feleségekre szeretném ráhangolni magam. Sokat néztem a Szex és New Yorkot is, igaz, időnként a kapcsolatok felszínessége idegen volt tőlem. De szerintem nagyon fontos mentálhigiénés lehetőségei vannak a szappanoperáknak.

Czető Bernát László: Akkor tessék ezt elmondani a közszolgálati tévé vezetőinek. Horváth Ádám még tudta. Az ő sorozatai jól mutatják, hogyan lehet intelligensen, beleérzően követni bensőséges napi kapcsolatokat emberek, generációk között.

Barát Katalin: Tanításhoz is használok filmeket. Ott van például a francia Kétségek között, rendszeresen levetítem. Mindig az Odeonból veszem ki, már tudják, miért jövök, és egyszer megkérdezték, miről szól. Kicsit megdöbbentek, mikor azt válaszoltam, gyerek elleni szexuális abúzusról.

Magazin: Máris kezd bemelegedni a beszélgetés. Terápián könnyű ezt elérni?

Barát Katalin: Semmi különöset nem kell csinálnunk. A páciensek azért jönnek, hogy beszélgessünk olyan lelki dolgokról, amiket otthon nem tudnak rendezni egymással.Mert nincs idejük, türelmük végighallgatni a másikat. Otthon ritkán tud igazán meghitten beszélni egymással házaspár, szülő, gyerek.

Czető Bernát László: A mai világ. Akkor mennek a dolgok, ha programot szervezünk belőlük.

Barát Katalin: Lehet, hogy program is, de a lényeg, hogy a terápia téren és időn kívüli helyzet. Elmegyünk egy vadidegen emberhez, ott elkezdünk beszélni, milyenek is vagyunk, apukánknak, anyukánknak mi a rossz tulajdonsága, min kéne otthon változtatni. Olyan emberek, akik elakadtak egy kapcsolat folytatásában. Mi pedig próbáljuk mozgósítani a lelki erőforrásaikat, hogy átsegítsük őket ezeken az elakadásokon. Nem tanácsokat adunk, hiszen mindenki maga tudja, hogyan jó neki élni.

Magazin: Akkor ez egyfajta közvetítés?

Barát Katalin: Nem, azt mediátorok csinálják egy konkrét konfliktus kezelésénél. A kapcsolatok elakadása árnyaltabb probléma, nem látni rögtön az okát, a hátterét. A párok úgy jönnek ide, döntsük el, kinek van igaza, melyikük látja jól a dolgokat. Csak hát a helyzetet ketten hozták létre. Lélektani oka is van, ki mit vél fontosnak egy kapcsolatban. Gyakori, hogy a nő szidja a párját, amiért állandóan a számítógép előtt ül, nem pakol el rendesen, nem vette meg a kenyeret, elfelejtette befizetni a számlát, pedig megígérte. A férfi úgy érzi, kritizálják, eltávolodik, mire még több kritikát kap. Kialakul egy negatív kör. Ha sikerül nyugodtan felfejtenünk a dolgot, kiderül: a nőnek nem a kenyér meg a pakolás fontos, hanem hogy a férje nem veszi komolyan, amit neki ígér, tehát nem figyel rá, nem fontos neki. A férfi pedig azt hiszi, beleszólnak az életébe, uralkodni akarnak fölötte.

Magazin: Sosem a konkrét esetről van szó.

Barát Katalin: Lehet, hogy az áll a lélektani háttérben, hogy akinek ilyen fontos a szabadsága, korlátozó, beavatkozó családban nőtt fel. Annak, aki több együttlétet szeretne, elhanyagoló szülei voltak. Ez leegyszerűsítésnek tűnik. A lényeg: a házasság gyakran csak rálép egy régi sebre, felerősíti. A terápia próbálja ösztönözni a pácienst, hogy kritika helyett próbálja megfogalmazni saját lelki szükségleteit. Ha felfejtjük a történeteket, átélhetővé válik a másik fájdalma, érzelmi igazsága is, meg lehet próbálni megint elindulni egymás felé.

Czető Bernát László: A beszélgetésen túl van más technika is a probléma feltárására?

Barát Katalin: Igen. Rajzolunk, gyurmázunk, képekből válogatunk: próbálunk szimbolikus formákat találni a kapcsolat érzékeltetésére. Az értelmezésük során olyasmik fogalmazódnak meg, amelyek ritkán jönnek elő különben. Egy férfi például kelyhes kártyát választott a kapcsolat ábrázolására. A nő – mert először mindig a másik értelmezi – azt olvasta ki belőle, hogy tele van a kehely, a férje szerint valami már túlcsordult náluk. Mire a férfi azt mondta, neki a kehely formája, szépsége idézte fel a kapcsolatot, amibe még sok mindent lehet tenni. A feleség meglepődött, de aztán már ő is azt látta, milyen szép formájú, díszes ez a kehely, afféle szakrális jele, hogy a férjének fontos a kapcsolatuk. Ilyenkor elindulnak egymás felé, beszélni kezdenek. Ezek a fontos momentumok, nem a racionális belátások.

Czető Bernát László: Mi van két terápia között? Van házi feladat?

Barát Katalin: Például beszélgetniük kell egymással úgy, hogy öt percig hallgassák a másikat, beleszólás nélkül. Aztán ők mondhatják el, mit gondolnak erről, hogyan hatott rájuk.

Magazin: Lehet mérni a terápia sikerét?

Barát Katalin: A terápia elején szerződést kötünk. Megfogalmazzuk a problémát,miben akarnak változást. Időről időre visszatérünk, hol tartunk, mit sikerült elérni.

Czető Bernát László: Foglalkozik azonos neműek eseteivel is? Azt figyeltem meg, hogy az ő kapcsolatuk sokkal intenzívebb, egymásra figyelőbb. Mi, akiket heteroszexuálisaknak hívnak, kevésbé értjük a másik nemet. Csak a párkapcsolatban tanulja meg az ember, mit akar a nő.

Barát Katalin: Dolgozom azonos nemű párokkal is. Igaz amit mond, náluk viszont erőteljesebb a rivalizáció, mert ugyanazon a pályán vannak. Ki főz jobban, kinek van szebb kalapja? Egy nő és egy férfi sosem vetélkedik azon, ki cserél jobban kereket, vagy ki csinál jobb süteményt.

Magazin: Milyen sorozatokat tudna ajánlani a terapeutának és pácienseinek?

Czető Bernát László: Kétféle kínálatból lehet válogatni. Az egyik a „daytime”, a másik a „primetime”. Amerikai felosztás. Az előbbi naponta, délután kettőtől ötig megy a nagy csatornákon. Hétköznapi problémákra épül, állandó szereplői vannak. A tévé gyakorlatilag üvegfallá válik, rajta hozzánk hasonló emberek életét figyeljük. A „primetime” sorozatokat este, főműsoridőben, hetente sugározzák. Ezekben már igazi kalandok, különleges dolgok, nagy, életre-halálra menő konfliktusok történnek. A szerelemmel, főleg a beteljesülésig foglalkoznak, a napi sorozatnál viszont a kapcsolatok működése kerül előtérbe. Nálunk ez kicsit másként működik, gyakori az összemosódás. A Jóban, Rosszban például elcsúszott az esti sorozatok irányába, a Barátok közt pedig színtiszta napi sorozat, de este kerül műsorba.

Barát Katalin: Szerintem a nőket a nappaliak biztos jobban érdeklik.

Magazin: Az én feleségem az esti bűnügyi sorozatokat kedveli, én meg a Barátok köztöt bámulom két fiúgyerekkel.

Czető Bernát László: A lényeg az, kinél van a távirányító. Az ma már egyfajta jogar. Akinek a kezében van, az uralja a családi életet. Márpedig Magyarországon szinte elképzelhetetlen, hogy egy nő kezében legyen, mert mihelyt a férfi hazaér, máris sportcsatorna, esti sorozatok, a nőnek nincs beleszólása a műsorba. Budapesten persze árnyaltabb a helyzet.

Barát Katalin: Ezek után lehet, hogy meg fogom kérdezni a pácienseket, kinél van a távkapcsoló. Kétségtelen, hogy a rendszerváltás óta, a gazdasági versenyfutásban macsóbb lett a társadalom. Régebben a férfi meg a nő is állami alkalmazott volt, az egyik mérnök, a másik óvónő, csaknem ugyanannyit kerestek, a nők is lehettek dominánsak. Most nagy anyagi különbségek vannak a családban férfi és nő között. Igaz, előfordul, hogy a nő keres többet. Vagy a férfi munkanélküli. Sok ilyen család jár terápiára. De visszatérve a távkapcsolóhoz: nemrég hallgattam egy előadást az interneten a nő és a férfi agyműködéséről, abban mondták, hogy a nők agyvérzést kapnak az állandó nyomogatástól, mert ők szeretnének valamit végignézni. Másra használják a tévét.

Magazin: Na, én nő vagyok, ez már biztos. Ami még kérdés lehet számomra: kik érzik leginkábbmegoldási lehetőségnek a terápiát?

Barát Katalin: A médiának ebben is szerepe van. Amikor a Dallas alkoholista hősnője elment terápiára, az alkoholisták tömegével kezdtek ilyen kezelést keresni elvonókúra helyett. Kíváncsi vagyok, a most indult Terápia-sorozat mennyivel dobja meg a terápiára járók számát. Amikor több mint 30 éve elkezdtem csinálni, egyéni pácienseket kezeltünk, és megpróbáltuk rábeszélni a párjukat, a szüleiket, vegyenek részt a kezelésben, mert egy adott problémamegoldása az egész család működésétől függ. Ma is van rábeszélés, de mind gyakoribb, hogy a sikeres kezeléseket az emberek elmesélik. A suttogó propaganda nagyon ösztönző. De kötelező terápiák is léteznek. Ha védelembe vesznek egy gyereket, az eljárás tervében szerepelhet kötelező családterápia. A szegényebb rétegek sajnos lassan kiszorulnak belőle, mert kevés helyen lehet ingyen hozzájutni terápiához, és ez drága műfaj.

Magazin: Érthető, ha a legtöbben sorozatok nézését választjuk terápia helyett. Olcsók.

Czető Bernát László: Lehet, hogy annak látszanak, de ez egy óriási tévedés. Ahhoz, hogy elinduljon egy új sorozat, először is finanszírozni kell azokat az alapkutatásokat, amelyek a kifejlesztéséhez szükségesek. Ilyen tőke Magyarországon nincsen.

Barát Katalin: És a Szomszédok?

Czető Bernát László: Az egy fura ügy volt. Onnan tudom, hogy én szállítottam az ötletet. A nyolcvanas években ösztöndíjas voltam Angliában. Nagyon fárasztó volt, reggel és este csak feküdtem a szobámban, bámultam a tévét. Akkor láttam egy sorozatot, amely egészen más volt, mint az amerikaiak. Ugyanolyan gondossággal, de Európának készült. Kiderült, hogy szociológiai indíttatású sorozatot is lehet csinálni, nem kertvárosban játszódik, hanem munkásnegyedben, és húsba vágó problémákkal foglalkozik. Szerintem ez a közszolgálati tévé feladata. Itthon elmondtam, mi lenne, ha... Valaki rákapott, néhány hónap előkészítés után Horváth Ádám is beszállt, és megcsinálta a sorozatot. Neki is voltak angliai tapasztalatai, nagy rutinja volt többrészes tévéfilmek készítésében. Igyekeztünk mindent megtudni arról, hogyan is működik ez, de így sem tudtuk igazán komoly feltételek között csinálni, ezért lett kétheti sorozat.

Barát Katalin: Szóval, ez nem úgy megy, hogy valakinek kipattan az agyából?

Czető Bernát László: Nem. Ha elmondom, mi a Barátok közt szellemi előzménye, kiderül, hogy több ezer tanult ember vett részt benne az idők során, és most csak az írókról beszélek. Ez egy magyar Grundi UFA-produkció. A Gute Zeiten, schlechte Zeiten (Jó idők, rossz idők) sorozat mintájára készült, amelynek angol patentje volt, annak meg amerikai és ausztrál. Egy ilyen sorozathoz minimum egyéves forgatókönyvi előkészítő munka szükséges. A Barátok köztnél ez 14 hónap volt.

Barát Katalin: Csinálnak egy keretet, hogy milyen típusú konfliktusok lesznek, hány ember között, és kinek szól az egész?

Czető Bernát László: Igen, minden sorozatnak van egy úgynevezett bibliája. Ebben határozzák meg, hogy milyen karakterek,milyen típusú konfliktusok vannak, mik a helyszínek, a rövid és hosszú távú történések, hogyan jelennek meg a figurák, hogyan beszélnek, mi a társadalmi hátterük. Hatalmas anyag, amelyet a forgatókönyvírói stábnak meg kell tanulnia. Európában két csapat működik együtt, az egyik a sztorit írja, a másik a dialógusokat. Én az utóbbit kedvelem, mert nem olyan macerás, de tetszik, nem tetszik, többnyire sztorit írok.

Magazin: Mennyire lehet ami közegünkhöz adaptálni egy licenc patentjeit?

Czető Bernát László: Hála istennek, ez általában működik. A Barátok közt kezdetén például az egyik storylineban az állt, hogy Magdi anyus és Vili apus szokásos ötórai teáját fogyasztja. Na most, ez Angliában bizonyára a helyén van, de egy magyar házmester otthonában nehéz elképzelni ezt a rituálét. De például a Rém rendes család Budapest ennél annyira szigorúak voltak az amerikaiak a licenc átadásánál, hogy nem lehetett változtatni. Meg is bukott. Nem értették, hogy ha cipőeladó valaki egy plázaboltban, miért ne lehetne kétszintes háza.

Magazin: Nem kéne ebből a tudatos tévés szemléletből átvinni valamit a magyar filmgyártásba?

Czető Bernát László: Értem a provokációt, de én tévés vagyok. Minket arra tanítanak, hogy minél több néző értse meg, amit csinálunk. Én azt a filmet szeretem, aminek története van. De azt hiszem, a legjobban olvasni szeretek. Fiatalkoromban állandóan olvastam, buszon, órán, mindenütt, és azért lettem dramaturg, hogy tovább olvashassak, és az irodalmat átmenthessem filmes formátumba. A nagyművészeti mozgalmak időhöz kötöttek, idővel elmúlik az avantgárd, a posztmodern, a mágikus realizmus, de ha a saját világomról mondok el egy történetet, az örök.

Barát Katalin: Kapcsolódik össze ez a két dolog. Engem is az emberi történetek érdekelnek, és azt hiszem, ezért lettem családterapeuta. A családi történetek, nagyszülők, a szülők, a mai generáció történetei. És mint mondtam, a terápiának nagyon fontos része, hogy történeteket mesélünk, átélünk, megértünk, és a saját magunkról kialakult nyomasztó narratíváinkat olyanokká írjuk át egymás segítségével, amelyek erőt adnak. Minél több történetet tudunk, és minél többet fejtünk fel belőlük, annál differenciáltabban látjuk a helyzetünket.

CZETŐ BERNÁT LÁSZLÓ

SZÜLETETT: 1953. május 21-én Budapesten.

FOGLALKOZÁSA: dramaturg, forgatókönyvíró. Az ELTE-n szerzett etnográfusi és magyartanári diplomát. 22 évig dolgozott dramaturgként, szerkesztőként az MTV-ben. Forgatókönyvírást, sorozatkészítést tanul az Egyesült Államokban, Angliában. Az elmúlt 15 évben főleg sorozatokat írt az RTL Klubnak, a TV2-nek, az MTV-nek, a Duna TV-nek, az HBO-nak, az MTVA-nak. Filmforgatókönyveket, szépprózát is ír, tanít a Werk Akadémián. Néhány fontosabb munkája: Linda (tévésorozat, társszerző, 1984), Szomszédok (tévésorozat, dramaturg, 1986), A részleg (játék lm, dramaturg, 1994), Rossz úk (játék lm, forgatókönyvíró, 1997), Verseny (regény, 1997), Barátok közt (tévésorozat, dramaturg, író: 1998–1999).

BARÁT KATALIN

SZÜLETETT: 1952. március 9-én, Budapesten.

FOGLALKOZÁSA: pszichiáter, pszichoterapeuta, kiképző családterapeuta. A Szent Rókus Kórház mentálhigiénés szakrendelésének főorvosa, a Magyar Családterápiás Egyesület vezetőségi tagja. Családterápiát tanít az ELTE-n, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a SOTE-n és a Családterápiás Egyesületben. A terület külföldi szakirodalmának egyik fordítója. A Magyar Családterápiáért Emlékérem kitüntetettje.

CZETŐ BERNÁT LÁSZLÓ

AJÁNLJA

KÖNYV: SZERB ANTAL MŰVEI

Szerb annyira magyar.

FILM: MARTIN BREST HA ELJÖN JOE BLACK

Bár tárgya az elmúlás, minden kép és gesztus az életről szól.

ZENE: PUCCINIBOHÉMÉLET

Gyönyörű, és lélekről nem lehet többet elmondani.

KÉP: HENRY ROUSSEAU LABDARÚGÓK

Derű és dráma keveredik benne.

BARÁT KATALIN

AJÁNLJA

KÖNYV: MELINDA NADJ ABONJI GALAMBOK RÖPPENNEK FEL

Megrendítő családi történetek a zentai gyerekkorról, és a svájci emigráns létről.

FILM: ERIC TOLEDANO OLIVIER NAKACHE ÉLETREVALÓK

Két nagyon különböző ember gyönyörű lélektani egymásra hangolódása.

ZENE: DÉS LÁSZLÓ BEREMÉNYI GÉZAFÉRFI ÉS NŐ

Felkavaró, elandalító, nagyon sokat elmond a férfi és nő kapcsolatáról.