Igazi cseh poéma
Ivo Krobot is öregszik. Szelídebb, szomorúbb lett. De nem lett fáradtabb. Most is magabiztos pontossággal fogalmaz a színpadon. Negyedszázada ismerjük munkáit. Hrabalt eddig négyszer rendezett Magyarországon. Először az Őfelsége pincére voltam került színre Nyíregyházán, a Krúdy Kamarában 1987-ben, aztán a Szigorúan ellenőrzött vonatok 1991-ben, 1993-ban a Gyöngéd barbár, 2002-ben pedig a Harlekin milliói. (Három Csehov-darabot is színre vitt a Móricz Zsigmond Színházban, a Katonában pedig a Jakab meg a gazdáját Kunderától.)
Mindig jól értette a nagy cseh író világát, lelkületét, humorát, humanizmusát, színes, érdekes, változatos köznapiságát, a kisemberek ábrándjaiból, álmaiból, mániáiból szőtt tarka líráját. Most a csöndjét érti legjobban, halkan, meggondoltan szóló költészetét. Szombathelyen ismét a talán legismertebb, leghíresebb Hrabal-művet, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat rendezte meg. Zenével: halk karének kíséri a fiatal forgalmista bumfordi szerelmi idilljét, költőien tragikus, játékosan groteszk hősi halálát. Az erotikus kalandokkal, kispolgárpukkasztó csínyekkel tarkított ellenállási hőskölteményt, a vidéki élet kicsinységekből és kicsinyességekből összeálló eposzát. Tudjuk, Gogol poémának nevezte a Holt lelkeket. Ebben az értelemben Hrabal megannyi bölcs gúnyrajza is poémává áll össze. Krobot most ezt az igazi cseh poémát alkotta színpadi költészetté.
Horgas Péter díszlete gyönyörűen egyesíti a vidéki állomásiroda jellegtelenségét a felhők közt szálldosó, barokk lantot pengető angyalok képeslaplírájával. Középen az események fő helyszíne, az iroda van, balra elöl a háború fenyegetését jelző fémszerkezetű torony mered, mely több mint a végső tragédia helyszíne, hatalmas veszélyes monstrum. Mögötte húzódik meg láthatatlanul a jelképes értelemtől sem mentes galambászat, ahonnan gazdája mindig tollasan, szarosan érkezik. Jobbra emeletnyi magasságban az állomásfőnök szobája magában foglalja kicsiben az egész vidéki helységet, hátsó falán meg az égbolt feszül a már említett dundi puttókkal.
Ez alatt húzza meg magát a néhány zenész és az éppen nem szereplő színészekből álló énekkar. Bujdosó Nóra jelmezei feltűnés nélkül egészítik ki ezt a látványvilágot, jellemzik a szereplőket, érzékeltetnek egy kopott, szegényes kort, amelyben csak a szellem, a fantázia képes csodákat látni, és a humor tud csodákat tenni: a forgalmista gyerek ifjonti heve és az életet kiábrándultan élvező vasúti tiszt kesernyés humora. Csicsergő madárháznak látjuk-halljuk a telefoncsörgéstől hangos irodát, egy telefonzsinór és két vasutastárcsa elég ahhoz, hogy teniszpályává változzék.
Balogh János naiv fiatalembere szépségesen csodálkozik rá az életre, Bajomi Nagy György a vicceibe keseredett vasutas fölényes, független szellemét egy testesedő férfi rugalmas medvebájával egyesítve gúnyolja a világot. Játékos kettősük indirekten, a negatív képek torzításával szól az élet megfoghatatlan, értelmetlen, céltalan szépségéről. Szabó Tibor nagyon mélyen érti az állomásfőnök nem túl bonyolult jellemét. Minden szava mögött jelzi az ellentétét. Bigottan pattog, kötelességszerűen megalázkodik, hivatalból karrierről álmodik, de szívében a két renitens beosztottja valahol a galambok és az énekkar között foglal helyet.
Alberti Zsófi éppoly elragadó természetességgel viseli a távírászlány derűjét, a fenekére nyomott stemplikkel együtt, mint Varga Dóra a kis kalauznő nyílt, gátlások nélkül áradó kamaszszerelmét. Németh Judit meg az állomásfőnökné jóságos, megértő okosságát hordja sajátjaként. A zenészek fals próbálkozásokkal indítanak, aztán kitisztul a hangzás, a Nádasdy Ádám fordításában szóló versek paplanpuhasággal vonják be a legfájdalmasabb pillanatokat is. A fülbe és lélekbe hasító háborús dörrenések is elhalnak ebben a halk-szomorú összhangzatban. A halál is csak olyan itt, mint az öngyilkosé, aki a toronyból leugorva konfettit szórt, és úgy érkezett le, mintha csak aludna egy májusi almafa alatt.
