Különös, tarka és mégis elegáns felvonulás ez operaáriával, zongoraszólóval, Brahms- és Rachmaninov-muzsikával, fúvósokkal, ütősökkel és dzsesszzenekarral. Összesen százötvenen mutatkoznak be, vannak persze ezen a seregszemlén tetemes létszámmal filharmonikusok, vagy éppen a grúzok kórusa. A nyitányt az Audi dolgozóiból fél évszázada alakult ingolstadti fúvós filharmonikusok játsszák, ez az együttes a kultúrát éppen 50 éve nagy összeggel támogató autógyár egyik büszkesége, képük még az üzem falán is látható.

A támogatás fél évszázados jubileumára Ingolstadtban megrendezett, összesen ötórás műsor elején rögtön szemet is gyönyörködtető szólista, a moszkvai származású, csodagyereknek született Olga Scheps ül a zongorához. A hat éve Németországban élő Scheps és játéka a fémes, különös koncertteremben, az ördögien megvilágított motorok és hengerfejek között is elbűvölő.

Valószínűleg kétszer-háromszor annyiba került a megosztott játéktér megépítése, kialakítása, mint ha bevitték volna a produkciókat a közeli München bármelyik mindentudó theaterébe, de a világcég nyilvánvalóan azt akarta sugallni, hogy náluk otthon van a kultúra, s nem nekik kell vendégségbe menni hozzá. Az est akarva-akaratlanul azt is reprezentálta, hogy a kultúra máshol sem él meg mecénások nélkül. A támogatók és a támogatás kultúrája Nyugat-Európában azért persze más, mint a kelet-európai országokban: nem törekszik közvetlen, gyors megtérülésre.

Ezért is jó, hogy a kelet-európai országok némelyike sok esetben a nyugat-európai támogatási filozófiát hordozó, képviselő multinacionális szponzori rendszernek is haszonélvezője. A több kontinensen, sok országban telephelyes cégek persze mindenekelőtt az anyaközpontjukban bizonyítják társadalmi szerepvállalásukat, de jut ebből a különböző távoli országok kultúrájának is. Jó esetben ezek a hatalmas vállalkozások nemcsak az olcsó munkaerő, hanem az ottani fejlett munkakultúra miatt nyitnak gyárakat. A magas kultúra szponzorációjának fedezetét ezek az országok saját munkakultúrájukkal teremtik meg, s fizetik vissza.

A támogatás világszerte a nagy ívű produkciókra, a sikerrel kecsegtető szólistákra és együttesekre fókuszál. A pinceszínházak alternatív – a győri Mediawave-nek nem eléggé meghonosodott – törekvései nem mindig érik el a mecénások szemmagasságát. Az ingolstadti esten azért az avantgárd stílusjegyei is fel-felvillannak. A bemutatkozó szponzoráltak között hallhattuk a közkedvelt német színészt, Marianne Sagebrechtet, akitől a szubkultúra sem idegen. Jelen volt különleges hangszerjátékával a kínai Wu Wei is. A Los Angeles-i vagy éppen a Müncheni Filharmonikusokkal is gyakran dolgozó Wu Wei nehezen tetten érhető észrevétlenséggel kapcsol össze évezredes kínai zenei hagyományokat az avantgárd hangzásvilággal.

Magyarországról a Győri Balett társulatát hívták meg, fellépésük újabb turnékat hozott az együttesnek. A Kiss János által vezetett balett szinte hazajár Németországba, s nem csupán a szponzoráció jóvoltából. Thomas Faustmann, az Audi Hungaria ügyvezető igazgatója utalt arra, hogy Magyarországon más intézményeket és együtteseket is támogatnak, de a jubileumi estre mindenképpen a Győri Balettet ajánlották. Jól döntöttek: nagy sikere volt a társulatnak.