A politikus haragját a Szuez két tulajdonosának, Mundruczó Kornél rendezőnek és Petrányi Viktória producernek november elején kiadott közleménye váltotta ki, melyben a bezárás okaként azt hozták fel, hogy Magyarországon az utóbbi két évben az artmozikat érintő, korábban rendszeres működési pályázatok megszűntek, ezáltal a kulturális tevékenységük az eddigi erőfeszítések ellenére sem folytatható tovább. Hozzátették: a Kino megszűnésével tovább szűkül a már most sem sokszínű artmozipiac, utalva ezzel az Odeon megszűnésére (is).

Az Emmi november 6-án közleményben reagált az esetre, melyben sajnálatát fejezte ki a több mint száz éve filmszínházként működő intézmény bezárása miatt, megjegyezve, hogy a Kino életben tartása a magántulajdonban lévő üzemeltető társaság felelőssége, illetve a nézőké. Egészen pontosan a nézőket megszólítani tudó filmes szakma és az igényes filmeket szerető, a különleges élményeket igénylő, mindezekért fizetni is hajlandó moziba járóké. Ugyan választ soha nem kaptunk, de megkérdeztük a minisztériumot, hogy a kioktató hangnemű közlemény ellenére nem gondolják-e, hogy ők is felelősek egy kicsit a kialakult helyzetért?

Ugyanis a Fidesz-kormány által 2011 végén – a szakma szerint egyértelműen politikai erővel – megváltoztatott filmtörvény értelmében pont nekik kellett volna felállítani azt a filmszakmai bizottságot, mely az arra érdemes filmet art, vagyis államilag támogatható kategóriába sorolta volna be. A pályázati kiírás végül szeptember végén született meg, a döntést október 5-re ígérték, de ez csak nem született meg. Ennek bizonnyal az is lehet az oka, hogy L. Simonnak komoly fenntartásai vannak a filmszakmai bizottság létével kapcsolatban, ugyanis Facebook-bejegyzésében elítélően nyilatkozott a „dicsőmúltú Magyar Mozgókép Alapítvány (MMKA)” által üzemeltetett grémiumról, azt sugallva, hogy működése korrupt volt. A politikus némiképp abszurd álláspontja már azért sem meglepő, mert azzal az alapvető ténnyel sincs tisztában, hogy ezt a bizottságot a Taba Miklós vezette Nemzeti Filmiroda működtette egészen 2011. december 31-ig. Utána meg pont a minisztérium nem hívta újra össze, hogy tovább működhessen. Ha viszont nincsenek art besorolású művek, a művészmozik nemigen tudtak, tudnak mit vetíteni.

A minisztérium a rendszert azzal próbálta védeni, hogy a fővárosi üzemeltetésű artmozik (Művész, Puskin, Toldi) nézőszáma emelkedik. Merész kijelentés ez abban az időszakban, amikor a statisztikai adatok egyáltalán nem ismertek, a fővárosi moziüzemeltető cég, a Budapest Film Zrt. (és nem az orosz kézben lévő Budapest Film Kft., ahogy L. Simon írja) által korábban működtetett látogatottsági adatbázis pedig már nem él.

Az új filmtörvény szerint az adatok gondozása a már említett Nemzeti Filmiroda dolga lenne, de a január 1-jétől a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) berkein belül működő intézmény nem szolgáltat adatot. Sokatmondó, hogy 2012-ben csupán két évvel korábbról szerezhető be információ az artmozik forgalmáról, ezek alapján pedig a kihasználtsága jóval erősebb volt a Kinónak, mint a Toldinak, amelynek – a pesti bonmot szerint – a kocsmájában erősebb volt a forgalom, mint a vetítőben. Természetesen a Toldi idei fellendülését nem vitatjuk, csak sajnáljuk, hogy a kormányoldal tendenciózusan megfeledkezik a júliusban bezárt Odeon-Lloyd moziról, amelynek üzemeltetői szintén fővárosi tulajdonú cégek voltak.

Az már csak hab a tortán, hogy L. Simon közleményében és Facebook-bejegyzésében több ponton személyeskedve támadja Mundruczót és Petrányit. Egyrészt, hogy a Szuez Kft. az osztrák nagymester, Ulrich Seidl (akinek legújabb filmje, a katolicizmust erősen kritizáló „Paradicsom: Hit” komoly elismerést kapott a velencei filmfesztiválon) hét filmjének bemutatójára kapott 11,9 millió forintot, ám ez minimális nézőszámot generált. Arra már Mundruczóék hívták fel a figyelmet válaszlevelükben, hogy az akkor érvényes törvények és szabályok értelmében a sikertelen vetítések után visszafizették a teljes támogatást. Az pedig már tényleg bizarr, hogy a politikus ellenérvként hozza fel, hogy az MNF-től a Mundruczó–Petrányi duó 280 millió forintos gyártási támogatást kapott. A filmesek röviden csak úgy reagáltak erre, hogy ennek ellenére továbbra is élni kívánnak a szabad véleményformálás jogával.

Lehet érvelni, ám szinte lehetetlen védeni a jelenlegi helyzetet: a művészmozik idén senkitől sem kaphatnak működési támogatást. Ugyan az NKA most ősszel kiírt artmozis és forgalmazási pályázatot, de ezeken a tendereken elsősorban promóciós költségeket lehet kiváltani. Azt senki sem veszi, vette figyelembe, hogy ha egy mozi nem tudja fizetni a villanyszámlát, akkor hiába reklámoz bármit is, mert nem forognak a vetítőgépek. Ugyanez jellemzi az Emmi őszi, artmoziknak szóló digitalizációs pályázatát is, a kiírásában megfogalmazottak miatt ezen például pont a fővárosi tulajdonú és a főváros által üzemeltetett artmozik nem tudnak részt venni. A kialakult helyzetről egyébként nem is feltétlenül az Emmi tehet, hiszen az Andrew G. Vajna kormánybiztos által levezényelt, már említett megújított filmtörvény elegánsan lepasszolta a filmkultúra macerás kérdéseit (mint a művészfilmek forgalmazása és a mozik támogatása).

Az MMKA-t váltó Magyar Nemzeti Filmalap (MNF) pedig csak a gyártásra koncentrál. Igaz, korábban a helyzet abszurditását felismerve a filmalap lepörgetett egy gyorssegélynek számító, mintegy százmillió forintos pályázatot az artmoziknak és forgalmazóiknak. Tehette, a mintegy hatmilliárd forintos idei büdzséjébe vígan belefért. De ez sajnos nem változtat azon, hogy a Vajna-korszak reformjainak következtében az utóbbi két évben tizenegy művészmozi zárt be országszerte, és olyan városok vesztették el a vetítőhelyüket, mint Szekszárd, Pécs, Kiskunfélegyháza, Zalaegerszeg, Győr, Dunaújváros és Sopron. Csak hogy a tényeknél maradjunk.

December elsejéig látogatható a Kino mozi