A helyes válaszért százezer forint, a Zsiga Marcell fideszes képviselőről elnevezett index szerint többmint két hónapra megélhetést biztosító összeg járt. Ráadásul négy lehetőséget is felkínáltak. A menü így festett: „Veni, vidi, vici”, „Cogito ergo sum”, „Van ezen Bluetooth?”, „Te is fiam, Brutus?”.

Pedig attól, hogy kisebb dilemma miatt igénybe vett tanácsadásért is fizettek már több millió forint közpénzt idehaza, nem feltétlenül kellene gondoskodni arról, hogy semmiféle előnyt ne jelentsen a műveltség egy olyan műsorban, amelyben kérdeznek. Mindenesetre efféle feladatokkal operál az attrakció, amelynek szabályrendszerét részletezhetném, de nem teszem. Totálisan érdektelen ugyanis.

Pedig alapvetően nincs miért kritizálni a műsort. A játék működik, a kulissza látványos, a közönség nem csinál botrányt, van érintőképernyő, ami nélkül már egy kedd esti teafőzést sem lehet autentikusan megrendezni, továbbá Sebestyén Balázs, a piacon föllelhető legprofibb, -magabiztosabb, s -tehetségesebb műsorvezetők egyike irányít. (Azmostmellékes, hogy a dirigens sokkal hatásosabb az olyan élő show-műsorokban, mint az X-faktor vagy a Való Világ.) A baj csak az, hogy e műsor csereszabatos, mint az egynyolcvanas modellek a tusfürdőreklámokban. Most kód, máskor széf vagy táska. A kereskedelmi csatornáknak semmiféle innovációra nincs szükségük, hogy aktuális vetélkedőjükkel hozzák a kívánt nézettséget ebben a műsorsávban.

Számon kérni nincs mit rajta, mert nem agykutatók továbbképzésére szánták, missziója csupán a szórakoztatás. (Bár ismerünk olyan formátumot, amely nem fél attól, hogy az értelem föltűnése kapudrogként működne, s az érdeklődők – szélsőséges esetben – függővé válnának.) Persze az RTL Klub már előrevetítette, hogy nem készül forradalomra. A hirdetéseket Sebestyén Balázs és a cím uralta. Ez ugyanis éppen elég a cél eléréséhez: a piacvezető csatorna és a népszerű tévés brandje eladja a tartalmat.

Ugyanakkor az továbbra sem teljesen világos, hogy az a tévés játék, amelyben nem lufit fújatnak és időre konyakot itatnak a résztvevőkkel, hanem kérdeznek tőlük, s emlékezőtehetségüket tesztelik, miért nem kockáztathatja meg, hogy legalább két komolyan vehető válaszlehetőséggel megzavarja az indulókat. Talán nem lenne vállalhatatlan rizikó, hogy ha Orbán Viktor IMF-tárgyalópartneréről érdeklődnek, akkor a Hegyi Barbara, Barbra Streisand, Barbara Bush trióból esetleg csak kettőt említenének, s így minimális közéleti tájékozottságot feltételezne a győzelem. Igaz, amikor a nagy karriert befutott állatos játék főszereplőinek kilétét kutatják, akkor azért sokan néznének bambán a négy opcióra...

Ha meg mintegy elvonatkoztatunk attól, amit látunk, akár azt is feltételezhetjük, hogy A kód mögött a társadalmi felelősségvállalás sziluettje rajzolódik ki.Ha ugyanis a Hoffmann Rózsa-i értelemben vett oktatási reform, melynek pillére az angol nyelv kiiktatása, sikeres lesz, akkor csak néhány dekádot kell várnunk, hogy megannyi fiatal igyekezzen az Exit feliratot dekódolni az ország kijáratánál.

Onnan nézve A kód már a Mindentudás Egyetemének látszik. Innen meg a szokásos-balázsos, nézhető, megfelelő nívón tolt tévés vetélkedőnek.

Szóval egyelőre ne jelöljük meg, hogy az IMF nevében Barbara Bush tárgyalt Orbán Viktorral a Baywatchlányok hangulatjavító kikölcsönzéséről.

Még nem ez a jó kód. Még.