Kampányból elégtelen
Például, hogy az idén februárban a Berlinalén Ezüst Medvét kapott, amely ott a második legfontosabb elismerés. Sokkal fajsúlyosabb, mint amit ugyanitt a EFA által beválogatott német mű, a Barbara kapott: a Christian Petzoldnak járó rendezői díj. A Csak a szél kapcsán az is elmondható, hogy szinte nincs a világon olyan fesztivál, amelyen ne tűzték volna műsorra – így joggal érezhetjük magunkat csalódottnak. Különösen, hogy „az év magyar filmje” (a magyar filmgyártás folyamatos megújítása során köztudomásúlag leállt a gyártás, így olyan gyér a felhozatal, hogy legfeljebb még egyetlen mű, a Deák Krisztina rendezte Aglaja nevezhető kvalitásosnak) nem pusztán nem versenyez a legjobb európai film díjáért, de végül egyetlen nominációt sem gyűjtött be.
Csak összehasonlításképpen: a tavaly ugyanezzel az Ezüst Medvével megtámogatott,Tarr Béla rendezte A torinói ló négy jelölést is kapott, köztük a legjobb rendező kategóriában is.
„Sajnáljuk, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy az évente több ezer, Európában készülő mozifilmből összeállított, a 47 legjobbat tartalmazó szűkített listán – melyről a jelölteket végül az EFA tagjai szavazták meg – két magyar film is szerepelt (Az ajtó, Csak a szél), ezt mindenképp elismerésnek kell értékelni. Tény, hogy az Európa Filmdíjak struktúrája a sok taggal rendelkező nagy országoknak kedvez” – reagált a Magyar Nemzeti Filmalap arra a kérdésünkre, hogy miképpen élik meg a totális vereséget az Európa Filmdíjakon.
Noha a szűkített listát szakemberek állítják össze az akadémia szavazóinak, a filmalapnak tulajdonképpen igaza van: ha megnézzük a hat versengő mű (Michael Haneke: Szerelem, Christian Petzold: Barbara, Taviani testvérek: Caesar Must Die, Thomas Vinterberg: The Hunt, Steve Mcqueen: Szégyentelen és Eric Toledano–Olivier Nakache: Életrevalók) gyártó országait, kiderül, hogy csak a kontinens nagyhatalmai jutottak szóhoz. Jelesül: Franciaország, Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság és Dánia.
Miután a jelölésekről és a díjakról az akadémia 2700 tagja dönt (már ha veszik a fáradságot, és szavaznak), nyilvánvaló, hogy azok az országok kerülnek díjközelbe, amelyek a legtöbb taggal rendelkeznek. És igen, Dánia abszolút filmes nagyhatalom, 174 tagja van az EFA-ban, ezzel a hatodik legnagyobb országnak számít. Beszédes, hogy Magyarország mindössze 46 taggal rendelkezik, és a Csak a szél alkotóstábjából senki sincs benne a testületben.
Ha túllépünk a magyar mű(vek) látványos mellőzésén és azon, hogy Michael Haneke győzelme aligha lehet kétséges, a hat „legjobb” mű mezőnye sem egyértelmű papírforma. Petzold giccses tévéfilmje, a Barbara a 460 tagot delegáló Németországban remekműnek számít. De az Életrevalók betörése a mezőnybe mindenképpen szolgáltat némi okot a csodálkozásra. Ez az alkotás ugyanis mégiscsak egy hollywoodi receptet tehetséggel alkalmazó kommersz divattermék, mely a multiplexek közönségének készült, és ott is aratott sikert, tehát a pályáját befutotta – ám ez szemmel láthatóan nem zavarta a 229 francia szavazót.
Az öt másik jelölt ugyanakkor komoly fesztiválmű, szerzői film, ha úgy tetszik, klasszikus európai műalkotás. Recseg-ropog tehát a rendszer: az EFA láthatóan újítana, de ezek a „mozgások” túlságosan durvák. Különösen, hogy tavaly elismerés nélkül távozott az átadásról a világ összes díjkiosztóját végigtaroló A némafilmes, mely az Életrevalókkal szemben művészi értékeket is hordoz magában.
Néhány nappal az EFA nominálási listájának nyilvánosságra hozása után a Magyar Nemzeti Filmalap közleményben fejezte ki örömét, hogy a Berlinale nagydíjával kitüntetett Csak a szél az intézmény támogatásával mutatkozik be Los Angelesben.
Feltettük tehát a kérdést, hogy az Európai Filmdíjak dolgában mit tettek. Miután a küldött válaszban a februári Berlinale díszbemutatójának támogatását taglalták, úgy sejtjük, az ősszel semmilyen európai kampányra nem került sor. Viszont az amerikai kampány érdekében pályázott a produkció, és ezt az alap 2,75 millió forinttal támogatta.
Az alap hangsúlyozta továbbá, hogy a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál szervezőinek megítélt hárommillió forint értékű támogatás jelentős része is a Fliegauf-film érdekeit szolgálja, hiszen ez a hivatalos magyar Oscar-nevezés is. Ezek után nem túl meglepő fordulat, hogy a Csak a szél kampányát Bunyik Béla, a fesztivál igazgatója segíti.
A tervek szerint Fliegauf Bence személyesen jelen lesz a Los Angeles-i programokon, találkozik a sajtó képviselőivel; a Los Angeles-i főkonzulátuson sajtótájékoztatót tartanak a filmről, továbbá filmszakos diákokkal szakmai beszélgetéseket is szerveznek az UCLA-n és a San Franciscó-i UCSF filmtanszékén.
Hogy ez mennyit segít annak érdekében, hogy a Csak a szél labdába rúgjon a Golden Globe- és az Oscar-versenyben? Nevük elhallgatását kérő szakmabeliek véleménye szerint nem sokat. Az Oscarról döntő Amerikai Filmakadémia tagjainak egyelőre egyetlen vetítést szerveztek ugyanis, november 1-jén Los Angelesben (ezt a European Film Promotion támogatta), számos szavazó él viszont New Yorkban és Londonban.
Az MNF támogatásával megvalósuló november 7-i vetítés, melyet az Oscar-díjak előfutáraként emlegetett Golden Globe-díjakról döntő HFPA (Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége) tagjainak tartottak épp tegnap este, nem a legjobb időpontban történt: a 84 szavazati joggal rendelkező tagból mintegy negyven a római filmfesztiválon tartózkodik. Ráadásul a Beverly Hills-i Wilshire Screening Room sem a legelegánsabb helyszín, a komolyabb vetítések a Clarityben szoktak lenni. Például az Andy Vajna irányításával készült Szabadság, szerelemé is ott volt annak idején.
