Tizenkettedszer fogtak össze az írók, költők a kiadókkal, a könyvtárosokkal, más művészeti ágak jeleseivel, a tanárokkal, a kultúra szervező embereivel az olvasókért. Tavaly csaknem 25 ezer ember fordult meg a Győri Nemzeti Színházban berendezett könyvszalonon. Az idén negyven kiadó nyit standot, a későn ébredők már le is maradtak a lehetőségről.

Horváth Sándor Domonkos, a győri Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója, a szalon vezetője tizenkét év tapasztalatával a birtokában azt mondja: rájöttek, önmagában sem az író, sem a kiadó, sem a terjesztő, sem a tanár, sem az előadóművész nem alkalmas arra, hogy a megszülető irodalmi értékeket meggyőzően felismertesse, élményszerűen az olvasó elé tárja, híveket szerezzen az olvasásnak. A Győri Könyvszalon ezeket a szereplőket fogta össze, és három napon át – az idén a most következő hétvégen – az egymást inspiráló élmények erős ingerével várják az érdeklődőket. A színház különböző helyiségeiben – így a színpadon is – egymást váltják a könyvbemutatók, az alkotói ankétok, a dedikálások. Ott lesz Kalász Márton, Gerlóczy Márton, Móser Zoltán, Karafiáth Orsolya, Péntek Imre, Szinetár Miklós, és meghallgathatják Tóth Krisztina énekelt verseit is a Radványi–Balogh–Borzsák Trió előadásában.

Nemcsak a szépirodalom, hanem az ismeretterjesztő művek iránt is nagy az érdeklődés. Vélhetően sokan hallgatják meg a beszélgetést az új könyvvel jelentkező Vekerdy Tamással, az egyik leghitelesebb magyar iskolateremtővel. Zacher Gábor pedig mindennapi mérgeinkről publikált könyvével mutatkozik be. A helyi kiadványokat is hagyományosan a könyvszalonra időzítik a szerkesztők és a nyomdák. A Műhely folyóirat évről évre különszámot ad ki, a mostani tematikája a piac lesz a szó konkrét és elvont értelmében. A városi önkormányzat pedig igényes kivitelű albumában (szerkesztője Koloszár Tamás) fotókon, megírt történeteken keresztül nyújt bepillantást a hajdanán elsősorban munkásvárosnak ismert Győr mindennapi életébe, kultúrájába.

Győrött hagyománya van a nyugdíjasok akadémiáinak is, ezek egyikén, a Nyitott Nemzedék Nyugdíjasok Szabadegyetemén elhangzott két nagy sikerű beszélgetés szerkesztett szövege jelenik meg a Gondolat Kiadó Vinnivaló című füzetsorozatában. Az egyikben Huszti Péter az átlényegülés színházi stációiról beszél, s színészanekdotákat idéz fel. Makk Károly rendező a Szerelem és az Egymásra nézve című filmjeinek politikai kulisszáit is az olvasók elé tárja. A szalonon mutatják be először az egyházi levéltár új könyveit, Apor Vilmos prédikációit, illetve a Kőrösi Tamás és Péter Tamás által jegyzett kiadványt, Luif Otmár OSB füveskönyvét. A zenekedvelők pedig minden műfajban igényes muzsikát hallgathatnak, játszik a Csík Zenekar és a Ghymes is.

A győri az egyetlen nagyszabású vidéki könyvszalon, mely ilyen hosszú pályát futott be. Horváth Sándor Domonkos szerint egyre többen akarnak csipegetni a kulturális svédasztalról, s a színház ilyenkor a könyvbarátok találkozási terévé lényegül át. Az emberek kijegyzetelt műsorfüzetekkel érkeznek, menetrendet készítenek maguknak, hogy el ne tévedjenek térben és időben a rengeteg program között. Az írók számára pedig azért is fontos ez az ünnep, mert – ahogy Esterházy fogalmazta meg az alkotói díj átvételekor – az olvasók „ emlékeztetnek minket arra, hogy írók vagyunk. Az asztal mellett eltöltött tíz-tizenkét év után ugyanis hajlamosak vagyunk elfelejteni ezt, vagy pedig túl valószínűtlennek tűnik számunkra, hogy elhiggyük.”

A hét végén tizenkettedszer veselkednek neki