Azóta, hogy 2006 februárjában megnyílt az első magyar állandó holokausztkiállítás, a Holokauszt Emlékközpont életében csak egy rövid periódus volt, amikor ott nem nívótlan és időnként fontos részleteiben történelemhamisító időszaki kiállításokat rendeznek és tudományosnak csak elnevezett „konferenciákat” szerveznek.

Harsányi László vezetése alatt 2009–2011-ben két nívós időszaki történeti kiállítást láthattak a Páva utcába látogatók, az Árpádsáv tegnap és ma és a Számokba zárt sorsokat. Utóbbit 2010 őszén az első világháború utáni Európa első antiszemita törvénye – a numerus clausus – megszavazásának 90. évfordulójára emlékezve szervezte meg az emlékközpont akkori és 2011-ben Harsányival együtt kirúgott történész főtanácsadója, Molnár Judit.

A törvényről, a két világháború közötti magyarországi és európai antiszemitizmus különböző aspektusairól 2010. október 15–16-án nagyszabású történészkonferenciát is rendeztek az akkori vezetők, az előadások szerkesztett, lábjegyzetelt változatát pedig tavaly decemberben, miután az emlékközpontban lehetetlenné vált a kézirat kiadása, a Nonprofit Társadalomkutató Egyesület publikálta.

Bevezető előadásában az Oxford Brookes Egyetem professzora, Roger Griffin széles európai körképet festett az antiszemita mozgalmakról. Kovács M. Mária tanulmánya sorra vette és meggyőzően cáfolta a numerus claususszal kapcsolatos legendákat és hazugságokat. Az antiszemita magyar politikusokat 1920-ban nem zavarta, hogy példát mutattak a román nacionalistáknak (is), egy sor erdélyi magyar iskolát arra hivatkozva számoltak fel, hogy a magyarok ugyanúgy „túlreprezentáltak” Romániában a felsőoktatásban, mint a zsidók Magyarországon. Nem igaz, hogy a háború miatt feltorlódott évfolyamok, az elcsatolt területekről idemenekült értelmiségiek miatt kellett a törvényt bevezetni, mint ahogy az sem, hogy a szélsőjobb kényszerítette ki ennek elfogadását.

A fő antiszemiták, Teleki Pál miniszterelnök és Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, a kormánypárt akkori elnöke (mint arról Fazekas Csaba alapos tanulmánya is meggyőzheti az olvasót) szép szóval biztatta, irányította, manipulálta a radikális diákszervezeteket, majd randalírozásaikra, az egyetemi zsidóverésekre is hivatkozva egyfajta kényszernek állította be a törvény elfogadását. Nem igaz, hogy a törvény antiszemita paragrafusait 1928 után eltörölték volna, a korszakban végig érvényesült a zsidókkal szembeni diszkrimináció. Hajdu Tibor és Karády Viktor tanulmányából is kiderül, a numerus clausus törvény előfutára volt az 1938 utáni antiszemita törvényeknek, és pusztító hatással volt a magyar értelmiségre, többek között a kivándorlási hajlam erősítésével.

Karády adatok sorával mutatja be, hogy a törvényt főleg azokon a fővárosi egyetemeken és egyes szakfőiskolákon tartották be, ahol az egyetemi hallgatók és a tanárok, meggyőződéses antiszemiták lévén, ezt „kiharcolták”. Hajdu meggyőzően ábrázolja, hogyan vált Trianon hatására a politikai elit antiszemitává, hogyan szorították háttérbe a zsidóbarát politikusokat. Vonyó József Gömbös Gyuláról és híveiről, Paksy Zoltán a „tudományos” fajvédelem egyik magyar apostoláról, a nyilasok által is nagyra becsült Méhely Lajosról írt adatgazdag tanulmányt. Frank Tibor híres zsidó származású magyar tudósok, művészek emigrációba vezető útját tárgyalja, Mészáros Judit arról ír, hogyan lettek a budapesti pszichoanalitikus iskola hazánkból elüldözöttjei világhírű angliai, amerikai tudósok. Kerepeszki Róbert tanulmánya a korszak radikális antiszemita diákszervezetét, a Turul Szövetséget mutatja be.

Frojimovics Kinga három főrabbi a numerus claususszal kapcsolatos elkeseredett reakcióit idézi, mind a hárman 1944-ben a holokauszt áldozatai lettek. Fenyves Katalin arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak a zsidókat (és a baloldaliság gyanújába keverteket) zárták ki az egyetemekről, hanem nőket is. Utóbbiakat arra hivatkozva, hogy elveszik a kenyeret a férfiak elől, pedig a valóságban akkoriban az egyetemi vezetők (is) úgy vélték, hogy a nő hivatása a gyerekszülés, nem a tanulás. A kötet fő témájához csak lazán kapcsolódnak a csehszlovákiai, romániai és lengyelországi zsidók helyzetéről szóló, egyébként rendkívül érdekes tanulmányok. A huszonegy tanulmányt végigolvasva dermesztő kép bontakozik ki szemünk előtt, látjuk az utat, hogyan jutunk el a jogfosztástól a kifosztáson át az élettől való megfosztásig, a holokausztig.