A fűszálba kapaszkodva
A megnyitó nem a siránkozásról szólt, hanem örömről, némi játékról és a bemutatkozásról, előadás-hirdetésről. Igaz, egy-egy ajtón – a HoppArt és a Szputnyik folyosóján – ott díszelgett a „zárolva”-felirat. A függetlenek ugyanis már többször nyilvánosságra is hozták: tartanak attól, a minisztériumra kirótt 17 milliárd forintos zárolás érinti a megítélt működési támogatásukat. Erre utalt a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) és több kulturális szakmai szervezet levelére érkezett kulturális államtitkári válasz is: „lesznek olyan kulturális szervezetek, projektek és intézmények, amelyek a tervezett támogatásokhoz nem vagy csak részben, esetleg a tervezettnél később juthatnak hozzá”.
Hogy pontosan kikről van szó, azt még nem tudni, bár a zárolásról szóló kormányrendelet október 8-án jelent meg a Magyar Közlönyben. A kulturális államtitkárságot újra a zárolás felosztásáról és a megítélt pénz átutalásáról kérdeztük, de konkrétumot most sem tudtak mondani. A válaszból annyi derült ki: még nincs végleges információjuk. Ha lesz, akkor válaszolhatnak arra, hogy mikor kapják meg a struktúrán kívüliek a megítélt összegeket.
A legtöbb társulat egyelőre arra koncentrál, hogy a közüzemi számlákat befizesse, ha tudja, a fizetésekkel sok helyen még adósak. A Közép-Európa Táncszínház vezetője, Szögi Csaba arra vár, hogy megtudja, a megszavazott 26 millió forintból mennyi jut nekik. Ha már az összeget tisztázzák, az átutalásig hitelt vehet fel a lakására – szeretne ugyanis fizetést adni a munkatársainak. Nem először kér ilyenformán banki kölcsönt, de korábban legalább tisztában volt a pályázati pénz nagyságával. (A kamatot saját zsebből állta.)
Mivel a színháztermük befogadóképessége csekély, és a tao, a társaságiadó-jóváírással járó magáncégadomány a jegybevétel nyolcvan százalékáig vehető fel, alacsony összeggel kalkulálhat. Ha év végéig nem érkezik meg a minisztériumi pénz, az a független szcéna kilencven százalékának megszűnéséhez vezethet – mondja a FESZ alelnöke, Erős Balázs, a MU Színház művészeti vezetője. Különösen nehéz helyzetben vannak az önálló épületben dolgozó struktúrán kívüliek, mert az Emmién kívül nincs más működési pályázat, csak produkciós. Ráadásul a rizikós időszak most kezdődik, a fűtési szezonnal.
Közismert, hogy a veszélybe sodort független színházak, tánctársulatok képviselik a legnagyobb sikerrel hazánkat a nemzetközi művészeti fesztiválokon. A száznál is több FESZ-tagot megkérték, írják meg, hány díjat kaptak, milyen fesztiválokon jártak az évadban. Egyelőre a tagok körülbelül tíz százaléka válaszolt, ők 36 díjat hozhattak haza, és 23 magyar, valamint nemzetközi fesztiválon vettek részt.
Bár Erős szerint a világválság miatt a külföldi meghívások száma is apad, a legtöbb csapat a nemzetközi megmérettetést, koprodukciót keresi – mármint azok, akiket nem automatikusan hívnak. A Maladype az évad elején bejelentette: az itthoni anyagi megszorítások, a külföldi koprodukciós felkérések és a távoli országokba szóló fesztiválmeghívások miatt hosszabb ideig nem játszik Magyarországon.
Duda Éva társulatával most költözött a Jurányiba: ők már banki kölcsönből dolgoznak, és külföldi munkákban keresik a lehetőséget. Ezekből a fellépésekből lehet egyedül félretenni – mondja. Persze még reménykedik abban, hogy megérkezik a működési támogatás. Addig is fizetős tánckurzusokat hirdetnek a próbatermükben, az egyik helyiséget pedig bérbe adták egy fotósnak, Dömölky Dánielnek.
Arról kérdeztük a Jurányi igazgatóját, nem életveszélyes-e megnyitni a befogadóházat, ha a függetlenek támogatása ennyire esetleges. Kulcsár Viktória szerint a korábbi évek tapasztalata alapján ez előre kalkulálható volt. Reméli, a nehéz időket átvészelik, és nem kell bezárniuk, mielőtt megnyitnának. Amúgy az előadó-művészek mellé civileket, alkotóművészeket is hívtak egyrészt azért, hogy művészek és művészi területek találkozzanak, másrészt, hogy a financiális háttér stabilabb legyen. Ez nem azt jelenti, hogy az alkotóművészek tartják majd el az előadó-művészeket, de segíthet időt nyerni. A külföldi lehetőségeken kívül a többi hazai, produkciós pályázatban ugyancsak bízik Kulcsár, és örök optimistaként azt gondolja: mindig abba a fűszálba kell belekapaszkodni, amely feléjük nyúlik.
