Tétova dallamok
De azért nem reménytelen a küldetés. Ott van például a két legnagyobb budapesti szabadtéri koncerthelyszín, a Zöld Pardon és a Budapest Park. Bizonyos szempontból mindkettőnek az idei volt az első nyári szezonja. A záróesemények után itt a számvetés ideje. A ZP persze már korábban is létezett, csak éppen nem ott és nem úgy, ahol és ahogy az elmúlt időszakban. Fennmaradásukért még hatalmas tüntetés is szerveződött, végül a Petőfi híd budai hídfőjétől úgy nyolcszáz méterre, a Rákóczi híd lábához költöztek, és újra fel kellett húzniuk a létesítményt.
Ráadásul engedélyeztetési problémáik is akadtak, így a tervezetthez képest másfél hónapos csúszással tudtak csak elindulni. A költözés, az újraépítés, a hely arculatának megváltoztatása nagyon komoly anyagi terheket rótt az üzemeltetőkre – tudtuk meg Kővári Zsuzsannától, a hely ügyvezetőjétől. A korábban lekötött programokat át kellett szervezniük, aminek sem a meghívott zenekarok, sem pedig a szponzorok nem örültek túlságosan. A nyögvenyelős indulás után azonban „a zenekarok visszataláltak és nagyon jó koncerteket adtak”, szám szerint 125-öt, és a szezon csonkasága ellenére is körülbelül 300 ezren voltak kíváncsiak a 600 fellépő művészre a Zöld Pardonban az idén.
Többen nehezményezték, hogy az új helyen, annak adottságai miatt kevesebb a fa – egyelőre. Összességében azonban a látogatói visszacsatolások is pozitívnak mondhatók. Kővári elmondta, míg korábban a 4-6-os villamos megállójától legfeljebb egy percnyit kellett gyalogolni a ZP-be, a Rákóczi híd lábához egy kicsit hosszabb a séta. A szebb napokon ez nem okozott különösebb problémát a látogatóknak, ha viszont kellemetlenebbre váltott az időjárás, azt érezni lehetett a nézőszámon.
Ezért is indítottak el egy buszjáratot – amely ugyancsak némi spéttel tudott elstartolni, kevesebben is tudtak róla. A jövőben ez másként lesz – ígéri az ügyvezető. Kővári Zsuzsanna szerint egyre árérzékenyebb a közönségük, ennek okát egyebek mellett a gazdasági válságban találhatjuk meg. Erre reagálva megpróbálták a korábbi szinten tartani az áraikat, néhány termék esetében még alá is mentek a régieknek, valamint újításként a „rántotthúsozós családi hétvégékkel” sikerrel nyitottak egy teljesen új célközönség felé.
A vendégkör radikális átalakulásáról nem lehet beszélni a ZP esetében. Az viszont elmondható szerinte, hogy az ugyancsak az idén nyáron, ráadásul a pesti oldalon majdnem pontosan a Zöld Pardonnal szemben megnyitó, ugyancsak szabadtéri szórakoztatásban utazó Budapest Park egyértelműen megosztotta a közönséget. Külföldiből az idén kevesebb jött hozzájuk, ezt az ügyvezető egyrészt a külföldiek számára még nem annyira ismert új helyszínnel, másrészt pedig azzal magyarázza, hogy a nyüzsgő belváros „leszippantja” a turisták jó részét.
És azzal, hogy többnyire hazai bandák adnak itt élőzenés koncertet, ezek pedig eleve nem rendelkeznek különösebben nagy külföldi rajongótáborral. A külföldi meghívottak esetében előfordult, hogy több nézőre számítottak, de hát, ahogy Kővári Zsuzsa mondja, egy nemzetközi előadót betervezni – ha az illetőt például nem Stingnek hívják –: mindig lutri. A Punnany Massif viszont várakozáson felül „teljesített”, már ami a nézőszámot illeti – szóval negatív és pozitív példa is akadt.
– Az indulás sokkal nehezebbre sikerült a tervezettnél – mondja Rimóczi Imre. A Park építésze-szervezője emlékeztet, nekik is problémáik akadtak az engedélyeztetéssel, ezért eleinte „csak” ezerfős kapacitással tudott elindulni a 2-es villamos végállomásánál lévő hely. Néhány héttel később aztán 12 ezer főre nőtt a befogadóképességük. Ez a csúszás meglátszott a kezdeti forgalmon is. A Zöld Pardonhoz hasonlóan nekik is át kellett strukturálni a már lekötött koncerteket – de sikerrel vették az akadályt. Multikulturális és generációkon átívelő helyet akarnak csinálni.
Volt itt Deák Bill Gyula- és Hobo-koncert csakúgy, mint a legújabb műfajokat bemutató rendezvény. Előfordult persze itt is, hogy elszámították magukat néhány koncerttel és tematikus rendezvénnyel – például Lajkó Félix, valamint Boban és Marko Markovic estjével –, de ezt főleg az indulási nehézségek számlájára írja a szervező. Az utolsó hetekben aztán zsinórban megtelt a hely, a Park megismertette magát Budapesttel. Mára már az is elmúlt, hogy „ellen-ZP”-ként aposztorofálják a Parkot – kezdetben ez gyakori volt.
Az első nyár mérlegét mindent összevetve jónak tartja Rimóczi Imre: 98 nagykoncert volt náluk, összesen 510 fellépő művészre több mint 216 ezer látogató volt kíváncsi a Budapest Parkban, ahol a nagyszínpad mellett retrókert, eredetileg világzeneinek tervezett, majd mégis vegyesebb programmal operáló helyszín, sőt még föld alatti Bunkergaléria is várja a nyáron is kultúrszomjasakat. Jövőre pedig kertmozit és színházat is ígér a Parkba az illetékes. És hogy levonják az idei szezon tanulságait.
Konklúzióból az Erzsébet téri Gödörből lett Akváriumnak is jutott. Muraközy Péter szervező azt mondja, korábban nem számoltak azzal, hogy a nagyon jó idő miatt már májusban az open air helyeket keresik majd az emberek, így volt néhány olyan koncertjük, amely alulteljesítette a várakozásokat. Ebből tanulván szeptemberben sem szerveztek több száz fős esti eseményeket odabentre – a koncertszezon csak ebben a hónapban indult el.
Az Erzsébet téri hely az üzemeltetőváltás után teljes átgomboláson ment keresztül, mostani formájában ugyancsak ez volt az első nyara – amit ki kellett bekkelni valahogy. – Amikor, kis túlzással, tele van a város szabadtéri helyekkel, amikor egyébként is szinte mindenhol kikerül a vendéglátás a kertekbe, udvarokba, és ahol akkora helyek nyílnak, mint a Park, a Zöld Pardon, a Pecsa Music Hall, nagy színpaddal, nagy technikával, akkor ki az a bolond, aki bejön hozzánk megnézni egy koncertet, és ráadásul még fizet is érte? – kérdi Muraközy Péter.
Ezért törvényszerű, hogy nyáron takaréklángon üzemel a mind berendezésében, mind akusztikájában teljesen átalakított hely. Nyáron is mindennap volt valamilyen programjuk, de nagyobb koncerteket például egyáltalán nem szerveztek. Ami nem jelenti, hogy ne „engedték volna be” azokat a zenekarokat, amelyek még így, a forró nyár dacára is bíztak benne, hogy összejön a törzsközönség. Muraközy a nagykoncertek hiányát azzal is indokolja, hogy hazánkban viszonylag kicsi a sztárzenekarok száma, amelyek egyébként is legfeljebb havonta egyszer játszanak Budapesten – ezeket az alkalmakat pedig természetesen „elviszik” a nagy szabadtéri helyek.
Alapvetően ők is a teraszos rendezvényekkel vészelték át tehát a nyarat. Nagyobb, többnyire napközben vagy kora este zajló tematikus fesztiválokkal, amelyek között gyerek- és gasztroprogramokat is találhattunk, vagy a lépcső alatti, DJ dominálta estékkel. Meg apróságokkal. Például hogy hetente kétszer bárzongorista szórakoztatta a teraszon üldögélőket. Nem volt hangos, nem volt zavaró – de mégis történt valami. Most pedig indul a nagyüzem.
