Ha azt mondjuk: Balkán, szerteágazó, ám nagyon hasonló képzetek jelennek meg előttünk. Hatalmas erdők borította hegyek, amelyek között a völgyekben olyan falvak és városkák lapulnak, ahol megállt az idő. Nyaranta párás forróság, telente eső és sár. Harsányság, egyáltalán nem titkolt érzelmek, olykor fékeveszett indulatok.

Mindezekből eredően a parázs szenvedélyeken túl szenvedés, háború, könnyek és vér. A Balkánnak ezer arca van, amelyekre a nyugati ember úgy tekint, ahogyan általában a vadromantikára szokás: kíváncsiságtól és félelemtől egyaránt izzadó tenyérrel. drMáriás új regényének hőse, Denis a balkáni háborúk poklából menekül Nyugatra – azt reméli, ott megvalósíthatja álmait, és ő lesz az új Elvis Presley. Amerikába nem jut el, csupán Svájcig, ahol egy úgynevezett foglalt házba kerül, miután beleszeret Angelique-be, aki egy genfi peepshowban dolgozik, leszbikus, és ugyancsak ennek a foglalt háznak a lakója.

Denis sajátos szubkultúrával ismerkedik meg, és noha őt elsősorban a vágyott hírnév és a szex érdekli, a foglalt ház kommunáján keresztül belekeveredik a részben naiv, részben zavaros ideológiák vezette megmozdulásokba. Például a G8-ak találkozója elleni tüntetésekbe, amelyek eredményeként az amerikai elnökkel is találkozik (aki aztán, mint erre Denis kénytelen rádöbbenni, megveszi őt kilóra).

Eddigi műveiben (nemcsak írásaiban, de zenéjében és festészetében egyaránt) drMáriás a szürrealizmus és a realizmus közötti keskeny határmezsgyén egyensúlyozott, különböző mértékben merítve mindkettőből. Ez erre a regényére is érvényes, ugyanakkor A balkáni tahóban új vonás is előtérbe kerül. A hatás Boris Viané – erre a szerző is utalt egyik interjújában. Míg azonban Vian annak eldöntését, hogy ez a fajta polgárpukkasztás és a groteszk, látszólag sehova nem vezető cselekményépítés mit akar, avagy akar-e bármit is szimbolizálni, általában az olvasóra bízza, addig drMáriás igyekszik egyértelmű ok-oksági viszonyokkal alátámasztani az olykor kaotikusnak ható történéseket.

Az egyértelműen (már-már sarkosan) kinyilvánított cél a Nyugat és a Kelet (azon belül is a Balkán) értékrendje közötti különbség ábrázolása. „Elszöktem egy fárasztó ősi világból ide – mondja egy helyütt a regény hőse, egyben egyes szám első személyű elbeszélője –, ahol azt gondoltam, jó lesz, mert modern, gazdag, szép, vidám, közben meg egy frászt, mert igazából egy szomorú, unalmas és beteg helyre jutottam, akár egy gyönyörű, gazdag börtönbe vagy első osztályú bolondházba!” Denis a sikert és a boldogságot keresi, de nem találja se Nyugaton, se Keleten.

A szókimondó, esetenként túlzásokba hajló irónia és groteszk mögött a két világ folytonos ütközése, a kapcsolatteremtés és a kézfogás lehetetlensége, vagy legalábbis nehézsége húzódik meg. drMáriás –szokás szerint – nem optimista, az események már a Genfi-tó partján tragédiába fordulnak, és végül Denis is elbukik, emiatt azonban a Nyugatot hibáztatja, mivel az a szabadság fontosságát hangoztatja, de „csak azért, hogy a sok hiszékenyt gondtalanságban és a kényelem pórázán érzelmi és agyi szegénységben tartsa (…)

A végtelenül ügyes, velejéig gonosz és elképzelhetetlenül rafinált Nyugat a nagy büszke Amerikájával az élén, amely mást se akar tenni, mint a férfiakat elnőiesíteni, a gyerekeket önző árulóvá nevelni, a nőket pedig hasznavehetetlen kurvákká alacsonyítani.” Denis elmenekült a háborús pokolból, ennek ellenére a svájci foglalt házban arra döbben rá, hogy „nálunk otthon bizony, nem úgy, mint itt, valójában rend van”. Aztán persze kiderül, hogy ott sincs rend, ennek ellenére átjárás a két világ között – legalábbis erről szól drMáriás regénye – bajosan lehetséges.

Jelen sorok szerzőjének a Nyugat és a Balkán találkozásáról szóló legközvetlenebb élménye egyébként a határ menti vámmentes üzletek. A balkáni állam rendőre leintette a nyugati autóbuszt, fölszállt, és mielőtt egyet szólt volna, már kézhez is vehette a kartonnyi nyugati cigarettát. Amit aztán a két balkáni állam határán lévő vámmentes övezetben tett pénzzé. A hatóság által ily módon leadott cigaretták pedig a sorra érkező nyugati autóbuszok sofőrjénél találtak gazdára, akik velük fölszerelkezve készültek föl a rendőrökkel való találkozásra. Nyugati autóbuszokról írtam, ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy egyszer az egyik népszerű földrajztudományi folyóirat a térségről szóló összeállításában Magyarországot is a Balkán részeként emlegette. Viszont azt is említsük meg, hogy Európa első városai a Balkánon épültek.