Ha a Don Giovanni a kierkegaardi érzéki zsenialitás megvalósítója, a Varázsfuvola az ész, az intellektus muzsikája, akkor talán a Requiem egyesíti magában mindkettőt mint a mozarti mű betetőzése. De lehet, hogy csak azért érzi így a hallgató, mert tudja, hogy Mozartnak már nem maradt ideje rá, a csak részleteiben elkészült zeneművet végül tanítványa, Franz Xaver Süssmayer fejezte be.

A hatalmas műnek saját legendája van: 1791-ben a feleségét gyászoló Walsegg von Stuppach gróf rendelt zeneművet titokzatos módon, közvetítőn keresztül. Aki az irodalmi és filmes emlékezet szerint fekete ruhában jelent meg, ezért is láthatta benne Mozart magát a halált, majd a mű komponálása közben, mindössze 35 évesen hirtelen meghalt. S mégis mi mindent tudott ez a fiatal ember a halálról, az emberi emlékekről, az itt maradottak gyászáról, a zene vigasztaló hatalmáról!

Abban az évben, amikor a Requiem hangjai kottára íródtak, Pesten már hat évtizede miséztek a Belvárosi Szent Mihály templomban. Most majd a halottak napján Mozart Requiemje szól a szomszéd épület, a Váci utcai Ének-Zenei Általános Iskola hajdani növendékeiből 28 évvel ezelőtt alakult Victoria Kamarakórus, a Diósdi Szent Gellért Vegyeskar, a Liszt Ferenc Kórus és Zenekara,Megyesi Schwartz Lúcia, Szabóki Tünde, Cser Péter és Keresztessy Péter énekével. Az eredetileg csak tíz évvel a gyászmise születését követően, 1801-ben készült, és a két évszázad alatt többször felújított 25 regiszteres orgonán Sirák Péter játszik majd.

I!

11. 02.

KEZDÉS: 19.30

HELYSZÍN: Belvárosi Szent Mihálytemplom (Budapest V., Váci u. 47/B)

BELÉPÉS: ingyenes

W. A. Mozart