hanem erőteljesen fekete, de már másnap elment a fodrászhoz, és megmondta, figyuzz, tudom, hogy egy bombányi hidrogén kell egy ilyen hajhoz, de csinálj valamit, Bucó, mer én már úgy akarok bemenni a kórházba, ha túléli, hogy szőke vagyok, hátha akkor megbocsát ez a balfék, aki képes volt az öngyilkosságig elmenni őmiatta, egy átlagemberért, akiért annyit se tett meg férfi, hogy előreengedje az ajtón, hacsak azér nem, hogy malacságokat gondoljon a hátsójára tekintettel, de a vezetékes Gyula nem, hanem pont, hogy a tenyerénhordást preferálta, annak dacára, hála a fennvalónak, múlt időben, hogy roppant kellemetlen szagú volt a szája versmondás közben, gyomori eredettel, amiről még cikk is született gasztroenterológus részéről, nem beszélve, hogy egy mosolya nem volt, és szúrt a szeme a szemüvege mögött, de ennek vége, mostanra szemüveg se kell a Gyulának, ráadásul éjt nappallá téve mosolyog, gyárilag, ahogy mondani szokta, mert a mosolynak van egy kis anatómiai köze a történtekhez, de ez immár egyikőjüket se érdekli, megjegyzi, ő a lábadozásból is kivette a részét, nem csak a készbe ült bele, és ha abba ült is volna, azt is meg kéne köszönni neki, mert olyan szépen vannak, mint aranyhintóban a csilingelés, amint a Gyuszi odahagyta a járókeretet, és tudott egy bottal járni, megtartották az esküvőt, aztán már bot se kellett, sőt, és lassan a szenzáció is elfelejtődött, hogy hát szerelmi bánatában, ugye, mit csinált iksz ipszilon tömpemizséri napközis tanár, ha ő akarta volna, a Kárpát-medencét telinyilatkozhatta volna intimitásokkal, de mind elhajtotta őket, s maradt a Szóvivő-Hennike verziójánál, hogy illetéktelen javítási kísérlet során történt a baleset, minek a szerencsétlen véletlenen túl, nem kis részben a húsvéti locsolkodás következtében elfogyasztott alkohol az oka, mert enélkül hogy juthat eszébe ilyesmi valakinek, hogy utoljára kérdezi meg, akarok-e járni vele, s mikor én azt feleltem, hogy ebbe az állapotodba ne kérdezzed meg, Gyuszi, mert elokádom magam a tojáslikőrszagtól, amit az ő vidékükön elég vastagon készítenek, rántotta van összeturmixolva pálinkával vagy bolti alkohollal, plusz a cukrozott tejszín, de ez most mindegy, szóval ne kérdezzem? kiáltotta, és már pattant is föl, dülöngött kifele az utcára, és mint a nyúl, vagy a csík, már mászott is föl a villanyoszlopra, ő abban bízott, hogy úgyis leesik félúton és nem lesz baj, de sajnos lett, mert fölért, és teliordította az utcát, hogy nem tud viszonzatlan szerelemben élni, mint halhatatlan druszája, Juhász Gyula, na, ő erre már utánaszaladt, hogy ebből elég, de azonnal átlátta, hogy itt komoly baj van, és sikítozni kezdett, hogy apuka, mingyár leugrik a Gyuszi deliráltában, de nem ugrott, hanem egyszer csak intett, és beleharapott a nagyfeszültségű vezetékbe, igen, ha vicces, ha nem, ráharapott szegény, aztán ott maradt lógva, tűzoltók, mentők, ráadásul nem volt áram estig, az egész utcában kiolvadtak a hűtőládák, de ez semmi volt az ő lelkifurdalásához képest, meg a rettegéshez képest, hogy egyáltalán megmarad-e az ő vőlegénye, s ha meg is marad, lesz-e maradandó károsodása, de isteni szerencse, hogy csak hasznosodása lett, le ne kopogjuk, mert a hadarós beszédének meg a sietős viselkedésének nyoma se maradt, a leheletprobléma helyén keletkezett egy tulajdonképpen megnyerő mosoly, több nem is kell két sokat szenvedett embernek a vidéken.

PARTI NAGY LAJOS

Költő, író. Budapesten él. Legutóbbi kötete: Fülkefor és vidéke, Magvető, 2012

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

11. 02. TRENCSÉNYI ZOLTÁN

Újságíró, publicista, a Népszabadság főmunkatársa.

11. 09. FÁYMIKLÓS

Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

11. 16. KARAFIÁTH ORSOLYA

Kultúrdémon: költő, performer, publicista és minden más, három verseskötete és két lemeze jelent meg.