New York-i kocsmazene

2012-10-26

Klisés sikertörténet a Holmes Brothersé, de azért van benne egy kisebb csavar. Virginiából indultak útnak, ahol együtt énekeltek a kisváros templomi kórusában. Aztán felkerekedtek, hogy világot lássanak.

„Az volt a szokás – mondta egy interjúban Sherman Holmes –, hogy amikor a úk fér vá értek, nekivágtak a nagyvilágnak. Alig vártuk, hogy elmehessünk. Hogy kipróbálhassuk magunkat.” New Yorkban kötöttek ki. Innen általában úgy folytatódik a történet, hogy egy szerencsés véletlen a világhírig röpítette őket.

Ők viszont egy negyedszázadig lemezszerződés nélkül zenéltek a város egyik legmenőbb bandájaként, de nem stadionokban, hanem Dan Lynch kocsmájában. 1989-ben jött el a pillanat, amikor egy producer lehetőséget ajánlott nekik, és innen már a megszokott sablon szerint folytatódott minden: lemezek, turnék és még több lemez.

A New York-i éjszakai életben töltött 25 év nem maradt nyomtalanul, ez adja zenéjük bukéját és őszinteségét. Ahogy a Chicago Tribune kritikusa írta: „Az együttes hangzását a patinás, régimódi, gospelbe hajló R & B és a nyers elektromos blues páratlan kifinomultságú és hitelességű egyvelege jellemzi. Sherman zengő baritonja, Wendell klasszikus soulhangja és Popsy túlvilági falzettje nemcsak kiegészíti egymást, hanem egy misztikus negyedik hanggá olvad össze.”